„Korvin Sándor” változatai közötti eltérés

[[Nagyvárad]]on elkezdett [[jog]]i tanulmányait 1932-ben abbahagyta, s módos családjával szakítva Kolozsvárt kezdte sok nélkülözéssel járó írói pályáját. Első verseit a [[Népakarat (romániai folyóirat)|Népakarat]] c. munkáslap közölte. [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] oldalán a [[Korunk]] belső munkatársa lett, itt megjelent első írásában (''(A festő is közöttünk él)'') egy új tárgyilagosság esztétikáját képviselte. A folyóirat – sokszor túlzóan, élesen dogmatikus – kritikusa, [[Költészet|verseiben]] s a korszerű román és francia irodalmi alkotásokat magyarra átültető műfordításaiban azonban a humanista felfogás érvényesül. [[Antifasizmus|Antifasiszta]] publicisztikáját a ''[[Nagyváradi Napló]]'', ''[[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]]'', ''[[Független Újság]]'' és a ''[[Tribün (folyóirat)|Tribün]]'' utódlapja a ''[[Tribün (folyóirat)|Mai Nő]]'' közölte. Irodalmi tanulmányokat folytatott [[Párizs]]ban (1937-38) a [[Sorbonne]]-on. Hazatérve a kolozsvári Munkás Athenaeum írócsoportjában tevékenykedett, a [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] után a [[budapest]]i [[Népszava]] és [[Magyar Nemzet]] munkatársaként működött. A [[második világháború]] alatt munkaszolgálatra hívták be, az itt szerzett betegség okozta korai halálát.

Költészetében [[József Attila]] és a francia [[avantgárd|avantgardizmus]] hatása érződik, mondandója és nyelvkultúrája azonban jellegzetesen erdélyi költővé avatja. Hol a szegénységet szólaltatja meg (''Erdélyi ősz''; ''Egy kuli tengődéseiből''; ''Részegek a periférián''; ''Dal a petróleumlámpáról''; ''Géptájakon''), hol pedig felemás "urak közt szolga s szolganép közt úr" mivoltán töpreng (''Ábránd egy városi udvaron''; ''Magam ellen''), de "friss népek" tavaszi kedvét ünnepli a Sétatér szolgalegényei és szolgálóleányai láttán (''(Vasárnap délután)'').