„Frankhamisítási botrány” változatai közötti eltérés

A frank hamisításával évek óta foglalkoztak, kísérletezgettek, hogy bosszút álljanak Franciaországon. A hamisítás a budapesti [[Térképészeti Intézet]]ben történt, amely a [[Honvédelmi Minisztérium]] felügyelete alá tartozott. Az eszközök – gép, papír, sajtó, boríték – főleg Németországból és Ausztriából érkeztek. A szükséges kellékek birtokában a legnagyobb címletűt, az 1000 frankost kezdték gyártani. A végeredmény {{szám|30000|darab}} hamis, "''bleu et rose''" típusú ezerfrankos, amely közül {{szám|4400}} jó, {{szám|9000}} közepes és {{szám|16000}} rossz minőségű született. Ez a kék-rózsaszín francia bankjegy még 1890-ben került forgalomba, az 1842-es tervezésű fekete és az 1862-es kék ezerfrankos módosított, átszínezett változatát jelentette, tehát a dizájn már 81 éves volt 1923-ban, még 1842-ból származott.<ref>Albert Pick: Standard Catalog of World Paper Money - seventh edition, general issues, volume two - Krause Publications Iola Wisconsin 1994</ref> A francia bankjegyek biztonsági elemei ekkor a metszetmélynyomtatás (''(intaglio technika)''), polychrom (többszínű) nyomtatás és a vízjel, valamint a speciális minőségű, különlegesen vékony, de erős, hártyaszerű, jellegzetes francia bankjegypapír voltak.<ref>https://www.banque-france.fr/la-banque-de-france/histoire/billets-en-francs/lhistoire-du-billet-en-francs.html</ref><ref>http://www.frenchbanknotes.com/articles/create.php</ref> Ezek így együttesen a hamisítók számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek. Ezt az ezerfrankost a [[Banque de France]] a magyar hamisítási kísérlet miatt 1929-ben lecserélte a "''Cérès et Mercure''" típusra, majd 1933-ban a forgalomból is kivonta.<ref>http://www.banque-france.fr/fileadmin/user_upload/banque_de_france/histoire/Billets_en_Francs/emissions-retraits-billets.pdf</ref> A hamisítás végeztével a nyomdagépeket, nyomólemezeket és egyéb eszközöket megsemmisítették.