„Gaspare Spontini” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
||
24. sor:
A zeneszerző szegény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülei, Giambattista Spontini és Teresa Guadagnin, földművesek voltak és összesen öt gyermekük született. Gasparo a család második szülöttje volt. Két fivéréhez hasonlóan őt is [[Pap (foglalkozás)|papi]] pályára szánták, ezért még kiskorában nagybátyjára, Giuseppe Spontinire bízták. Giuseppe papként tevékenykedett [[Jesi]]ben, Gasparo az itteni papi szemináriumban kezdte meg [[egyház]]i tanulmányait. Zenére először a szeminárium [[orgona (hangszer)|orgonistái]] (Menghini és Vincenzo Ciuffalotti) oktatták, akik hamar felismerték tehetségét. Végül Giambattista is belátta, hogy fia nem való papnak, és beleegyezett, hogy Gasparo a [[nápoly]]i Conservatorio di Sta Maria della Pieta dei Turchini növendéke legyen. Itt a későbbi zeneszerző Nicola Sala (1713–1801) és Giacomo Tritto (1733–1824) tanítványa lett. Egyes források szerint apja nem önszántából vette ki fiát a papneveldéből: voltak, akik azt beszélték, hogy a fiú megszökött a szemináriumból, de előkerültek olyan dokumentumok is, amik azt látszanak bizonyítani, hogy sorozatos fegyelmezetlenségei miatt tanácsolták el.
1795-ben Spontini megszakította tanulmányait. Elhagyta Nápolyt és [[Róma|Rómában]], [[Palermo|Palermóban]], [[Firenze|Firenzében]] és [[Velence (Olaszország)|Velencében]] próbált pártfogókat találni. Ekkor már rendszeresen komponált, és jó pár új zenedarab volt a kéziratai között. Rómában egy Sigismondi vagy Sismondi nevű [[mecénás]] tetszését nagyon megnyerték a fiatal zeneszerzői művei, ezért megbízást adott neki egy, a [[karnevál]]i szezon alkalmából bemutatandó [[opera (színmű)|opera]] megkomponálására. 1796-ban, a Teatro della Pallacordában bemuatott ''Li puntigli delle donne''
Spontini anyagi helyzetén jelentősen javított első operájának sikere és Sigismondi pártfogása. A ''Li puntigli della donná''val elnyerte [[Domenico Cimarosa]] és [[Niccolò Piccinni]] támogatását, de ami ennél is fontosabb: lehetősége nyílt rá, hogy visszatérjen Nápolyba és folytassa tanulmányait. Alig telt el két év, és 1798-ban már egy újabb Spontini operabemutatóra került sor: a római Teatro Nouvóban színre vitték ''L’eroismo ridicolót''
Spontini 1800-ban Cimarosa utódja lett a palermói hercegi udvarban. 1803-ban [[Párizs]]ba költözött, ahol Rémusat [[gróf]] házában kapott állást. A gróf jó viszonyban volt Joséphne Rose Tascher de La Pagerie-vel, Napóleon későbbi feleségével. Párizsban Spontini hamar nagy népszerűségre tett szert: egymás után mutatták be új, és [[Olaszország történelme|Itáliában]] már korábban bemutatott operáit. A Theâtre italienben nagy sikert aratott a ''La finta filosofa'', majd 1804 februárjában színre került a ''Milton'', és ugyanezen év novemberében a ''La Vestale''
1805-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] udvari zeneszerzője, valamint a császárné udvari karmestere lett. 1809-ben, bizonyára Napóleon sugallatára, írta a ''[[Fernando Cortez (opera)|Fernando Cortez]]'' című művét, amelyet szintén a Nagyoperában mutattak be, akárcsak a ''La Vestalét''. Mivel művei kedvező visszhangot váltottak ki, Spontinit hamarosan mesés tiszteletdíjakkal és elismerésekkel halmozták el. A ''La Vestale'' című opera a kritikusok lesújtó véleménye ellenére elnyerte a Napóleon által alapított nagyoperai díjat. A zeneszerzőt tagjává választott a Francia [[Akadémia]]. Spontoni egy ideig Theâtre Italien de l’Odéon karmestere volt, majd a főzeneigazgatója lett.
| |||