„Hardcore techno” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
 
== A hardcore techno története ==
Az elektronikus zenei forradalom a nyolcvanas évek végére a hangszerek jelentős technikai fejlődését eredményezte, ami a kor zenészeit addig nem látott lehetőségek tárházával ruházta fel. Az új és olcsó eszközök bárki számára elérhetővé váltak, így a zene készítése többé már nem kötődött a professzionális stúdiókhoz. A számos újdonsült technozenész számára így lehetőség nyílt új hangzásbeli irányvonalakat keresni, minden addig ismert zenei konvención túllépni. A hardcore techno olyan kísérletezések révén született meg, amelyekben a fő hangsúlyt a minden addiginál keményebb hangzásvilág kialakítása kapta. Keletkezési helye és ideje nem pontosan definiált, mivel különböző korai stílusok elegyeként jött létre, főként a detroiti [[techno]] európai térhódításának köszönhetően. Sokan a németországi [[Marc Acardipane|Mescalinum United]] 1990-ben megjelent lemezét<ref name="ref3">[PCP 006] '''Mescalinum United - Reflections Of 2017''' (''(Planet Core Productions, 1990)'')</ref> tulajdonítják az első hardcore lemeznek, mivel ez a zene már rendelkezett mindazon stílusjegyekkel, amelyek később a hollandiai hardcore-ra is jellemzőek voltak. Viszont az első komolyabb mozgalom már Hollandiából, az egymással folyamatosan versengő holland iparvárosokból (mindenekelőtt Rotterdamból és Amszterdamból) ered. Az első zenészek a futballszurkolók kemény magjának köréből kerültek ki. A huligáncsapatokba verődő fiatalok a stadionokon belül, s kívül egyaránt jobbak és keményebbek kívántak lenni az ellenfél táborának képviselőitől, így a szubkultúrájukban jelentős szerepet betöltő technozenében is. Az első holland hardcore lemez<ref name="ref4">[ROT001] '''Euromasters - Amsterdam Waar Lech Dat Dan?''' (''(Rotterdam Records, 1992)'')</ref> 1992-ben jelent meg Rotterdamban, a stílus legelső pionírjai, [[DJ Paul Elstak]] és [[DJ Rob]] által alapított Rotterdam Records égisze alatt. A zenébe épített, ellenfelet becsmérlő, gúnyos káromkodás-hangminták a torz, nyers és „savas” hangzású, dinamikus technóval a hardcore alapmotívumát adta meg. Mintegy válaszul erre, 1993-ban az amszterdamiak megalapították a [[Mokum Records]]-ot, amely kezdetben olyan meghatározó előadók lemezeit jelentette meg, mint a [[DJ Dano]], [[The Prophet]], [[Chosen Few]], [[Hooihouse]], [[Haardcore]] és [[Tellurian]]. Az európai történésekkel egyidőben az USA-ban is kezdett kibontakozni az új stílus, a New York-i [[Industrial Strength Records]] vezérének, [[Lenny Dee]]-nek köszönhetően.
 
Ami ezután következett, az sokak számára egy szempillantás alatt zajlott le. A friss energiával teli, lázadó stílus egyre népszerűbb lett, így gyorsan kommercializálták, és a nagy tömegek számára elérhetővé tették. A hardcore tehát kitört a házibulik és a focimeccsek béklyóiból, elindult világhódító útjára, végigsöpört egész Európán, és rendezvénycsarnokokat, arénákat töltött meg rajongókkal. Ebből alakult ki a ma gabber kultúra néven ismert jelenség.
 
* '''Artcore''' (''Gangsta style''; 1993-2001): Az elsősorban [[DJ Ruffneck]] nevéhez köthető stílus a hardcore talán első olyan alstílusa volt, ami megpróbált elszakadni a tisztán tánczenei gyökerektől és művészi értékkel egészíteni ki azt. Az akkori hardcore-ral még csak össze sem mérhető komplexitású dallamok, [[Amen break]]-ben dúskáló [[jungle]] betétek és [[Roland Juno]]-val előállított fűrészjelek tették a stílust igazán egyedivé. A stílus 2001-ben, az utolsó ''artcore'' label, a [[Gangsta Audiovisuals]] leállításával szűnt meg létezni. Ezt a stílus egyik emblematikus alakja, [[Ophidian|Trypticon]] úgy kommentálta a honlapján, hogy kihoztak már a stílusból mindent, amit lehetett, megalkották már minden idők legjobb ''artcore'' számait, amiknél jobbat aligha lehetne csinálni, ezért inkább más stílusok felé fordulnak, melyek révén a hardcore tovább fejlődhet.
* '''Breakcore''' (1995-től napjainkig): A ''breakcore'' születése majdhogynem egybevág a [[Drill&bass]], vagyis a későbbi [[IDM]] (''(Intelligent Dance Music)'') születésével, ami elsősorban [[Squarepusher]] és [[Aphex Twin]] nevéhez köthető. Ők voltak az elsők, akik a tört ütemek terén tovább merészkedtek a [[drum&bass]] világánál, és átlépték a kiszámíthatatlanság határmezsgyéjét, ahol az agyontorzított, cafatokra szabdalt [[Amen-break]] az úr. Ebből kifolyólag ugyancsak angolszász területeken, elsősorban Angliában és Ausztráliában jöttek létre az első kiadók, amik ezt az IDM-es hangzást kezdték el vegyíteni a hardcore-ral, ebből született meg a ''breakcore''. Igazán népszerű csak a XXI. századra lett, rengeteg ''speedcore'' producer folytatta pályafutását ''breakcore'' előadóként.
* '''Darkcore''' (1998-tól napjainkig): A [[Ruff Intelligenze]] a [[Ruffneck Records]] ''sublabel''jeként indult 1995-ben, mint kísérleti [[hardtrance]], azonban két megjelenés után [[DJ Ruffneck]] úgy döntött, elégedetlen a label irányával (és fogadtatásával, feltételezhetően), ezért parkolópályára állította. Két évvel később egy új alias alatt ([[DJ Ruffneck|D'Spyre]]) maga készítette el a label harmadik lemezét,<ref name="ref2">[RIN3 / SIN0-5] '''D'Spyre - Stairway To Eternity…''' (''(Ruff Intelligenze, 1997 / Supreme Intelligence, 1998)'')</ref> s ezzel megszületett a ''darkcore''. A dolgot viszont beárnyékolta, hogy Ruffneck majdhogynem ezzel egyidőben összerúgta a port a labeljeit futtató [[XSV]] kiadóval. Létrehozta a saját lemezkiadó cégét, és az újkeletű hangzását átvitte az újonnan indított [[Supreme Intelligence]] nevű labelje alá, ami 1998-tól 2001-ig az egyetlen 100%-ig ''darkcore'' label volt. 2001 után a szerepét a szintén Ruffneck alapította, mai napig rendkívül népszerű [[Enzyme Records]] vette át.<br />Mint ahogy azt a neve is mutatja, a stílus sötét, nyomasztó atmoszféra és lassabb tempó (150-170 BPM) jellemzi a leginkább.
* '''Digital Hardcore''' (1992-től napjainkig): A ''digital hardcore'' zenére jellemző a magas tempó, a ''hardcore punk'' zene gyorsaságát kombinálják össze torzabb és keményebb elektronikus hangzásokkal.<br />Az elektromos gitár használatát megtartják, és azt samplerekkel, szintetizátorokkal és dobgépekkel együtt játsszák. A vokálok a hardcore punkra is jellemző agresszív, dühös ordítozásból állnak. A szövegek lázítóak, erősen politikai jellegűek, leginkább baloldali típusú politikai eszmékkel vagy anarchista ideálokkal foglalkozik. De az anarchizmus mögé bármilyen politikai nézet betehető probléma megoldásaként.<br />A stílust az [[Atari Teenage Riot]] nevű zenekar teremtette meg 1992-ben Németországban/Berlinben. A zenekar frontembere, [[Alec Empire]] nevezte el zenéjük hangzását ''digital hardcore''-nak, és 1994-ben megalapította saját kiadóját is [[Digital Hardcore Recordings]] néven. Egyre több német zenekar írt hasonló hangzású zenéket, a stílus népszerűsége underground szinten nőtt a digital hardcore fesztiválok által, amiket több német városban tartanak. Az 1990-es évek közepe-vége fele sok új kiadó alakult akik hasonló stílusban adtak ki zenéket. Ma már több távoli előadó is van mint pl.: Japánból a The Mad Capsule Markets, Kanadából Schizoid és Washingtonból Rabbit Junk kiknek zenéit erősen befolyásolta a korai német scene és tovább fejlesztették a digital hardcore hangzását, hogy a 21. századnak megfelelő legyen.<br />Vannak olyan művészek is, akik azzal kísérleteztek, hogy a hardcore punk elemek helyett valami mással ötvözik az elektronikus zenei elemeket, ilyen művész pl.: Acid Enema, vagy új nevén Sangre, aki a Black Metalt ötvözte az extrém elektronikus zenék elemeivel. Az ilyen előadók már nem illenek bele a digital hardcore stílusba, mivel hiányoznak a hardcore punk elemek, amik nélkül nem nevezhetőek digital hardcore-nak, persze vannak kivételek is, akik alapból a digital hardcore elemekhez adtak hozzá további elemeket.
* '''Early Hardcore''' (''Early Rave''; 1993-1998): Az hardcore első virágkorárat leginkább reprezentáló stílus, mely elsősorban a [[Thunderdome]] válogatáslemezek révén lett világszerte ismert. A hardcore legelemibb, nyers és csiszolatlan formája, ami aztán hosszú évekre határozta meg a trendeket, alapjaiban változtatva meg az [[elektronikus zene|elektronikus zenékről]] addig kialakult képet. Karakteres, torzított lábdobok, éles cinek és a [[Roland TR-909|TR-909]] jellegzetes pergődobja és tapsa tették mindenki számára azonnal felismerhetővé. Hollandiában mind a mai napig rendkívül népszerű, rendszeresek az ''Early Rave'' partik, és majd' minden nagyobb rendezvényen külön terem gondoskodik arról, hogy a hardcore múltjának eme darabja méltó módon képviselve legyen.
* '''Makina''' (''Bakalao'', ''Poky''; 1999-től napjainkig): Spanyol eredetű, ''UK hardcore'' alapú, de gyengébb, kopogósabb dobbal rendelkező mutációk, amik csak Spanyolország bizonyos részeire korlátozódnak. A ''poky'' az ország középső területeire jellemző, míg a ''bakalao'' és a ''makina'' inkább a mediterrán partvonalon van jelen. Spanyolország elektronikus zenei kultúrája Európa más országaiban működő klubrendszerrel ellentétben erőteljesen diszkó-orientált, így az underground helyett (ami ilyenformán szinte nincs is) ezeket a stílusokat, illetve a ''UK hardcore''-t, a ''hardstyle''-t és a ''mainstyle hardcore''-t is a szigorú anyagi szempontok alapján működő, monopolizált overground karolta fel.
* '''Mainstream''' (''Mainstyle'', ''Present hardcore''; 2003-tól napjainkig): A hardcore számtalan ágazatát egyfajta origóként összefogó központi stílusa, ami hangzását tekintve a legközelebb esik a felszínhez, mellőzi a túlzott szélsőségességet, devianciát, így a külföldi médiában is könnyebben talál visszhangra. A ''mainstyle'' elnevezés ugyan csak pár éves múltra tekint vissza, azonban a szerep, amit betölt, a kezdetek óta jelen van. A hardcore az ezredforduló utáni mélyrepüléséből kilábalván egy technikailag jóval érettebb szintre lépett, s ebben a második virágkorában a ''mainstyle'' jelentős szerepet játszik.<br />Mérsékelten gyors, 160-170 BPM-es tempó, dobgépek helyett modern (szoft)szintetizátorokon alapuló, gyakran változó, már-már barokkosan túldíszített ritmusszekció jellemzi, melyet gyakran komplex dallamok egészítenek ki.<br />A legelső ''mainstyle'' számok az [[Enzyme Records]] és a [[Traxtorm Records]] nevű kiadók mögött tevékenykedő producerekhez köthető.
* '''Newstyle''' (''Newschool''; 1998-2002): Megtévesztő módon a már 'új'-nak egyeltalán nem nevezhető ''newstyle'' a hardcore nagy "hullámvölgyének", az 1998-tól 2002-ig tartó időszakának legreprezentatív képviselője, a korszak ''mainstyle''-ja. A ''newstyle'' egy mesterségesen generált és azonban balul elsült megújulási kísérlet eredménye, aminek célja a gyors tempójú zenéktől a lassabb [[house]] felé forduló divathullám meglovagolása lett volna. A változó trendeknek megfelelően szakított az addigi jellegzetes és kiforrott hardcore hangzással, az átlagosan 180 BPM-es tempót egy jóval lassabb, 140-150 BPM-esre cserélték le, a dallamvilágot pedig egy jóval egyszerűbb, az epikus [[trance]]-ekre jellemző himnuszosság váltotta fel.<br />A legelső ''newstyle'' szám és vele együtt a ''newstyle'' "feltalálójának" címét két holland lemezlovas, [[The Dark Raver]] és [[DJ Vince]] jegyzi.<ref name="ref1">[BABY021] '''The Dark Raver & DJ Vince - Intelligent Hardcore''' (''(Babyboom Records, 1997)'')</ref><br />Megjelenése és elterjedése jelentős mértékben megosztotta a hallgatótábort, rengetegen fordultak el a hardcore-tól neki „köszönhetően”. 1998-ra a hardcore népszerűsége világszerte jelentős mértékben visszaesett, egyedül Olaszországban tudja megőrizni stabilitását, így rövid időre a hardcore központja ide helyeződött át. Az ezredfordulóra a legtöbb holland partyszervező felhagyott a hardcore-ral, és rengeteg label szűnt meg. A stílus újra felvirágoztatása a [[Masters of Hardcore]] nevű partysorozathoz köthető, ami újra több tízezres tömegeket mozgatott meg, s ami rengeteg fiatal tehetségnek biztosított lehetőséget a bizonyításra.
* '''Oldschool''' (''Oldstyle''; 1990-1993): A hardcore legelső, úgynevezett nulladik periódusába tartozó, meglehetősen kezdetleges, kiforratlan hangzását értjük alatta. Mai füllel egyeltalán nem tekinthető keménynek, a detroiti [[techno]] és a chicagoi [[acid house]] keverékeként hangzásának alappilléreit elsősorban a [[Roland Corporation]] három, legkultikusabb terméke, a [[Roland TR-909|TR-909]]-es és [[Roland TR-808|TR-808]]-as dobgépe és a [[Roland TB-303|TB-303]]-as bassline szintetizátora adta.
* '''Speedcore''' (1993-tól napjainkig): Mint ahogy azt a neve is mutatja, a ''speedcore'' elsősorban a sebességre helyezi a fő hangsúlyt. Az ütemszáma nagyon széles skálán mozog, a pontos alsó határértéke nem tisztázott, de rendszerint 230 BPM felett szoktunk ''speedcore''-ról beszélni, az az alatti, de 190 BPM-et meghaladó intervallumra az ''uptempo'' kifejezést használják. Konkrét felső határértéke nincs, az első ''speedcore'' számok rendszerint 250-255 BPM körüliek voltak, ami szorosan összefügg a [[számítástechnika|számítástechnikában]] használt [[byte]] fogalmával, ugyanis az 1 byte-on tárolható legnagyobb szám a 255 (<math>2^8-1</math>). Később a producerek megszabadultak ettől a technikai korláttól, és az ezredfordulóra elterjedtek a 300 és az annál magasabb BPM számú trackek, melyek gyakran elérhetik (és akár meg is haladhatják!) az 1000 BPM-et.<br />A ''speedcore'' a dühöt, aggresszivitást és erőszakot jelképező atmoszférájával gyakran támadja, kifigurázza és gúnyolja a „normális” zenék által felállított standardokat, melyek alol rendszerint a lassabb, gabberek által hallgatott „puhányabb” hardcore számok sem képezhetnek kivételt.<br />Az első autentikus ''speedcore'' formációnak a háromtagú, New York-i [[Disciples of Annihilation]]-t (röviden D.O.A.) tekintjük, akik 1993-ban alakultak, s egy évre rá kezdték el zenéiket megjelentetni a szintén amerikai illetőségű [[Industrial Strength Records]] kiadónál. Második Speedcore Producer: Dj Skinhead. Úgyszintén ennél a kiadónál adta ki zenéit. A ''speedcore'' Európán belül elsősorban Németországban és Olaszországban talált táptalajra, míg a tengerentúlon pedig leginkább Kanadában népszerű. ([[Canadian Speedcore Resistance]])
316 002

szerkesztés