„Kiss (együttes)” változatai közötti eltérés

Negyedik stúdióalbumuk felvételei [[New York]]ban kezdődtek meg, még 1975 szeptemberében, az Electric Lady és a Record Plant stúdiókban. Az album producere ezúttal [[Bob Ezrin]] lett, aki korábban főleg [[Alice Cooper]] oldalán lett elismert. A felvételek [[1976]] februárjában fejeződtek be, az album pedig ''[[Destroyer]]'' címmel jelent meg 1976. március 15-én. Az albumot ezúttal már nagy várakozás előzte meg, ezért elhatározták, hogy egy változatos, sok stílusból merítő, összetett hangzású anyagot adnak ki.<ref name="KISS életmű II.">{{cite web |url=http://www.hardrock.hu/?q=node/12771 |title=Dübörög a Rock 'n' Roll - Kiss életmű II. rész |accessdate= 2012-03-13|publisher = hardrock.hu |language=magyar}}</ref> A cél érdekében Ezrint is bevonták a dalszerzésbe, míg a ''King of the Night Time World'' és a ''Do You Love Me?'' című dalokba [[Kim Fowley]] is besegített.<ref name="1976: az év és a három lemez története">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4531 |title=A KISS története - 1976: az év és a három lemez története |accessdate= 2012-03-13|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref> Fowley amerikai dalszerzőként és producerként vált ismertté, aki a [[Slade]] és a [[Runaways]] együttest is ismertté tette.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> A lemez rögzítésekor Ace Frehley nem mindig volt jelen, ezért egyes témáit [[Rick Derringer]] játszotta fel, míg a ''Sweet Pain'' és a ''Great Expectations'' szólói a korábbi Alice Cooper-gitáros [[Dick Wagner]]től hallhatóak.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> Az albumról a ''[[Shout It Out Loud]]'', a ''[[Flaming Youth]]'', a ''[[Detroit Rock City]]'' és a ''[[Beth]]'' című dalok kislemezen is megjelentek. Ezek közül csak a ''People's Choice'' díjas<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> ''Beth'' ért el komolyabb sikert, amely a [[Billboard Hot 100]] kislemezlistán a 7. helyre került.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> A nagyzenekari kísérettel megtámogatott lírai dal a korszak egyik legnagyobb balladaslágere lett,<ref name="Destroyer-passzió">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=23939 |title=Destroyer kritika a passzio oldalán. |accessdate= 2012-03-13|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref> és a zenekar 70-es évekbeli munkásságának is ez lett a legismertebb szerzeménye.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> A dalt Peter Criss énekli, amelyet még a feleségével, Lydiával írt meg 1970-ben.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> Az album ezenkívül még olyan klasszikus KISS dalokat tartalmaz, mint a koncerteken elmaradhatatlan ''[[God of Thunder]]'', a zenekar himnuszává vált ''Detroit Rock City'', vagy a ''Shout It Out Loud'' és a ''Do You Love Me?''.<ref name="Destroyer-passzió" /> Az albumra felkerült a szintén közkedvelt ''King of the Night Time World'', mely [[Elvis Presley]] ''King of the Whole Wide World'' című dalát parodizálja ki.<ref name="1976: az év és a három lemez története" /> Zeneileg a korábbiaknál jóval változatosabb és kísérletezőbb, komplex hangszerelésű album született.<ref name="Destroyer-passzió" /> Az anyagon szerepel kemény rockdal (''Detroit Rock City'', ''God of Thunder''), csakúgy, mint ballada (''(Beth)'') és lazább darabok (''Shout It Out Loud'', ''Do You Love Me?''), de ezeken kívül progresszívabb felfogású, [[musical]] hatású szerzemények is hallhatóak rajta (''Great Expectations'', ''Flaming Youth'').<ref name="Destroyer-passzió" /> Az album egyes dalaiban szereplő komolyzenei aláfestéseket a [[New York Philharmonic Symphony Orchestra]] végezte el.<ref name="Destroyer-passzió" /> A stílusokon átívelő ''Great Expectations''ben<ref name="KISS életmű II." /> felhangzik [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] (''(Sonata No. 8 in C Minor, opus 13)'') ''Pathétique'' témája is.<ref name="Destroyer-passzió" /> Az album borítója színes, képregény jellegű lett, amely a fantasyművész [[Ken Kelly]] festménye.<ref name="Destroyer-passzió" /> Később más KISS-albumok mellett a [[Rainbow (együttes)|Rainbow]] és a [[Manowar]] számára is készített lemezborítókat.<ref>{{cite news |author=Mark Voger |title=Criss eager to meet television idol Zacherley |work=Asbury Park Press |page=6E |date=October 22, 2006}}</ref><ref>{{cite news |title=Manowar truck to make its debut in Austria this weekend |work=Austria Today |date=September 8, 2006}}</ref>

Ezt követően elhatározta az együttes, hogy egyszerre négy albumot fog kiadni, amelyre korábban még nem volt példa a zenetörténetben.<ref name="KISS életmű II." /> A négy album a négy zenész szólóalbumaként jelent meg, amelyeken mindannyian kiereszthették alkotóvágyukat, ezáltal maximális szabadságot kaptak.<ref name="KISS életmű II." /> Az albumokat egyenborítóval látták el (amelyeket Eraldo Carugati készített<ref name="1978: a csúcson, és a diszkó előtt" />), és a négy portré mellett az együttes emblémája is feltűnt.<ref name="KISS életmű II." /> Mind a négy zenész albuma 1978. szeptember 18-án került a lemezboltok polcaira. [[Gene Simmons]] [[Gene Simmons (album)|albuma]] Angliában, Los Angelesben (Cherokee Studios) és New Yorkban (Blue Rock Studio) került rögzítésre. A producer Simmons mellett [[Sean Delaney]] volt. Zeneileg megdöbbentő dolgokkal állt elő az anyagán, mivel a [[rock and roll]] dalok mellett feltűnnek balladák, női háttérvokálok, vonós hangszerelés, Beatles hatású popdalok, [[funk]]/[[diszkó]] hatások és sok [[akusztikus gitár]]. A lemez utolsó dala a ''[[When You Wish upon a Star]]'', a [[Walt Disney]] (''(Pinocchio)'') egyik klasszikus betétdala.<ref name="KISS életmű II." /><ref name="1978: a csúcson, és a diszkó előtt" /> A ''Rolling Stone'' 2 és fél pontot adott rá,<ref name="Rolling Stone kritikák" /> de későbbi írásában az ''Allmusic'' is csak hármat.<ref>{{Allmusic|class=album|id=r312866}}</ref> Az anyagon rengeteg zenész felbukkant, többek között [[Bob Seger]], [[Rick Nielsen]] ([[Cheap Trick]]), [[Joe Perry (zenész)|Joe Perry]], [[Donna Summer]], [[Jeff "Skunk" Baxter]] ([[Doobie Brothers]]) vagy [[Cher]]. A négy KISS-zenész közül Simmons albuma lett a legsikeresebb, amely pár nap alatt platinalemez lett, és a Billboard listáján a 22. helyre került.<ref name="1978: a csúcson, és a diszkó előtt" />

[[1981]] januárjában, Európában megjelent egy az eredeti tagság szólólemezeiről összeválogatott ''Greatest Hits'' válogatásalbum. A kiadványnak egy német, ausztrál és argentin változata is napvilágot látott, eltérő borítóval és számlistával.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4789 |title= A KISS története - 1981: Diszkó után jött a progresszió! |accessdate= 2012-03-14|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref> Ezt követően a következő album megírása következett, amelynek Bob Ezrin lett a producere. Az album felvétele 1981 márciusában vette kezdetét, és szeptemberben fejeződött be. Az anyag rögzítése elsősorban az Ace In The Hole stúdióban, az A&R és a Record Plant stúdiókban zajlott, de ezeken kívül még legalább 5-6 helyen készültek felvételek.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Az album ''[[Music from "The Elder"]]'' (Japánban ''Great Decisive Battle of The Underworld'') címmel jelent meg 1981. november 16-án. Az együttes megérezte, hogy az utolsó két album populárisabb hangvétele nem aratott osztatlan sikert, ezért elhatározták, hogy egy teljesen más irányba indulnak el. Eredetileg az egész lemez Simmons ötlete volt, és egy filmzenét szerettek volna írni. Egy forgatókönyv el is készült, a film címe pedig ''War of The Gods'' lett volna.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Amikor ezt az ötletet elvetették, felmerült, hogy a Broadway számára készítsenek egy három felvonásból álló színpadi művet, amelynek már címet is adtak (''(Keepers of the Light of Truth)'').<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Frehleynek nem tetszett az ötlet, hogy ismét Bob Ezrinnel dolgoznak, annak meg főleg nem örült, hogy egy [[koncept album]] kiadását tervezték a többiek.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A lemez borítóján Stanley keze, és a New Yorkban található Park Avenue-n lévő Metodista templom bejárata látható.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''Dark Light'' dalban Anton Fig dobolt, míg az ''I'' című dalban [[Allan Schwartzberg]].<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''The Oath'', a ''Dark Light'' és az ''Escape from the Island'' című dalokban a producer Bob Ezrin játszik basszusgitáron és [[billentyűs hangszerek]]en.<ref name="lendt">Lendt, C.K. ''Kiss and Sell: The Making of a Supergroup'', Billboard Books, 1997. {{ISBN|0-8230-7551-6}}</ref><ref name="leaf">Leaf, David and Ken Sharp. ''Kiss: Behind the Mask: The Official Authorized Biography'', Warner Books, 2003. {{ISBN|0-446-53073-5}}</ref> Egyes dalok megírásában Ezrin, Anton Fig, és Tony Powers is besegített, míg [[Lou Reed]] a ''Dark Light'', ''A World Without Heroes'' és a ''Mr. Blackwell'' megírásában segédkezett.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Az albumon a gitársávok alul lettek keverve, ezért Frehley sokat vitatkozott a producerrel és a zenekarral.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Eric Carr pedig nemcsak új dobosként mutatkozott be, hanem zeneszerzőként is, mivel az ''Escape From The Island'' és az ''Under The Rose'' megírásában ő is részt vett. Az album zeneileg teljes elkanyaródás volt a korábbi munkáikhoz képest. A zenekar elkészítette legkomolyabb hangvételű lemezét,<ref name="1980: a sikertelenségben a macska rókává változik" /> és a korábban jellemző „bulizós” rock and roll/hard rock dalok helyett a nagyzenekari betétekkel és [[progresszív rock]] elemekkel operáló szerzemények kerültek előtérbe. Az album egy misztikus történetet mesél el, amelyet zeneileg vad, hard rock hangzással,<ref name="Kiss életmű III" /> és komor hangulattal támasztottak alá.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A lemez hangzásvilágát helyenként olyan hangszerek díszitik, mint a [[Kürt (hangszer)|kürt]], a [[hárfa]], vonósok és [[szintetizátor]]ok.<ref>Gill, ''Focus'', p. 460.</ref> Az albumot a megjelenésekor filmzeneként mutatták be, de mivel film soha nem készült hozzá, a hallgatók nehezen tudták követni a történetet. A koncepciója mitológiai hősökön és karaktereken alapul.<ref name="kissfactman bio2">{{cite web |url=http://kissfactman.tripod.com/kiss2.html |title=Az együttes története a kissfactman.tripod.com oldalon |accessdate= 2012-03-20|publisher = kissfactman.tripod.com |language=angol}}</ref> A lemezről ''[[A World Without Heroes]]'', az ''I'' és a ''The Oath'' dalokat adták ki kislemezen, de sikert egyik sem ért el. Az ''I'' és ''A World Without Heroes'' című dalokra videoklippeket is forgatott a zenekar. Az album progresszív, komoly hangvételére sem a rajongók, sem a szakma nem volt felkészülve,<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> ezért teljes megdöbbenést váltott ki megjelenése idején, és máig az együttes legvitatottabb anyagának számít.<ref name="Kiss életmű III" /> A kritikusok el sem akarták hinni, hogy egy KISS albumot hallanak, és hamar úgy kezdték el emlegetni, mint a [[Pink Floyd]] ''[[The Wall]]'' albumának egy populárisabb változatát.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''Rolling Stone'' két pontosra értékelte,<ref name="Rolling Stone kritikák" /> de a későbbi kritikák is megoszló véleményt tükröznek. A ''Metal Nightfall'' és a ''Vista Records'' három pontot adott a lemezre,<ref>[http://www.vistarecords.proboards.com/index.cgi?board=albumreviewsanddiscussion&action=display&thread=132 Vista Records review]</ref><ref>[http://metal.nightfall.fr/index_439_-music-elder.html Metal Nightfall review]</ref> míg az ''Allmusic'' csak kettőt. Az utóbbi magazin írója Greg Prato egyes szerzeményeket kínosnak, míg az album nagy részét teljesen jellegtelennek nevezte.<ref name="allmusic-MFTE">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/music-from-the-elder-r11049/review |title=Music From the Elder kritikája az allmusic.com oldalon. |accessdate= 2012-03-20|publisher = allmusic.com |language=angol}}</ref>

A rajongók szintén nem értették a zenekar új irányvonalát,<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> de az idő múlásával egyre többen fedezték fel az album kitűnő<ref name="Rock enciklopédia" /><ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> szerzeményeit. Manapság már sok rajongó az egyik legjobb KISS alkotásnak nevezi az albumot.<ref name="Kiss életmű III" /> Az együttes nemcsak zeneileg változott meg, hanem a kinézetében is jelentős átalakításokat eszközölt. A tagok rövidebbre vágatták a hajukat, és a szuper jelmezek helyett, egyszerűbb, komolyabb kisugárzású bőrszereléseket kezdtek el használni.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Az album megítélése a zenekar tagjainak a részéről sem egyöntetű. Simmons a mai napig tagadja, hogy sok köze lett volna az anyaghoz, míg Stanley kísérletezésként és útkeresésként gondol vissza az albumra.<ref name="Kiss életmű III" /> Kereskedelmileg már az ezt megelőző ''[[Unmasked]]'' sem lett sikeres, a ''Music from "The Elder"''t viszont már hatalmas bukásként könyvelhette el a zenekar.<ref name="Kiss életmű III" /><ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A Billboard albumlistáján mindössze a 75. helyre került<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> (Angliában az 51. lett,<ref>{{cite web|url=http://www.chartstats.com/albuminfo.php?id=5564|title=UK Albums Chart|accessdate=December 17, 2009|archiveurl=http://archive.is/ANGd|archivedate=July 24, 2012}}</ref>) és később sem sikerült elérnie az aranylemez státuszt.<ref>Gill, ''Focus'', pp. 462–463.</ref> Az album sikertelensége akkora volt, hogy annak megturnéztatása még csak fel sem merült a zenekarban.<ref name="Kiss életmű III" /> A dalok élő bemutatása így mindössze két tévé fellépésre korlátozódott, amelyeken fél vagy teljes playbackkel léptek fel.<ref name="Kiss életmű III" /> 1982. január 28-án az ABC ''Friday'' című műsorában léptek fel (Frehley nélkül<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" />), míg egy másik tévés szereplést (a ''Solid Gold'' műsorban<ref name="kissfactman bio2" />) az olasz [[Sanremói dalfesztivál]] műholdasan sugárzott.<ref>Gooch and Suhs, ''Kiss Alive Forever'', p. 117.</ref> Frehley távollétének oka az volt, hogy egyrészt feldühítette a ''Music from "The Elder"'' irányvonala, másrészt véleménye szerint Peter Crisshez hasonlóan nem volt egyenrangú partner a Stanley/Simmons pároshoz viszonyítva. A gitárosnak elege lett ötletei elutasításából valamint az együttes 1977 óta tartó útkereséséből, ezért 1982. júniusában elhagyta a zenekart.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4837 |title= A KISS története - 1982: az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év! |accessdate= 2012-03-20|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref> Hivatalosan még 1982 decemberéig az együttes tagjának számított, így még a következő albumon (''(Creatures of the Night)'') is őt tüntették fel, aminek a borítóján is szerepelt.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> A felvételeken viszont már egyáltalán nem vett részt. A [[Phonogram Records|Phonogram]] kérésére 1982. június 15-én, Európában megjelent egy ''[[Killers (KISS album)|Killers]]'' című válogatásalbum, amelyre négy új szám is felkerült. Ezekben a dalokban [[Bob Kulick]] gitározott, míg a produceri feladatokat Michael James Jackson látta el.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> A felvételek 1982 májusában zajlottak a Los Angelesben fekvő Record Plant stúdióban. Az ''I'm A Legend Tonight'', a ''Down On Your Knees'', a ''Nowhere To Run'', és a ''Partners In Crime'' című új dalok visszatértek a KISS korai stílusához, némileg rockosabb és modernebb formában.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> Simmons egyedül a ''Nowhere To Run'' című számban basszusgitározott, a többiben Stanley játszotta fel a részeit.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> A négy új dalt soha nem adták ki Amerikában is megjelent albumokon.<ref name="kissfactman bio2" />

Annak ellenére, hogy a zenekar a ''Kiss Farewell Tour''ról többször is úgy nyilatkozott, mind az együttes lehetséges utolsó turnéjáról (többek között ezért is lépett ki Frehley), 2003 augusztusától egy újabb koncertsorozat vette kezdetét. A ''World Domination Tour'' kizárólag az Amerikai Egyesült Államokat érintette, és az 59 fellépés 2003. december 20-án ért véget. A körúton váltott főzenekarként léptek fel az [[Aerosmith]] társaságában. A közös körút üzletileg az egyik legsikeresebb turné lett a rockzene történetében.<ref name="a történet utolsó, napjainkig tartó része" /> A fellépések összességében 64 millió dollárt jövedelmeztek, ezáltal a 2003-as év 7. legsikeresebb turnéja lett a ''World Domination Tour''.<ref name="2003tour">[http://www.infoplease.com/ipea/A0921829.html "2003 Top 20 Concert Tours"]. ''Infoplease''. Hozzáférés ideje: April 17, 2006.</ref> Az előadásokat több mint 1 millió ember látta, és a december 14-én [[Oklahoma City]]ben adott koncerten a ''Strutter'' közben [[Joe Perry (zenész)|Joe Perry]] is színpadra lépett a zenekarral.<ref name="musicmight" /> A koncertekre egy 1000 dolláros jegyet is lehetett venni, amely révén a vásárló az első öt sorba kerülhetett, a koncert után találkozhatott a KISS tagjaival, valamint egy fotót is készíthetett velük.<ref name="platinum">{{cite web |url=http://www.kissonline.com/news/index.php?mode=archive&id=2657 |title=KissOnline Presale and Ticket Package Details |accessdate=January 27, 2007 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070927003631/http://www.kissonline.com/news/index.php?mode=archive&id=2657 |archivedate=2007-09-27 }}</ref> 2003 augusztusában egy ''[[The Best of Kiss: The Millennium Collection]]'' című válogatásalbum jelent meg, rajta 1974 és 1979 közötti dalokkal. 2004 márciusában Peter Crissnek lejárt a szerződése a zenekarral, és ezzel kapcsolatban senki sem hívta fel, hogy meghosszabbítsák. Criss a saját honlapján fejtette ki, hogy véleménye szerint ez mind vele, mind a rajongókkal szemben tiszteletlen eljárás volt.<ref name="criss2004">[https://web.archive.org/web/20040411154646/http://www.petercriss.net/homepage/ Peter Criss statement on his expired contract]. (March 2, 2004). ''Petercriss.net''. Hozzáférés ideje: April 17, 2006 from the [[Internet Archive]].</ref> A dobos [[Eddie Trunk]] rádióműsorában kijelentette, hogy a többiek túl öregnek tartották ahhoz, hogy két órát a színpadon legyen. Criss így ismét távozott a zenekarból, helyére pedig a régebbi dobos Eric Singer került, így kialakult a ma is működő Simmons-Stanley-Singer-Thayer felállás. Singer és Thayer továbbra is használta Frehley és Criss fellépőruháit és maszkjait, ezért egyes rajongók meg merik feltételezni, hogy néha nem ők vannak a jelmezek mögött.<ref name="a történet utolsó, napjainkig tartó része" /> Az Aerosmith-el közös turné után Gene Simmons az ''[[Asshole]]'' című szólóalbumával volt elfoglalva, míg a KISS-től különböző kiadványok jelentek meg. 2004 áprilisában egy újabb tribute album látott napvilágot (''([[Spin the Bottle: an All-Star Tribute to Kiss]])''), amelyen többek között olyan zenészek szerepelnek, mint [[Doug Pinnick]], [[Page Hamilton]], [[Kip Winger]], [[Dee Snider]], [[Tommy Shaw]] vagy [[Lemmy]]. Szintén 2004-ben egy 2 CD-s koncertlemez is kijött ''[[Kiss Instant Live]]'' címmel, majd 2004. június 15-én egy ''[[The Best of Kiss, Volume 2: The Millennium Collection]]'' című válogatásalbum is megjelent, rajta 1980-as évekbeli dalokkal. Időközben újabb turné vette kezdetét ''[[Rock the Nation Tour]]'' néven, amely 2004 májusában indult és 2004 augusztusában fejeződött be. Az 59 koncertet Ausztráliában, Japánban, az Egyesült Államokban és [[Mexikó]]ban adták, az előzenekari posztot pedig a [[Poison]] és néhány helyen a [[Brides of Destruction]] töltötte be.<ref name="musicmight" /> A turné bevétele 20,3 millió dollár volt, a 2004. július 24-én, [[Virginia|Virginiában]] adott koncertről pedig egy ''[[Rock the Nation Live!]]'' című DVD is megjelent 2004 júliusában. A turné befejezésével inaktívabb időszak vette kezdetét, 2005-ben mindössze két koncertet adtak. 2005 júniusában egy ''[[Kiss Chronicles: 3 Classic Albums]]'' című box-sett jelent meg, amelyre az első három album került fel. 2005. szeptember 5-én a [[Voices of Wonder]] kiadta a ''[[Gods of Thunder: A Norwegian Tribute to Kiss]]'' című tribute albumot, melyen többek között olyan norvég előadok tisztelegnek a KISS előtt, mint a [[Wig Wam]], [[Ronni Le Tekrø]], a [[The Carburetors]] vagy az [[Ulver]]. Még szintén 2005-ben jelent meg egy újabb tribute album a ''[[Sheep in KISS Make Up]]'', amelyen funk metal stílusban adja elő az együttes dalait a [[Sack Trick]] zenekar. 2006 januárjában egy ''[[Gold (KISS album)|Gold]]'' című válogatáslemez jelent meg, amelyre 1974 és 1982 között született dalok kerültek fel. 2006. május 25-én [[Las Vegas]]ban szerepeltek a [[VH1]] Rock Honors műsorában (együtt a [[Queen]]nel, a [[Def Leppard]]al és a [[Judas Priest]]el), ahol egy [[Rob Zombie]] énekes, [[Slash]] szólógitáros, [[Scott Ian]] basszusgitáros és [[Tommy Lee]] dobos összeállítású formáció is eljátszott KISS dalokat.<ref name="musicmight" /> A ''God of Thunder'' előadása alatt Ace Frehley is színpadra lépett.<ref name="musicmight" /> 2006 április 9-én a ''The Associated Press'' bejelentette, hogy az együttesnek nagy esélye van arra, hogy bekerüljön a [[Rock and Roll Hall of Fame]] csarnokába.<ref name="cohen">Cohen, Jonathan. (April 6, 2006). [http://www.billboard.com/bbcom/news/article_display.jsp?vnu_content_id=1002313374 "VH1 Rock Honors To Salute Kiss, Queen"]. ''Billboard''. Hozzáférés ideje: April 16, 2006.</ref> 2006 júniusában Simmons és Stanley a Dél-Karolinában fekvő [[Myrtle Beach]]ben megnyitott egy KISS kávéházat. [[2006]] júliusában 6 koncertet adtak (''([[Rising Sun Tour]])''), amelyből kettő az USA-ban, négy pedig Japánban került megrendezésre. 2006. augusztus 5-én [[Cleveland]]ben a Rock and Roll Hall of Fame előtt 200 rajongó követelte, hogy az együttest iktassák be a csarnokba, mivel az már megfelelt a beiktatás követelményeinek. Ez volt az első szervezett tüntetés, amely során egy zenekar beiktatását követelték a Rock and Roll Hall of Famebe.<ref name="rally">[https://web.archive.org/web/20080310224304/http://news.yahoo.com/s/ap/20060806/ap_en_mu/rock_hall_kiss_fans;_ylt=At7FHHLraNzJNdLfTyt39H98FxkF;_ylu=X3oDMTA3YXYwNDRrBHNlYwM3NjI- "Kiss fans protest Rock Hall of Fame snub"]. (August 6, 2006). ''Associated Press''. Hozzáférés ideje: August 6, 2006.</ref> Végül 2009. december 15-én jelentették be, hogy a KISS nem lesz ott a 2010-es jelöltek között. Ezt követően több kiadvány is napvilágot látott a zenekartól. 2006. október 10-én jelent meg a ''[[The Best of Kiss, Volume 3: The Millennium Collection]]'' című válogatásalbum, rajta 1990-ben született dalokkal. 2006. október 10-én Simmons, Stanley és Criss bekerült a [[Long Island Music Hall of Fame]]be, olyan előadok társaságában, mint [[Neil Diamond]], [[Billy Joel]], [[Louis Armstrong]], a [[The Ramones]] és [[Tony Bennett]].<ref name="longisland">(April 22, 2006). [http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=51145 "Kiss Members To Be Inducted Into LONG ISLAND MUSIC HALL OF FAME"]. ''Blabbermouth.net''. Hozzáférés ideje: April 23, 2006.</ref>

Az album megjelenésének napján megjelent a zenekar a ''[[Late Show with David Letterman]]'' showműsorban, majd egy nap múlva, 2009. október 7-én a ''[[Jimmy Kimmel Live!]]''ban szerepeltek. 2009 halloween estéjén főzenekarként adtak koncertet a [[New Orleans (település)|New Orleans]]ban megrendezett Voodoo Festen.<ref>{{cite web|url=http://www.nme.com/news/eminem/45776 |title=Eminem to headline New Orleans' Voodoo Experience &#124; News |publisher=Nme.Com |date=June 30, 2009 |accessdate=July 28, 2010}}</ref> 2009. november 9-én [[Winnipeg]]ben az [[MTS Centre]]ben léptek fel, ahol a koncert folyamán egy világítótest lángra lobbant. A tüzet öt perc alatt sikerült eloltani, miközben az együttes a ''Firehouse'' dalt adta elő (a koncert tovább folytatódott és senki sem sérült meg).<ref>{{Cite news|url=http://www.winnipegsun.com/entertainment/music/2009/11/10/11693061.html|title=Kiss by the numbers|last=Sterdan|first=Darryl|date=November 10, 2009|work=Winnipeg Sun|accessdate=November 11, 2009}}</ref> A ''[[Sonic Boom]]'' turnéja [[2010]] május 1-jén indult [[Sheffield]]ben, és a 36 koncert során európai országokban léptek fel. A ''[[Sonic Boom Over Europe Tour]]'' során első ízben léptek fel [[Szlovákia|Szlovákiában]], ezenkívül pedig olyan fesztiválokon is részt vettek, mint a Rock am Ring and Rock im Park Festivals, a [[Sauna Open Air Metal Festival]] és a [[Hellfest]]. A körút teljes neve ''Sonic Boom Over Europe: From the Beginning to the Boom'' (''(Hangrobbanás Európa-szerte: A kezdettől a robbanásig)'') volt. 2010. [[Május 28.|május 28-án]] [[Budapest]]en is fellépett a zenekar, ahol a [[Papp László Budapest Sportaréna|Papp László Budapest Sportarénában]] adtak koncertet.<ref name="2010-es budapesti koncert">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=20334 |title= 2010. május 28. - budapesti koncertbeszámoló. |accessdate= 2012-03-23|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref>

A KISS a világszerte több mint 100 millió eladot albumával<ref>{{Cite news|last=Jones |first=Emma |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment_and_arts/10105684.stm |title=Kiss: still rocking hard |publisher=BBC News |date=May 11, 2010 |accessdate=July 28, 2010}}</ref> (más források szerint 120 millió<ref name="kiss albums sold" />) az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb rockegyüttese.<ref name="stop">{{cite web |url=http://www.stop.hu/kultura/mindenkit-csokkal-varnak/1005337/ |title= Mindenkit csókkal várnak. |accessdate= 2012-03-24|publisher = stop.hu |language=magyar}}</ref> Pályafutásuk során 24 albumuk lett [[aranylemez]], mely eredményt az amerikai együttesek közül, csak az [[Aerosmith]] tudta túlszárnyalni (25 aranylemezzel).<ref name="riaa" /> Az együttes sikerszériája azonban nem a kezdetekkor indult be. Az első három albumuk visszhang nélküli maradt a megjelenésekor, és csak később lettek aranylemezek. Paul Stanley szerint ennek az volt az oka, hogy az albumok hangzása nem volt elég jó, mivel hiányzott belőlük a koncertek lüktetése.<ref name="Paul Stanley-HW interjú" /> Az 1975-ben kiadott ''[[Alive!]]'' koncertlemez viszont már hűen prezentálta az együttes koncerthangzását, és meg is hozta a [[mainstream]] sikert.<ref name="A Rock története 2" /> Azt ezt követő albumok milliós példányszámban fogytak, az együttes pedig rendre telt házas arénakoncerteket adott. Ugyan a kritikusok nem értették, hogy a koncerteken bemutatott show műsornak mi köze van a zenéhez, a rajongók viszont az évtized legjobb lemezeladóivá tették a zenekart.<ref name="Rock enciklopédia" /> Egy 1977-es Gallup felmérés szerint már a KISS volt a legsikeresebb zenekar az Amerikai Egyesült Államokban.<ref name="A Rock története 2" /> Népszerűségük a világ többi tájára is kiterjedt, Japánban felállították a leglátogatotabb koncertrekordot, amelyet korábban a [[The Beatles]] tartott.<ref name="A Rock története 2" /> A sikeres zenekarok közül a KISS, Bill Aucion menedzser irányításával, a legjövedelmezőbben használta ki a zenei üzlet kínálta lehetőségeket.<ref name="A Rock története 2" /> Pályafutásuk csúcsán filmet forgattak (''(Kiss Meets the Phantom of the Park)''), a Marvel két képregényt adott ki rólúk, a figuráikkal flipperautomatákat üzemeltettek, de árultak játékokat, babákat, [[halloween]]maszkokat, sminkkészleteket a zenészek figuráihoz kapcsolódóan.<ref name="A Rock története 2" /> A forgalom jelentős részét a KISS Army elnevezésű rajongói klubon keresztül bonyolították le, amelynek több {{szám|100000}} tagja volt világszerte. Mindezzel kapcsolatban a többi zenekar és menedzser megvetése irigységet sejtetett.<ref name="Rock enciklopédia" /> Az együttes rajongótáborát nagyrészt tizenéves fiatalok (vagy még kisebbek) alkották, akik nagy része nem a zene, hanem az együttes megjelenése miatt kedvelte a zenekart.<ref name="Kiss"/>