''Über das Konjugationssystem der Sanskritsprache in Vergleichung mit jenem der griechischen, lateinischen, persischen und germanischen Sprache'' (''(A [[szanszkrit nyelv]] konjugációs rendszeréről a [[görög nyelv|görög]], [[latin nyelv|latin]], [[perzsa nyelv|perzsa]] és [[germán nyelv]] megfelelő rendszerével összehasonlítva)'') című könyvének 1816-os megjelenése fordulópont volt a nyelvészet történetében; ekkortól beszélünk történeti-[[összehasonlító nyelvészet]]ről. Bopp a "Konjugationssystem…"-ben az [[indoeurópai nyelvek]] grammatikájának egy részterületén, az igeragozásban bizonyította e részrendszerek – s így az indoeurópai nyelvek – rokonságát. Később további nyelvekre terjesztette ki kutatásait, melynek eredménye 1833 és 1852 között megjelent hatalmas műve, a 'Vergleichende Grammatik des Sanskrit, Zend, Griechischen, Lateinischen, Litauischen, Gotischen und Deutschen' (A szanszkrit, zend, görög, latin, litván, gót és német összehasonlító nyelvtana). Bopp nézeteinek jelentős része, például a nyelvek történeti korszakolásáról vallott felfogása, mely szerint minden nyelv történetében a fejlődés korszakát a regresszió ideje követi, vagy a kaukázusi és [[polinéz nyelvek]] indoeurópai volta nem minősült időtállónak, de összehasonlító módszerével – valószínűleg szándéka ellenére – önálló tudomány alapjait vetette meg.
