„Kjúdó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a <nowiki/> irtása (WP:KF-EGYÉB#Toldalékok nowikis kivétele a belső hivatkozásokból és WP:KF-EGYÉB#Nowiki) |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
||
34. sor:
== Dódzsó ==
A kjúdó [[dódzsó]] (gyakorló termek, más néven "''kjúdódzsó''") iskolától és országtól függően stílusukban eltérnek. Japánban a legtöbb dódzsó elrendezése nagyjából azonos; egy bejárat, egy nagyméretű gyakorló terület, rendszerint fapadlóval és magas mennyezettel, céltáblákkal
== Gyakorlás ==
A kjúdót különböző iskolákban és stílusokban gyakorolják, és még azonos stílusú dódzsók között is eltérőek lehetnek a gyakorlatok. Hogy egységesítsék az edzéseket és a szertartásos lövést
A kjúdóban a gyakorlásnak
# ''mitori geiko'' - egy haladó íjász stílusának és technikájának szemlélése
# ''kufú geiko'' - a lövésmódszer részleteinek eltanulása, memorizálása és a szellemi igyekezet a megértésükre
60. sor:
== Felszerelés ==
A ''jumi'' (弓, japán íj) kivételesen magas, több mint két méter, így meghaladja az íjász magasságát is. A ''jumi''t hagyományosan bambuszból, fából és bőrből készítik, az előállítás módja évszázadok óta nem változott, bár vannak íjászok (különösen a kezdők), akik szintetikus (azaz [[Üvegszál (textilipar)|üveg-]] vagy [[szénszál]]akkal bevont laminált fa) ''jumi''t használnak. Még a kjúdó rutinosabb gyakorlóinak is lehetnek nem bambuszból készült íjai és nyílvesszői, mivel a bambusz felszerelés szélsőséges éghajlaton sérülékeny. Az íj ideális magassága az íjász húzáshosszától
A ''[[ja]]'' (矢, nyílvessző) hagyományosan bambuszból készült, sas- vagy sólyomtollakkal. A legtöbb ''ja'' manapság még mindig bambuszból készül (bár vannak íjászok, akik alumínium vagy szénszálas vesszőket használnak), a tollakat pedig nem veszélyeztetett madaraktól szerzik, mint például a pulyka és hattyú. Egy nyílvessző hossza az íjász ''jacuká''ja, plusz 6-10 centiméter. A kjúdó íjászok általában körönként két nyilat lőnek ki, először a ''haját'' (甲矢, "első nyíl"), utána az ''otojá''t (乙矢, "második nyíl"). Minden ''já''nak van egy forgási iránya, mert a madár különböző oldalán lévő tollakból készülnek; a ''haja'' oldás után az óramutató járásával megegyező irányban, az ''otoja'' azzal ellentétesen forog. A ''já''kat rendszerint hengeres tegezben tartják, amelyet ''[[jazucu]]''nak (矢筒) hívnak, szertartásos és hagyományos alkalmakkor az íjászok [[Jebira|jebirát]] (箙) használnak.
66. sor:
A kjúdó íjászok a jobb kezükön kesztyűt viselnek, amelyet ''jugaké''nek (ゆがけ) hívnak. A ''jugaké''nek sok változata van, jellemzően szarvasbőrből készülnek. A résztvevők választhatnak kemény kesztyűt (keményített hüvelykujjal) vagy puha kesztyűt (keményített hüvelyujj nélkül), mindkettőnek megvan a maga előnye.
A kemény kesztyűnél a hüvelykujj körüli terület nem túl hajlékony, és van rajta egy barázda, amelyet az ideg
A ''jugaké''k leggyakrabban három- vagy négyujjasak. A háromujjas változatot ''micugaké''nek (三つ弽), a négyujjast j''ocugaké''nek (四つ弽) hívják. Általában az íjászok azért választanak erősebb kesztyűket, mint például a ''jocugake'', hogy könnyebb legyen nagyobb húzóerejű íjakat megfeszíteni. Háromujjú kesztyűt 20 kg alatti húzóerejű íjaknál szoktak használni, négyujjút 20 kg fölöttieknél. Ez csak általánosítás, sok iskola eltérő kesztyűket használ az íjaikhoz, és gyakran íjászonként is különbözik.
73. sor:
Az extra ujjra azért van szükség, hogy a nagyobb húzóerejű lövéseknél nagyobb felület álljon az íjász rendelkezésére. Feszítés közben az íjász a húzókezén a hüvelykujját általában az utolsó kesztyűs ujjára helyezi, a mutatóujját (vagy ''jocugake'' esetében a mutató- és középső ujját) pedig finoman a hüvelykre, vagy a nyílvesszőre. Az extra ujj biztosabb tartást enged a hüvelyknek, mert az így a gyűrűsujjra kerül a középső ujj helyett. Néha egyfajta gyantaport, úgynevezett ''girikó''t (ぎり粉) raknak a nyílvesszőt tartó ujjaikra, hogy könnyebb legyen megtartani azt feszítés közben. Néhány iskola, mint a Heki-rjú Inszai-ha, csak háromujjas kesztyűt használ, 40 kg fölötti húzóerejű íjaknál is.
Egyujjas kesztyűt
Ötujjú kesztyűt, ''morogaké''t (諸がけ) szinte kizárólag az Ogaszavara Rjú (小笠原流 "Ogaszavara iskola") gyakorlói használnak, más iskoláknál és versenyeken nem jellemző.
83. sor:
A kjúdó egyedi lövéstechnikája miatt a bal kar védelme általában nem szükséges. Az íj idege, megfelelő oldás esetén körbe megy a kéz körül, majd megáll az alkar külső oldalán. Azonban egyes esetekben a tartókézen is hordanak kesztyűt, ezt ''osidegaké''nek hívják. Ez a bal hüvelyket védi a nyíl vagy annak tollai okozta sérülésektől. Alkarvédőt is szoktak viselni, főleg a kezdők, hogy az ideg ne csapja meg a bal karjukat.
Az íjászok a tartókezükre rizshéj port
A női íjászok mellkasvédőt
Mivel az állandó használat gyengíti az ideget, nem szokatlan, hogy az elszakad lövés közben. Ezért sok íjász tart magánál tartalékidegeket ''curumaki''ban ("idegtekercs"). A hagyományos ''curumaki''k lapos, jojó alakú, bőrszíjjal ellátott bambuszból szőtt tárolók. Újabban azonban műanyag ''curumaki''kat is egyre többen használnak.
132. sor:
== Iskolai szakkörök ==
Sok [[Japán oktatás|japán középiskolában]] és főiskolában vannak kjúdó szakkörök
== Jelentősebb irányzatok ==
Lovasíjászat
* ''Takeda-rjú'' (武田流)
* ''Ogaszavara-rjú'' (小笠原流)
| |||