„Japán alkotmánya” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
{{magyaros|japán}}
A [[Meidzsi japán császár|Meidzsi]] császár által adományozott [[1868]]-as első '''japán alkotmány''' (''(szeitaiso)'') létrehozta a nagy államtanácsot, vagyis az első polgári politikai testületet, és elvben a kétkamarás [[parlament]]et is, ez azonban csak a másodikkal valósult meg.
 
Az [[1889]]-es, [[Itó Hirobumi]] irányításával kidolgozott 'Japán birodalom alkotmánya' (''(Dai Nippon teikoku kempó)''), amely [[1947]]. [[Május 2.|május 2-ig]] maradt érvényben, porosz és osztrák jogtudósok keze nyomát viselte magán. Kimondta, hogy a birodalmat „a császárok mindörökre megszakíthatatlan sora” irányítja, de a parlament és a miniszterek tanácsának egyetértése mellett; a [[Kormány (állami szerv)|kormány]] a [[Tennó|császár]]nak és nem a parlamentnek felelős; a bírói testület független, de a bírókat az igazságügy-miniszter nevezi ki; a polgárok elidegeníthetetlen, bár törvények által korlátozható jussa a [[habeas corpus]], az otthon és a tulajdon szentsége, a [[Szólásszabadság|szólás]]- és [[vallásszabadság]]. A császári felségjog és a parlamentáris kormányzat ellentmondásosságát fel nem oldó s így többféle lehetséges értelmezést nyújtó [[Meidzsi-kor]]i alkotmány a [[20. század]] első felében nagyban hozzájárult az ország belpolitikájának alakulásához, főleg mivel a hadsereg fölött a kabinetnek semmiféle hatalmat nem biztosított.
 
Japán mai alkotmánya, a ''Nihonkoku kempó'' (日本國憲法) [[1947]]. [[május 3.|május 3-án]] lépett érvénybe. Ellenzői amerikai alkotmánynak csúfolják, mert nagyrészt [[Douglas MacArthur]] vezérkarának ([[A szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka|SCAP]]) kormányzati részlege állította össze, s csak azután fordították japánra, mindazonáltal a japán nép és politika azóta is nagyjában-egészében egyöntetűen elfogadja és helyesli. A korabeli japán vezetők legjelentősebb hozzájárulása az volt, hogy a parlament ne egy-, hanem kétkamarás legyen. Leghíresebb paragrafusai és pontjai leszögezik, hogy „a császár az állam és a népegység jelképe, pozíciója a népakaratból ered, mert a felségjogokat a nép birtokolja”, valamint hogy „a japán nép mindörökre lemond a hadviselés szuverén jogáról”, s e végből „semminő szárazföldi, tengeri és légi haderőt nem tarthat fenn”. Előbbibe (ami nem más, mint a császár isten voltának eltörlése) [[Hirohito japán császár|Hirohito]] utódai nevében is belenyugodott, utóbbi pedig kétségessé teszi a [[Japán Önvédelmi Haderő]] létének alkotmányosságát, ám ez ügyben az [[alkotmánybíróság]]i szerepet is betöltő Legfelsőbb Bíróság eleddig a baloldali politikai erők nyomása ellenére sem volt hajlandó állást foglalni. Egyebekben az alkotmány tökéletesen megfelel a nyugati demokratikus elveknek, noha az [[Japán amerikai megszállása|amerikai megszállás]] vége, vagyis [[1952]] óta az egymást követő kormányok úgy értelmezték, hogy a parlament [[bizalmatlansági indítvány]] nélkül is feloszlatható, amit (a konzervatív [[Liberális Demokrata Párt (Japán)|Liberális Demokrata Párt]] mindenkori érdekeinek megfelelően) többször meg is tettek.
317 744

szerkesztés