Wikipédia

„Francisco Ignacio Madero” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
38 634 szerkesztés
a válaszotta → választotta (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
96. sor:
A választás első fordulójában azok a férfiak vehettek részt, akik vagy házasok és legalább 18 évesek, vagy egyedülállók és legalább 21 évesek voltak, valamint tisztességes életvitelt folytattak, rendelkeztek vagyonnal és tudak írni-olvasni. 500 szavazónként egy-egy elektort választottak meg, akik (mintegy 27&nbsp;000-en) majd a két héttel későbbi második fordulóban megválasztották az elnököt és az alelnököt. Madero a ''Dinamarca'' utca 20-ban szavazott, ''Antonio Prieto'' és ''Luis Meza Gutiérrez'' elektorokat támogatta. Az elektorok végül 15-én 99,26%-os többséggel Maderót választották elnökké, Pino Suárezt pedig alelnökké, de ő csak 52,79%-ot kapott.<ref name="vala"/>
 
A megnyert választás után Madero szülőföldjén, [[Coahuila]] államban tett utazásokat: a lakosság most is mindenhol kitörő örömmel fogadta. November 2-án tért vissza a fővárosba több északi harcostársának, például [[Pascual Orozco|Pascual Orozcónak]] a kíséretében. A ''Buenavista'' vasútállomáson is tömeg várta, a következő napokban pedig számos küldöttség érkezett hozzá gratulálni. November 5-én jelentek meg városszerte a hirdetmények, amelyek bejelentették az új elnök nevét, másnap pedig sor került a beiktatásra is. Madero reggel 10 óra után indult el otthonról a képviselőházba, a menetet lovas csendőrök vezették, akiket a forradalom neves vezérei (köztük például [[Raúl Madero]], Pascual Orozco és [[Roque González Garza]]) követtek, a sort pedig 50 [[guerrero|guerrerói]] forradalmár katona zárta. Megérkezése után a képviselők küldöttsége az emelvényre vezette, ahol esküt tett, majd tömegek kíséretében a [[Palacio Nacional (Mexikóváros)|Palacio Nacional]] épületébe vonult. Itt a nagykövetek termében De la Barra megtartotta búcsúbeszédét, Madero pedig saját beiktatási beszédét, amelyben megköszönte a választók bizalmát és De la Barra hozzájárulását az átmenethez, valamint megígérte, tartani fogja magát azokhoz az elvekhez, amikért eddig is harcolt. Ezután a zöld teremben (''(Salón Verde)'') fogadta a különböző küldöttségek gratulációit, majd az erkélyről a lent összegyűlt tömeghez is intézett egy rövid beszédet. A beszéd után távozott a palotából és a következő napoktól kezdve munkához látott.<ref name="pres">{{hiv-web |url=https://web.archive.org/web/20140607001002/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-madero-presidente-articulo |cím=Francisco Ignacio Madero, presidente de México |szerző=Pablo Serrano Álvarez |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-08}}</ref>
 
=== Repülése ===
113. sor:
=== Elfogása és lemondása ===
{{Bővebben|Tragikus tíz nap}}
1913. február 9-én [[Manuel Mondragón]], [[Gregorio Ruiz]] és [[Cecilio Ocón]] vezetésével az addig a harcoktól megkímélt [[Mexikóváros]]ban is lázadás tört ki. Hajnali 2-kor [[tlalpan]]i ''Escuela Militar de Aspirantes'' katonai iskola diákjai tisztjeik parancsára vonatokra szálltak és megközelítették a belvárost. A [[Zócalo (Mexikóváros)|Zócalo]] térhez érve megszállták a környék legmagasabb épületeit, többek között a [[Mexikóvárosi székesegyház|székesegyház]] tornyait is. Eközben Mondragón és két társa katonák egy másik csoportjával kiszabadította börtöneikből Bernardo Reyest és Félix Díazt, majd a Nemzeti Palotához (''(Palacio Nacional)'') indultak. A kormányhű [[Lauro Villar]] tábornok csapatai azonban addigra megszállták a palotát, a tér háztetőit pedig nagyrészt megtisztították az ''Aspirantes'' csapataitól. Amikor Reyes megérkezett a palota bejáratához, hogy tárgyalásokat kezdjen Villarral, lövöldözés kezdődött, az első lövések egyike megölte Reyest is, de sok halott volt mindkét oldalon, valamint a kíváncsiskodó civilek között is. Eközben Mondragón és Díaz az eseményeket látva visszafordult, és a [[Ciudadela (Mexikóváros)|Ciudadela]] felé vette az irányt. Az épületet védő ''Villarreal'' tábornokot megadásra kényszerítették, és új főhadiszállásukat itt rendezték be.<ref name="sed">{{hiv-web |url=http://www.sedena.gob.mx/pdf/momentos/fasciculo_5.pdf |cím=La Decena Trágica |kiadó=SEDENA |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-01 |formátum=PDF}}</ref><ref name="tra">{{hiv-web |url=https://web.archive.org/web/20131207142448/http://www.uom.edu.mx/rev_trabajadores/pdf/64/64_Rosendo_Bolivar.pdf |cím=La Decena Trágica |szerző=Rosendo Bolívar Meza |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-01 |formátum=PDF}}</ref>
 
A palotai harcokban Villar is megsérült, ezért le kellett váltani a védelmi erők éléről, az új parancsnok többek gyanakvása ellenére [[Victoriano Huerta]] lett.<ref name="sed"/><ref name="tra"/>
129. sor:
Február 18-án azonban Huerta közreműködésével a ''Palacio Nacional'' épületében [[Aureliano Blanquet]] letartóztatta Maderót, ezzel egy időben pedig fogságba került Pino Suárez alelnök és a kormány szinte összes tagja, valamint Felipe Ángeles tábornok is.<ref name="bic"/><ref name="lecu">{{hiv-web |url=https://web.archive.org/web/20121108080728/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-muerte-madero-pino-suarez-articulo |cím=Muerte en Lecumberri |szerző=Luis Enrique Moguel Aquino |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-08}}</ref> Ugyancsak elfogták Gustavo Maderót is, akit a Ciudadelába szállítottak, ahol a részegen tomboló katonák véresre verték, kiszúrták szemét, végül agyonlőtték.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/work/models/inehrm/Resource/715/1/images/6-Gustavo%20A-ARTICULO.pdf |cím=Gustavo A. Madero, víctima de la traición huertista |szerző=Elsa V. Aguilar Casas |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |formátum=PDF |elérés=2014-11-24}}</ref>
 
A Madero-kormány tagjait még aznap este elengedték, csak az elnököt és az alelnököt nem: tőlük lemondásukat követelték. Szintén 18-án este [[Félix Díaz]] és Huerta az USA nagykövetségén találkozott egymással és Wilson nagykövet jelenlétében megegyeztek abban, hogy nem ismerik el a Madero-kormányt, és ideiglenes államfőnek Huertát nevezik majd ki. Ez volt az úgynevezett ''Pacto de la Embajada'' (''(Nagykövetségi Paktum)'').<ref name="sed"/><ref name="tra"/><ref name="lecu"/> Összeült az országban tartózkodó diplomaták testülete is, itt három ország, [[Chile]], [[Kuba]] és [[Spanyolország]] nagykövete, ''Anselmo Hevia Riquelme'', ''Manuel Márquez Sterling'' és ''Bernardo Cólogan'' szólalt fel a foglyok sértetlenségének érdekében.<ref name="anse">{{hiv-web |url=https://web.archive.org/web/20121108031424/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-anselmo-hevia-articulo |cím=Anselmo Hevia Riquelme: El embajador chileno que trató de salvar la vida del presidente Madero |szerző=Carmen Saucedo Zarco |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-08}}</ref>
 
19-én reggel először [[Juvencio Robles]] tábornok, később [[Pedro Lascuráin Paredes]] eddigi külügyminisztériumi titkár találkozott a foglyokkal, hogy megpróbálja őket rábeszélni, nyújtsák be lemondásukat. Míg előbbi inkább fenyegetőzött, utóbbival Madero tárgyalásokba bocsátkozott. Megegyeztek, hogy lemondanak, cserébe viszont több feltételt szabtak. Kérték, hogy az egyes államok kormányzóit ne mozdítsák el tisztségükből, az államok alkotmányos rendjét tartsák tiszteletben, barátaikat ne zaklassák politikai okokból, őket magukat pedig Gustavo Maderóval együtt azonnal tegyük különvonatra, amellyel teljes biztonságban [[Veracruz (Mexikó)|Veracruz]] kikötőjébe utazhatnak, ahol hajóra szállva külföldre távozhatnak. Azt kérték, lemondási dokumentumukat [[Japán]] és [[Chile]] nagykövete továbbítsa Huertához, akitől cserébe írásos garanciát kapnak arra, hogy teljesíti kéréseiket. Paredes ezután elment megtárgyalni a hallottakat, majd délben, amikor az elnök éppen ebédelt, visszatért a cellába és bejelentette: elfogadják az ajánlatot, Kuba hajlandó befogadni a lemondott elnököt. Madero evés közben írta meg lemondási nyilatkozatának vázlatát. Aznap délutántól nem volt már többé Mexikó elnöke.<ref name="lecu"/><ref name="anse"/>
145. sor:
 
==Emlékezete==
Mint a legtöbb forradalmárt, hivatalosan Maderót is nemzeti hősként ünneplik Mexikóban. Már 1925-ben törvényben nyilvánították a ''Haza Érdemesének'' (''(Benemérito de la Partia)''), nevét arany betűkkel írák fel a kongresszus üléstermének falára.<ref>{{hiv-web |url=http://www.diputados.gob.mx/LeyesBiblio/muro/pdf/madero.pdf |cím=Az 1925-ös törvény és vitája |nyelv=spanyol |elérés=2015-01-19 |formátum=PDF}}</ref> Országszerte számos települést neveztek el róla,<ref>{{hiv-web |url=http://www.inegi.org.mx/sistemas/consulta_resultados/iter2010.aspx?c=27329&s=est |cím=INEGI-statisztikák |elérés=2014-01-09 |nyelv=spanyol}}</ref> köztük a ma közel 200&nbsp;000 lakosú [[tamaulipas]]i kikötővárost, [[Ciudad Madero|Ciudad Maderót]] is.<ref>{{hiv-web |url=http://www.e-local.gob.mx/work/templates/enciclo/EMM28tamaulipas/municipios/28009a.html |cím=Ciudad Madero község az E-Local kormányzati oldalon |elérés=2015-01-19 |nyelv=spanyol}}</ref> Több szobrot is emeltek tiszteletére, köztük egy monumentális lovasszobrot is a [[mexikóváros]]i ''Alameda Centralon''.<ref>{{hiv-web |url=http://www.mexicolindoyquerido.com.mx/mexico/index.php?option=com_content&view=article&id=2340:estatua-de-madero-en-la-alameda&catid=195:las-grandes-ciudades-de-mexico&Itemid=70 |cím=Estatua de Madero en la Alameda, Ciudad de México |nyelv=spanyol |kiadó=México lindo y querido |elérés=2015-01-19}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://www.yelp.com/biz/monumento-a-francisco-i-madero-publa-3 |cím=Monumento a Francisco I. Madero (Puebla) |nyelv=spanyol |elérés=2015-01-19}}</ref>
 
Teste sokáig a mexikóvárosi [[Panteón Francés de La Piedad]] nevű temetőben nyugodott, de 1960-ban, a forradalom kitörésének 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek során exhumálták, és újratemették a szintén fővárosi [[A mexikói forradalom emlékműve|forradalmi emlékmű]] kriptájába.<ref>{{hiv-web |url=http://revistabicentenario.com.mx/index.php/archivos/adolfo-lopez-mateos-exhuma-a-madero/ |cím=Adolfo López Mateos exhuma a Madero |kiadó=Revista Bicentenario |nyelv=spanyol |elérés=2015-01-19}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://www.razon.com.mx/spip.php?article52831 |cím=Es la Ciudad de México el panteón más grande del país |kiadó=Razón |nyelv=spanyol |elérés=2015-01-19}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Francisco_Ignacio_Madero”