„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
||
121. sor:
A déliek támadása délután fél egykor ért véget, mikor Wallace és Thayer uniós csapatainak sikerült egy új védelmi vonalban megszilárdítaniuk az ellenállást a Wynn's Ferry út mindkét oldalán. A déliek háromszor rohamozták meg ezt a vonalat, majd a puskák lőtávolságán kívülre, kb. 800 méterre visszahúzódtak. Ezzel együtt azonban a reggel a déliek győzelmét hozta, mivel az uniós csapatokat 3-5 kilométerrel visszavetették, s megnyitották az utat a menekülés előtt.{{refhely|Gott, 2003|204–217. o.|Cooling, 1999|31. o.}}
A mit sem sejtő Grantet kora délután értesítette hadsegédje az ütközetről. Elsőként C. F. Smith-nél tett látogatást és az 5. missouri és a 11. indianai ezredet áthelyeztette a jobb szárnyra.{{azonos|St50}} Ezután 12 kilométerrel arrébb a jeges úton megtalálta McClernand és Wallace táborát. Grant viszolygott a zűrzavar és a vezetés hiánya felett. McClernand elégedetlenkedését
Szokásához hűen nem esett kétségbe a konföderációs támadástól. Visszaútján újra ágyúzást hallott, ezért gyanítva csapatai demoralizált állapotát, Foote-tól támogatást kért. Amikor kiderült, hogy a konföderációs katonák némelyik háromnapi élelemmel megrakodva harcol, némelyek azt a következtetést vonták le, hogy a küzdelmet akár három napig is folytatni fogják. Grant rögtön megértette, hogy kitörést kísérelnek meg. Szárnysegédjének azt mondta: ''„Amelyikünk most elsőnek tud támadni, az fog győzni. Az ellenségnek kapkodnia kell magát, ha meg akar előzni benne.”''{{refhely|Cooling, 1999|31–32. o.|Nevin, 1983|87–90. o.|Gott, 2003|222–224. o.|Eicher, 2001|176. o.}}
| |||