„Caius Suetonius Tranquillus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Művei |
|||
46. sor:
==Császáréletrajzok==
Suetonius e művét C. Septicius Clarus-nak ajánlja, aki számára egyébként [[Caius Plinius Caecilius Secundus|ifj. Plinius]] is írt ajánlást. Az életrajznak az ókorban nem voltak szilárd műfaji követelményei. F. Leo kutató különbséget tesz az ún. "[[Arisztotelész|peripatetikus]]" és az ún
A Suetonius által használt
jelleme, külső megjelenése, jósjelek, halála. Ezt a sémát az egyes életrajzokban bővíti, illetve variálja, irodalmi szándékának megfelelően.
A császáréletrajzok számos
[[
Korának történetíróit is jól ismeri. Említi az alábbi írók azóta elveszett műveit: [[Tanusius Geminus]], C. Oppius, Lentulus Gaeticulus, Q. Elogius,
Cassius Severus, [[Marcus Cluvius Rufus|Cluvius Rufus]], [[Fabius Rusticus]], [[Aulus Cremutius Cordus|Cremutius Cordus]], Ti. Claudius Balbillus. Idéz [[Caius Plinius Secundus|Idősebb Plinius]], [[Lucius Annaeus Seneca Maior|az idősebb Seneca]], [[Marcus Terentius Varro|Terentius Varro]], [[Cornelius Nepos]] műveiből.
világosan írni, ezért gyakoriak nála a görög szakszavak, illetve a szó szerinti idézetek. Az irodalmi hatást inkább az általa előadott kategóriák
elrendezésével igyekszik elérni.<ref>Plutarkhosz időrendben előadott életrajzai hatására az utókor e kategóriákat is kronologikus sorrendben
lévőnek fogja fel. Ezért például a Nero életrajz kategorizálása miatt a későbbi történetírók megkonstruálták az 5 jó nerói év felfogását. Pedig mindössze arról van szó, hogy a kontraszt-hatás kedvéért Suetonius a jó- és a rossztulajdonságokat egymástól szétválasztva, de egymásra vonatkoztatva adja elő. A jótulajdonságokat így hatástalanítják a rosszak. Tévedés tehát azt hinni, hogy kronológiai sorrendben először csak csupa jó, később csak rossz tulajdonságok uralták Nero életét. E téves felfogás kialakulását Németh György mutatja be, a Café Bábelben írt cikkében (adatait lásd a Szakirodalomban).</ref>
A császáréletrajzok tükrözik a
[[kereszténység|keresztényekkel]] szemben, megérti a csillagjósok kiűzését Rómából, nem értékeli túl nagyra az [[epikureizmus]]t sem. Az életrajzokból kitűnik a római társadalom fokozatos [[hellenizmus|hellenizációja]]: [[Augustus római császár|Augustus]] görög tudósokat vesz maga mellé, [[Tiberius római császár|Tiberius]] hisz az asztrológusoknak, [[Nero római császár|Nero]] körutat tesz [[Görögország történelme|Hellasz]]ban és részt vesz az énekversenyeken és az olümpiai játékokon, Domitianus támogatja a zenét, a retorikát, a könyvtárakat.
Principátussal kapcsolatos ideálja a mérsékelt monarchia. Fontos számára a ''concordantia ordinum'' (azaz az egyes társadalmi
rendek, a [[
(azaz az erőszaktól való tartózkodás, és az önmérséklet). A jó princeps ezeket valósítja meg élete során. Leginkább Augustus, Vespasianus és
Titus felelnek meg ezeknek az ideáloknak. Legnegatívabb színben Caligula, Nero és Vitellius van feltüntetve.
|