„Joseph Goebbels” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
42. sor:
'''Paul Joseph Goebbels''' ([[Rheydt]], [[1897]]. [[október 29.]] – [[Berlin]], [[1945]]. [[május 1.]]) német politikus, [[Adolf Hitler]] [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] [[Németország]]ának propagandaminisztere 1933 és 1945 között, [[Adolf Hitler]] közvetlen munkatársa és a végsőkig kitartó híve. A náci rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője közé tartozott. Gátlástalan [[propaganda]]tevékenysége a [[második világháború]] után világszerte fogalommá vált. Szónoki tehetségéről és szélsőséges [[antiszemitizmus]]áról is nevezetes volt.
 
1921-ben szerezte meg diplomáját a [[Heidelbergi Egyetem]]en. 1924-ben lépett be a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|náci pártba]], ahol [[Gregor Strasser]] munkatársa lett. 1926-ban a párt körzeti vezetője lett Berlinben. Ekkor kezdett közelebbről foglalkozni a [[propaganda]] kérdéseivel. 1930-tól a pártpropaganda országos vezetője lett (''(Reichspropagandaleiter der NSDAP)''). 1933-ban a náci hatalomátvétel után népművelési és propagandaminiszter (''(Reichsminister für Volksaufklärung und Propaganda)'') lett. Minisztériuma élén gyorsan ellenőrzést szerzett a hírközlés, a művészetek, és gyakorlatilag minden tájékoztató tevékenység felett Németországban. Nagy tehetséggel alkalmazta a rádió és a film új technikai eszközeit propagandacélokra. A nemzetiszocialista pártpropaganda fő témái között ott volt az antiszemitizmus, a keresztény egyházak elleni támadások, és – különösen már a háború idején – a harci morál erősítése.
 
A háború végén, Hitler 1945. április 30-i öngyilkossága után, Hitler végrendeletének megfelelően ő követte vezérét Németország kancellárjának posztján. Egy nappal később maga is öngyilkos lett feleségével együtt, miután megmérgezték hat gyermeküket.
88. sor:
 
==Propagandaminiszterként==
Hitler kancellári kinevezését megünnepelendő, Goebbels január 30-án fáklyás felvonulást rendezett Berlin utcáin mintegy {{szám|60000}} ember részvételével, akik közül sokan az SA és az SS egyenruháját viselték.{{refhely|Evans|310–311. o.}} Goebbels csalódással fogadta, hogy nem lett Hitler első kormányának a tagja.{{refhely|Longerich|206. o.}} Hitler egy további új választáson akarta megerősíteni hatalmi pozícióját. A választási kampány kellős közepén került sor [[A Reichstag felgyújtása|a Reichstag felgyújtására]], ami nagymértékben az NSDAP kezére játszott. Ennek ellenére a március 5-i választásokon sem sikerült elérni a várt földcsuszamlás jellegű győzelmet, a párt „csak” 43,9%-ot szerzett. Goebbels megkapta miniszteri kinevezését az újonnan kreált propagandaminisztérium (''(Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda)'') élére.{{refhely|121. o.}} Az új kormány első ülésén a választást kinevezték forradalommá.<ref>Az 1933. március 7-i kormányülés jegyzőkönyve. In: Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D, I. 114.</ref>
[[File:Thousands of books smoulder in a huge bonfire as Germans give the Nazi salute during the wave of book-burnings that... - NARA - 535791.tif|thumb|300px|Náci könyvégetés, 1933. május 10.]]
Goebbels miniszterként totális ellenőrzést vezetett be a német kulturális és szellemi élet felett.{{refhely|Longerich|212–213. o.}} Céljául azt tűzte ki, hogy az NSDAP támogatottságát 100%-osra növelje.{{refhely|Evans|121. o.}} Nagyszabású ünnepséget szervezett a hatalom ünnepélyes átadására Hindenburg és Hitler között Potsdamban 1933. március 21-én.{{refhely|Longerich|214. o.}} Ő szövegezte Hitler rendeletét a zsidó üzletek náci bojkottjáról.{{refhely|Longerich|218. o.}} Goebbels áprilisban szülővárosába, [[Rheydt]]be utazott, ahol a város hősének nyilvánították, és a főutcát róla nevezték el.{{refhely|Longerich|221. o.}}
96. sor:
Az NSDAP vezette kormányzat Goebbels hathatós közreműködésével megkezdte a zsidók kiszorítását a közéletből. Számos foglalkozásban megtiltották a zsidó származásúak, a „nem árják” tevékenységét.{{refhely|Longerich|40. o.}} Felállították az első [[koncentrációs tábor]]okat, kezdetben a politikai ellenfelek számára.{{refhely|Evans|344. o.}} A ''[[Gleichschaltung]]nak''{{wd|Q313768}} nevezett folyamat során az egész társadalmat a náci elvek alapján szervezték meg. Minden önkéntes, civil szervezet, sportegyesület irányítását náci szimpatizánsok vagy párttagok kezébe adták. 1933 júniusára a folyamat nagyjából be is fejeződött; a kivételt egyelőre a hadsereg és az egyházak alkották.{{refhely|Evans|14. o.}} 1933 októberében törvénnyel helyezték náci kontroll alá az egész sajtót.{{refhely|Hale|83–84. o.}} A törvény kötelezte az újságírókat arra, hogy munkájukat a nemzetiszocializmus életfilozófiájának és kormányzati koncepciójának megfelelően végezzék.{{refhely|Hale|86. o.}}
 
1934. június végén került sor a [[Hosszú kések éjszakája|hosszú kések éjszakájára]], amikor Hitler leszámolt azokkal a korábbi harcostársaival, köztük az SA vezetőivel, akik terhessé váltak számára. Goebbels részt vett a művelet megszervezésében, és jelen volt [[Ernst Röhm]] müncheni letartóztatásánál.{{refhely|Manvell|132–134. o.}} Hindenburg elnök 1934. augusztusi halála után Goebbels maga jelentette be a rádióban, hogy egyesítik a kancellári és az államelnöki posztot, és mindkettőt Hitler fogja betölteni, akinek hivatalos címe ezentúl [[Führer|vezér]] és birodalmi kancellár (''(Führer und Reichskanzler)'') lesz.{{refhely|Manvell|137. o.}}
 
Goebbels miniszterként számos magyar vezetőt fogadott. Tárgyalásairól általában igen negatívan emlékezett meg naplójában. [[Kozma Miklós]] magyar belügyminiszter látogatása kapcsán megjegyezte: a magyarok csalók, önzők, és brutális módon elnyomják a német kisebbséget.{{refhely|Goebbels|139. o.}} Idézi Hitlernek azt a megjegyzését is, hogy a mértékadó magyar államférfiak úgy megvesztegethetők, „mint egy török”.{{refhely|Goebbels|214. o.}}
106. sor:
[[File:Bundesarchiv Bild 183-H14243, Berlin, Verteilung von 500 Radios (Volksempfänger).jpg|thumb|Ingyen [[Volksempfänger|néprádiókat]] osztogatnak Goebbels születésnapján Berlinben 1938-ban]]
[[File:Bundesarchiv Bild 183-2004-0312-504, Nürnberg, Reichsparteitag, Rede Adolf Hitler.jpg|thumb|upright=0.9|Hitler az 1934-es nürnbergi pártgyűlésen. [[Leni Riefenstahl]] és stábja a pódium előtt készítik a filmfelvételt]]
Goebbels különösen érdeklődött a rádió mint a tömegpropaganda eszköze iránt.{{refhely|Manvell|127. o.}} Bizonyos helyi tiltakozások ellenére (különösen Göring háborodott fel az általa vezetett Poroszországban) Goebbels megszerezte az ellenőrzést a rádióállomások felett, és egy országos intézménybe szervezte azokat (''(Reichs-Rundfunk-Gesellschaft)'') 1934 júliusában.{{refhely|Longerich|226. o.}} Rávette a gyártókat olcsó néprádiók előállítására, amelyekből 1938-ra már csaknem tíz milliót adtak el. A közterületeken, gyárakban, iskolákban hangszórókat szereltek fel a fontos rádióadások közvetítésére. Ennek révén Hitler beszédei, a náci párt közleményei eljutottak csaknem minden némethez.{{refhely|Manvell|127. o.}} A világháború kitörésekor halálbüntetés terhe alatt betiltották a külföldi rádiók hallgatását.{{refhely|Longerich|434. o.}}
 
A náci propaganda fókuszában állt Hitler [[személyi kultusz]]a.{{refhely|Kershaw|292–293. o.}} Ennek a kultusznak nagy részét Goebbels építette fel tudatosan propagandamunkájával. Hitler dicsőítése volt az egyik fő eleme az 1934-es [[nürnberg]]i pártgyűlés koreográfiájának is. [[Leni Riefenstahl]] a gyűlésről filmet készített ''Az akarat diadala'' címmel, amellyel elnyerte az 1935-ös [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]] aranyérmét.{{refhely|Evans|123–127. o.}} [[Heinrich Himmler|Himmlerrel]] és [[Alfred Rosenberg|Rosenberggel]] közösen Goebbels kialakított egy sajátos nemzetiszocialista ünnepkört, amely szakított a keresztény hagyományokkal.
115. sor:
 
===Harc az egyházzal===
1933-ban Hitler megbízásából [[Franz von Papen]] alkancellár [[konkordátum]]ot írt alá a [[Vatikán]]nal, amely egyrészt biztosította a katolikus intézmények függetlenségét, másrészt megtiltotta az egyház beavatkozását a politikába.{{refhely|Evans|234–235. o.}} A náci rezsim ennek ellenére folyamatos nyomás alatt tartotta a keresztény egyházakat befolyásuk csökkentése érdekében. 1935–1936-ban egyházi személyek százait tartóztatták le, pénzügyi és szexuális, gyakran koholt vádak alapján.{{refhely|Longerich|382. o.}} Goebbels nagy nyilvánosságot biztosított ezeknek a pereknek, és igyekezett a klérust a legrosszabb fényben feltüntetni.{{refhely|Thacker|189. o.}} Korlátozták az egyház nyilvános gyűléseit, kiadványaikat cenzúrázták. A feszületeket eltávolították az állami intézményekből, majd később újra engedélyezték azokat. Hitler bizonytalankodott abban, hogy az egyházak elleni harcot (''(Kirchenkampf)'') mennyire állítsa politikája középpontjába, de az egyházakkal kapcsolatos éles kritikai megjegyzései elegendők voltak Goebbels számára ahhoz, hogy erősítse propagandáját.{{refhely|Kershaw|382. o.}} 1937-ben Hitler azt is kijelentette, hogy végső soron fel akarja számolni a protestáns egyházat.{{refhely|Longerich|223. o.}}
 
[[XI. Piusz pápa]] az egyház elleni támadásokra válaszul bocsátotta ki ''„[[Mit brennender Sorge]]”'' („Égető aggodalommal”) kezdetű enciklikáját 1937-ben, amelyet minden katolikus szószékről felolvastak. Ebben elítélte a náci rezsim támadásait az egyház ellen. Goebbels válaszul még inkább erősítette a támadásokat.{{refhely|Evans|241–244. o.}} 1937. május 28-án húszezer párttag előtt elmondott és a rádió által közvetített beszédében erkölcsileg züllöttnek nevezte a katolikus egyházat. A propaganda nyomán erősen visszaesett az egyházi iskolákba jelentkezők száma, végül 1939-ben minden egyházi iskolát bezártak, illetve állami iskolává alakítottak. A támadások nyomán a németországi klérus egyre óvatosabb lett a rezsim kritikájában.{{refhely|Evans|245–247. o.}} 1937. július végén aztán Hitler, főleg külpolitikai okokból, utasítást adott az egyházellenes támadások mérséklésére.{{refhely|Longerich|334. o.}}
126. sor:
A propagandaminisztérium a meghódított országokban azonnal átvette a helyi műsorszóró szervek irányítását, és elkezdte saját propagandája sugárzását, lehetőleg a korábban is tevékenykedő bemondókkal, hogy ezzel is növeljék a lakosság előtt szavahihetőségüket. A minisztérium nemcsak a hírek tartalmát tartotta szoros ellenőrzés alatt, hanem még azt is, hogy milyen zenei műsorokat adjanak le a rádiókban. A propagandafilmek vetítésére 1500 mobil filmvetítő teherautót is alkalmaztak. A háború előrehaladtával és a kudarcok megjelenésével Hitler egyre kevesebbet jelent meg a nyilvánosság előtt, így fokozatosan Goebbels lett a náci rezsim hangja.{{refhely|Manvell|181–188. o.}} 1940 májusától gyakran írt újságcikkeket is, amelyeket aztán a rádióban is beolvastak. A háborús német filmgyártás körülbelül felét alkotta a közvetlen propaganda.{{refhely|Longerich|468–470. o.}}
 
Goebbels sokat foglalkozott a „hazai fronttal”, a német lakosság moráljának fenntartásával is. Úgy vélte, hogy minél inkább bekapcsolódik a lakosság a háborús erőfeszítésekbe, annál inkább erősödik majd erkölcsi tartása is. Kampányokat szervezett például téli ruházat és sífelszerelés gyűjtésére a keleti front számára. A nehézségek fokozódásával 1942 vége felé 80%-ra növelte a rádióadásokban és a filmekben a könnyű szórakoztatás arányát, és a direkt propaganda aránya 20%-ra csökkent.{{refhely|Longerich|509–512. o.}} A berlini körzet náci vezetőjeként (''(Gauleiter)'') foglalkoznia kellett más háborús nehézségekkel is, így az élelmiszer- és textilhiánnyal, valamint a sör- és a dohány-jegyrendszerrel, ami különösen negatívan hatott a lelkesedésre.{{refhely|Thacker|235–236}} A szövetségesek győzelmei, Németország bombázásának megkezdése és különösen a [[sztálingrádi csata]] súlyos nehézségek elé állította a náci propagandagépezetet. A belső körökben megerősödött az az elmélet, hogy a kudarcokért nagyrészt a szövetségesek a felelősek. Goebbels híven visszhangozta naplójában Hitlernek azt a tételét, miszerint a románok rossz katonák, az olaszok még rosszabbak, de a legrosszabbak a magyarok.{{refhely|Goebbels|346. o.}} 1943. január 15-én Hitler kinevezte Goebbelst az újonnan létrehozott országos légoltalmi bizottság vezetőjének is. A bombázások elleni védekezés, illetve főleg a károk helyreállítása azonban továbbra is jórészt helyi feladat maradt.{{refhely|Longerich|615. o.}}{{refhely|Thacker|269–270}}
 
[[File:Bundesarchiv Bild 183-J05235, Berlin, Großkundgebung im Sportpalast.jpg|thumb|Goebbels beszéde a berlini Sportpalotában, 1943. február 18.]]
196. sor:
Goebbels alakja már 1940-ben szerepelt művészfilmben, mégpedig Dr. Gorbitsch figurájában, [[Charlie Chaplin]] híres ''[[A diktátor (film, 1940)|A diktátor]]'' című filmjében.<ref>Lee Pfeiffer: [http://www.britannica.com/EBchecked/topic/243180/The-Great-Dictator ''The Great Dictator.''] In: ''Britannica.com''.</ref> Alakját Henry Daniell formálta meg. A korabeli amerikai náciellenes propagandafilm, az ''Enemy of Women'' (A nők ellensége) ugyancsak szerepeltette Goebbelst, igaz, történelmietlen, torz formában. Szerepét Paul Andor játszotta.
 
Halála után Goebbels több filmben jelent meg, így a ''Der letzte Akt'' (Az utolsó felvonás) (1955) című német filmben, ahol Willy Krause formálta meg alakját, a ''Der Untergang'' (''([[A bukás – Hitler utolsó napjai]])'') (2004) című filmben pedig [[Ulrich Matthes]] játszotta őt.<ref>{{Imdb title|0363163|A bukás - Hitler utolsó napjai}}</ref> A 2005-ben elkészült a ''Das Goebbels-Experiment'' (Lutz Hachmeister alkotása) Goebbels naplója alapján dokumentálja az életét, kommentár nélkül.<ref>Lutz Hachmeister: Das Goebbels-Experiment (dt.) = {{YouTube | id=BabyfW6nRWA | title=Joseph Goebbels Diaries read by Kenneth Branagh}} {{en}}. Auszüge aus ''Die Tagebücher des Joseph Goebbels.'' K. G. Saur Verlag, München. Spiegel-TV-Produktion/BBC, 2005.</ref> 2010-ben készült a ''Jud Süß – Film ohne Gewissen'' című film Oskar Roehler rendezésében, amely a hírhedt náci propagandafilm keletkezését mutatja be. Ebben [[Moritz Bleibtreu]] játssza Goebbels szerepét.<ref>{{Imdb title|1399655|Jud Süss - Film ohne Gewissen}}</ref>
 
Alakja feltűnik a Hitler elleni merényletet feldolgozó alkotásokban is, mivel [[Otto Ernst Remer]] vele való találkozása fordítja meg jelentősen az eseményeket. Az 1990-es ''[[Megölni Hitlert]]'' című változatban Jonathan Hyde,<ref>{{Imdb title|0100376|Megölni Hitlert}}</ref> míg a 2008-as ''[[Valkűr (film)|Valkűr]]''ben Harvey Friedman jelenítette meg.<ref>{{Imdb title|0985699|Valkűr}}</ref>