Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
Henrik gondosan kiépítette hívei táborát Anglia és Normandia előkelői között, akiket ügyesen manipulált a saját céljai érdekében.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=232–233}}</ref> Barátjai voltak a különböző politikai frakciókban, táborokban, és rájuk támaszkodva fenntartotta azok egyensúlyát.<ref>{{harvnb|Mayr-Harting|2011|pp=47–48}}; {{harvnb|Green|2009|p=231}}</ref> Híveit jutalmazta, az ellene nyíltan fellépő nemeseket viszont példamutatóan megbüntette. Országában kémek és informátorok hálózatát tartotta fenn, így jól tudta követni az események alakulását.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=232–233}}; {{harvnb|Crouch|2008|p=17}}</ref> Henrik uralma kíméletlen és kemény volt, de a többi korabeli uralkodóhoz képest nem túlságosan az.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=314}}; {{harvnb|Hollister|2003|pp=332, 334}}</ref> Idővel, ahogy ellenségeit folyamatosan eltávolította a kulcspozíciókból és helyüket barátai foglalták el, nagyobb mozgásteret engedélyezett a főnemeseknek.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=329, 324–347}}</ref>
 
Henrik korában a királyi udvar nem volt helyhez kötött és gyakran változtatott helyet.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=285–286}}; {{harvnb|Mayr-Harting|2011|p=69}}</ref> Az udvar és a kormányzat legfontosabb része a közvetlen, közeli tanácsadók köre volt, amit ''domus''nak neveztek. Ehhez az okleveleket, hivatalos ügyeket kezelő kancellár, a kincstárnok, a király utazásait, elszállásolását intéző udvarmester (''(master-marshal)'') és mások tartoztak.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=286–287}}</ref> A király barátait, rokonait, közeli híveit foglalta magába a ''familia regis'' („királyi család”), de hozzá tartozott egy néhány száz fős elit lovagcsapat is.<ref>{{harvnb|Chibnall|1992|pp=86–89}}; {{harvnb|Prestwich|1992|pp=102–3, 118}}</ref> A nagy jelentőségű döntéseket a formális királyi tanács, a főurakból álló ''curia'' hozta; ennek ülésein a király koronával a fején elnökölt. Utóbbi összejöveteli az idő múlásával egyre ritkábbá váltak.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=289–290}}</ref> Henrik számos új kastély és vár építését finanszírozta; fényűző, hivalkodó udvart tartott fenn, és [[Woodstock (Oxfordshire)|woodstocki]] palotájában saját, egzotikus állatokból álló állatkertet hozott létre.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=294–295; 304–305}}</ref> Az udvarban való viselkedés, az etikett elődeihez képest szigorúbb volt, és a király megtiltotta, hogy az udvaroncok kedvük szerint fosztogassanak a szomszédos falvakban, mint ahogy az II. Vilmos idején szokásban volt.
 
Henrik jelentősen bővítette az igazságszolgáltatás rendszerét.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=350}}</ref> Angliában a hagyományos angolszász törvényekre és adózási szokásokra támaszkodott, de létrehozott néhány, a meglévő rendszert erősítő központi intézményt.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=351, 356}}</ref> Roger salisburyi püspök 1110 után átalakította a királyi kincstárat, hogy hatékonyabban szedje be és ellenőrizze a [[seriff|sheriffek]] által beszedett adót.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=356–357}}</ref> Királyi törvényszékek jelentek meg, amelyek körbejártak az országban és sok helyi szokást formális törvényként jegyeztek be.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=358–359}}; {{harvnb|Green|2009|p=319}}; {{harvnb|Newman|1988|p=24}}</ref> A király jelentős jövedelemre tett szert a különböző bírságokból és díjakból, vámokból is.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=358}}</ref> Az első, fennmaradt ún. „csőtekercs” (''(Pipe roll)'') a király kiadásait összegző pergamentekercs Henrik korából, 1130-ból származik.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=356}}</ref> 1107-ben, 1108-ban és 1125-ben pénzreformot hajtott végre, és szigorúan megbüntette a pénzhamisítókat (pl. amikor 1124-ben kiderült, hogy katonáit az előírtnál kisebb súlyú ezüstpennykkel fizették ki, elrendelte, hogy vágják le a hamisítók jobb kezét és nemi szervét).<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=354}}</ref><ref>{{harvnb|Green|2009|pp=188–189}}</ref>
 
Henrik Normandiában 1106 után helyreállította a törvényes rendet. Kormányzása a normann hagyományoknak megfelelő, de az angolhoz hasonló igazságszolgáltatási és adószedési rendszeren keresztül történt.<ref>{{harvnb|Haskins|1918|pp=86, 93, 105–106}}</ref> A helyi kormányzati intézmények továbbfejlődtek, bár kevésbé látványosan, mint Angliában.<ref>{{harvnb|Newman|1988|p=20}}</ref> A jogi és pénzügyi feladatokat sok esetben viszonylag alacsony származású emberek látták el, akiknek a király szolgálatában esélyük nyílt a felemelkedésre.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=242–243}}</ref>
292 649

szerkesztés