„Nero római császár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
115. sor:
== Nero utóélete ==
Nero halálát követően több, mint egy évig tartó polgárháború kezdődött, ami [[69]]-ben, [[a négy császár éve]] végén Vespasianus győzelmét vonta maga után. Ebben az időben a köznép sok helyen, de elsősorban az uralma alatt privilegizált, majd megbuktatása után ismét közönséges tartománnyá visszaminősített hellén vidéken komolyan gyászolta a császárt.
[[Fájl:As-Nero-Ara pacis-RIC 0562.jpg|bélyegkép|300px|Nero rézpénze ([[As (rézpénz)|as]]), rajta a császár portréja és az ''[[Ara Pacis Augustae]]'' ([[Lugdunum Sequanorum]], [[66]] k.) ]] Erre a népszerűségre apellálva legalább három ál-Nero lépett fel az elkövetkező években: egy mindjárt Galba idején, a másik [[Titus római csszár|Titus]] alatt, a harmadik – és a [[párthusok]]tól kapott támogatás miatt legveszélyesebb – pedig [[Domitianus római császár|Domitianus]] korában. Ettől eltekintve a köztudatban Nero emléke – amit a senatus hivatalosan is elátkozott ''([[damnatio memoriae]])'' – kegyetlen zsarnokként maradt fenn. Ezt a képet közvetíti az utókor felé a korabeli források többsége. A [[Iulius–Claudius-dinasztia]] utolsó uralkodója megítélésén a [[kereszténység]] diadala is sokat rontott: nem véletlen, hogy egyes apokrif iratokban volt vagy eljövendő [[Antikrisztus]]ként ábrázolják. Személyisége számos későbbi alkotót ihletett meg: szerepel a ''[[Legenda aurea]]'' történeteiben, illetve [[Geoffrey Chaucer]] és [[Giovanni Boccaccio]] is írt róla, a modernebb időkben pedig többek között [[Kosztolányi Dezső]], aki egy egész [[regény]]t szentelt neki (''[[Nero, a véres költő]]''). [[Henryk Sienkiewicz]] a keresztényüldözés kapcsán ír a császár koráról ''[[Quo vadis (regény)|Quo vadis?]]'' című, több ízben megfilmesített regényében. [[Hubay Miklós]] ''Nero játszik'' című drámájában elevenítette föl alakját.
| |||