„Függő keletkezés” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
[[Gautama Sziddhártha|Buddha]] tanítása azzal kezdődik, hogy részletezi azokat a spirituális problémákat, amelyekkel ő szembekerült. Ez a [[dukkha]], amely közelítőleg annyit jelent, hogy [[dukkha|szenvedés]], [[stressz]] vagy örömtelenség. Magyarázata szerint az élet nem kielégítő, amelyben folyvást hajszoljuk a nem tartós boldogságot. Ez az elégedetlenség szerinte gyakran szomorúsághoz, bánathoz és csalódottsághoz vezet. Folyamatosan ficánkol a tudatunkban, de valahogy soha nem lesz olyan teljesen, mint amilyet szeretnénk. Az érző lények minden pillanatban a boldogságot keresik: az étel a gyomor éhségét csillapítja, a partner a szív vágyait csillapítja, az utód, a szakma és az ambíció a sikeresség utáni vágyakozásában segít, a szavak és gondolatok az intellektuális éhséget enyhítik. Ezek egyike sem tökéletesen kielégítő. Végül mindenkinek meg kell halnia, hátrahagyva mindent, amit addig keservesen összekuporgatott. Ráadásul továbbra sem szűntek meg az elégedetlenséget szülő álmok. Ezek halálunk után sem szűnnek meg (lásd [[Szamszára (buddhizmus)|szamszára]] és [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületés]]). Erről a spirituális problémáról gondolta azt a történelmi Buddha, hogy érdemes megoldani.
 
Buddha a szamszárát nem egy fizikai helynek írta le, hanem egy olyan folyamatnak, mely során örömöket és vágyakat gyűjtünk és fogyasztunk.<ref>[http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/thanissaro/samsara.html Thánisszaró Bhikku - Samsara, The Karma of Questions]</ref> A buddha erre a problémára kereste a megoldást. A [[Tipitaka|páli kánon]] Buddhát egy tehetséges orvoshoz hasonlítja, aki egy betegséget diagnosztizált, majd előállt egy gyógymóddal.<ref>[http://www.accesstoinsight.org/lib/study/aids/medicine.html Beyond Coping - Thánisszaró Bhikku, 1999 Metta Forest Monastery, CA, USA - I. rész (The Buddha as doctor, the Dhamma as Medicine)]</ref> Buddha megállapította a problémát (''([[dukkha]])''), majd azt is, hogy miért marad is marad fent (az első két [[Négy nemes igazság|nemes igazság]]). Ezután megnyugtatta hallgatóságát, hogy létezik egy mód a dukkhától való megszabadulásra (a harmadik nemes igazság). Végül leírta, hogy milyen módszerrel érhető el a teljes megszabadulás ([[nemes nyolcrétű ösvény]] (a negyedik nemes igazság).
 
Általában a pratítja-szamutpáda a második nemes igazság kifejtése, amelynek állítása szerint a dukkhának van oka. Az okokkal való nemtörődés miatt vándorlunk szüntelen a szamszárában összezavarodva, elégedetlenül és nyugtalanul. Ha ki tudunk fejleszteni teljesen ellentétes [[indrija|tényezőket]], amelyek nem tartják fent a dukkhát, és ha az okokat teljesen elhalványítjuk, akkor elérhető a [[Bodhi|teljes megszabadulás]].
== Értelmezés ==
[[A Tan Kapuja Buddhista Főiskola]] egyik tankönyvében Tenigl-Takács László a következőképpen magyarázza el a láncolatot:
{{quote|Ha az ember nem-tudásban él (''(tévelygés)''), vagyis nincs tudatában önnön szabadságának, és csak saját lételemeihez kötözötten képes létezni, akkor testi, nyelvi és tudati síkon ''késztetései'' támadnak arra, hogy érvényre jusson ebben a létezésben. E késztetések csomópontjában kialakul tudat-magja (''(tudatosság)''),ami a létezést már csak a „név-alakzat” (''(név és forma)'') kettősségben, vagyis alany-tárgy relációban képes szemlélni. A tárgyvilágra sóvárgó tudat-mag a létet az öt érzékszerv és a gondolkodás alapján hat tartományban (''(hat érzékszerv)'') éli meg. Ezekben a „tartományokban” történik meg az érzékelés (''(kapcsolódás)''), az alanyi és tárgyi tartalmak folytonos érintkezése. Az ebből keletkező érzetek (''(érzés)'') visszahatnak a folyamat hátterében álló éntudati magra, ami az érzeteket megítéli és kategorizálja. A tapasztalás során az éntudat énképzetté alakul át, ez rászokik arra, hogy az érzeteket jónak, rossznak, kellemesnek, kellemetlennek stb. minősítse, és önmagát ebben a minősítésben élje meg. Így alakul ki a létszomj (''(sóvárgás)''), a tapasztalás szomjazása, ami az énképzetet saját tárgyvilágához köti (''(ragaszkodás)''). Ez a szomj és ragaszkodás olyan erő, amely a tapasztalót újra meg újra a ''létesülés'' felé löki. A létesülés azonban a keletkezés és elmúlás, a ''születés'' és vénülés-''halál'' törvényeinek alávetett, ezért arra az emberre, aki önmaga biztonságát a tárgyi és tudati tartalmakban keresi, szenvedés, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés vár.<ref name="Teingl-Takács">Tenigl-Takács László - A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében (A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete)</ref>}}
 
Ha a fentieket összevetjük a Négy Nemes Igazság tanával, úgy egyértelműen kiderül, hogy a Függő Keletkezés elve valójában az első két igazság gondolatmenetét fűzi tovább.<ref name="Teingl-Takács"/>
309 070

szerkesztés