„Első bécsi döntés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Németország szerepe: határincidensek
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
22. sor:
Az első bécsi döntés közvetlen előzménye az [[Anschluss]]ot követő német politika volt, aminek célja [[Csehszlovákia]] felbomlasztása volt. [[Adolf Hitler|Hitler]] 1938 augusztusában felajánlotta a teljes északi revíziót [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthynak]] abban az esetben, ha Magyarország háborút provokál a csehszlovákokkal, ám ő ezt elutasította. [[Franciaország]] és [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] azzal kívánta elkerülni Csehszlovákia teljes feldarabolását, hogy elfogadták a nemzeti alapú határrevíziókat. Szeptember 29-én a négy nagyhatalom aláírta a [[müncheni egyezmény]]t, amely a [[Szudétavidék]] német lakta területeit a [[Harmadik Birodalom]]nak juttatta, Ciano javaslatára az a kitétel is bekerült, hogy Csehszlovákia a területi viták békés rendezése érdekében kezdjen tárgyalásokat a magyarokkal és lengyelekkel is. A [[Kánya Kálmán]] és [[Jozef Tiso]] közötti tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak. A felek végül október végén kértek nemzetközi döntőbíráskodást, amiben Nagy-Britannia és Franciaország nem kívántak részt venni, így a döntést végül Németország és Olaszország hozta meg.<ref>{{cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_dontes/ |title=1938. november 2. | Az első bécsi döntés |author=Tarján Tamás |publisher=Rubicon |accessdate=2012-08-01}}</ref><ref>{{cite web |url=http://adatbank.transindex.ro/regio/kisebbsegkutatas/pdf/II_fej_12_Szarka.pdf |title=A magyar revíziós politika eredményei és dilemmái |author=Szarka László |publisher=Kisebbségkutatás |accessdate=2014-05-20}}</ref>
 
Mivel a két nagyhatalom döntését nem előzte meg írásbeli kompromisszum az érintettek között, gyakran nem választottbíráskodásnak, hanem politikai arbitrázsnak tekintik azt, hiszen a felek között még a jogvita terjedelmében sem volt egyetértés. Míg Szlovákia területe egészére, addig Magyarország csak arra a területre értette, amelyet a szlovákok nem ismertek el jogos követelésként a komáromi tárgyalásokon. Sajátosság még, hogy a döntéshez nem kapcsolódik indokolás, erre az eljárásra (''(ex aequo et bono)'') azonban hiányzott a kifejezett felhatalmazás a két vitában lévő államtól. A [[második világháború]] után megkötött [[párizsi békeszerződések|párizsi béke]] a [[második bécsi döntés]]sel együtt érvénytelennek nyilvánította, a visszacsatolt területek pedig újra Csehszlovákiához kerültek.<ref name="Kovács505">Kovács Péter: ''Nemzetközi közjog'', Osiris Kiadó, Budapest, 2011, {{ISBN|9789632762104}}; 505. o.</ref>
 
== Háttér ==