„Platón” változatai közötti eltérés

A platóni gondolkodás középpontjában van az úgynevezett „kétvilág-elmélet”., Ez az elméletami különbséget tesz egyfelől a keletkezés térben és időben lévő világa között. A létezés világa csak a gondolkodás számára hozzáférhető, a változatlanság, az idealitás és a normativitás letéteményese; a keletkezés világa, amely az érzékelés hatókörébe tartozik, Platónnál a téren és időn túli örök struktúrák mulandó leképződéseként jelentek meg. E kétvilág-elmélet a [[parmenidész]]i és a [[Epheszoszi Hérakleitosz|hérakleitoszi]] gondolkodás ötvözeteként, továbbfejlesztéseként tekinthető.<ref>Andreas Graeser: ''A platóni ontológia''. In. A formák és a tudás pp. 17</ref> Platónnál e kétféle világszemlélet egy [[dualizmus (filozófia)|dualista]], dichotomikus valóságfelfogás különböző szintjeihez kapcsolódik: az egyik oldalon a lét [[eleai iskola|eleata]] világa, a másikon a változás hérakleitoszi világa, amely Platón számára egyúttal a parmenidészi látszat ''([[doxa]])'' jegyeit is magán viseli.

Platón kétvilág-elméletének eredete nem ismert. [[Arisztotelész]]nél olvashatunk arról., hogy Platón a formákat mint tudás tárgyait azért „választotta el”, illetve „különítette el” az érzékelés tárgyaitól, mert ez utóbbiak állandó változásban vannak, s ezért megismerhetetlenek.<ref>Arisztotelész: Metafizika (I 6 987a32–b7, XIII 4, 1078b9–1078a4, XIV 1, 1087a31)</ref> Platón szerint a tapasztalati világ ismeretelméleti szempontból nélkülözi az állandóságot és változásban van (lásd: ''Timaiosz'' 51b–52a; ''Állam'' 477e–480; ''Kratülosz'' 439d–440b; ''Philébosz'' 58a–59b). Ezzel együtt azonban elutasítja a hérakleitizmust, mint filozófiai szempontból ellentmondó álláspontot. Azonban elfogadhatónak tartotta a hérakleitizmus egy enyhébb változatát:<ref>Theaithétosz 182c9–10</ref> ha feltételezzük, hogy a világ dolgait nem minden pillanatban jellemzi egyidejűleg helyváltoztatás ''(phora)'' és minőségi változás ''(alloiószisz)'', hanem ezek a dolgok maguk a ''phora'' és a ''alloiószisz'' során valamiképp azonosíthatók maradhatnak, kell lennie egy olyan valaminek, ami valamiképp állandó.<ref>Theaithétosz 182c9–11</ref> A tudás viszont csak akkor minősül tudásnak, ha tárgya változatlan. A tapasztalat világában azt láthatjuk, hogy minden dolog változik, ezért a tudás valódi tárgya valahol a tapasztalati világon kívül keresendő: ez a világ az ''ideák birodalma''.