„Max Perutz” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  2 évvel ezelőtt
a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
 
A DNS-szerkezet egyik feltárója, [[James D. Watson|James Watson]] 1968-ban kiadta könyvét, a ''[[A kettős spirál]]t'', a felfedezés történetéről. Ebben kínos helyzetbe hozta Perutzot, mert úgy állította be, hogy ő adta át neki a [[Rosalind Franklin]] által készített röntgendiffrakciós felvételeket, a kutatónő tudta vagy beleegyezése nélkül. Perutz levelet írt a ''[[Science (folyóirat)|Science]]''-nek, melyben tisztázta, hogy a felvételek nem voltak bizalmasak és a benne lévő adatok már korábban elhangoztak a megbeszéléseken. Azt viszont elismerte, hogy udvariasságból megkérhette volna Franklin hozzájárulását.
==Irodalmi munkássága==
Idősebb korában Perutz rendszeresen írt esszéket a ''London Review of Books'' és a ''New York Review of Books'' folyóiratokba, elsősorban tudománytörténeti, életrajzi; valamint olyan társadalmi témákban, mint a kutatás szabadsága, a népesedéspolitika, élelmiszertermelés, atomenergia-hasznosítás vagy az emberi jogok helyzete. Többször tartott előadásokat is ezekben a témákban. Esszéit két gyűjteménykötetben is kiadták, 1989-ben ''Szükség van-e a tudományra'' (''(Is Science Necessary?)'') 1998-ban pedig ''Bárcsak korábban feldühítettelek volna'' (''(I Wish I’d Made You Angry Earlier)'') címmel. 1997-ben elnyerte a [[Rockefeller Egyetem]] [[Lewis Thomas-díj]]át, amelyet természettudósok irodalmi teljesítményéért adományoznak.
==Díjai==
Max Perutz a Nobel-díjon kívül számos egyéb kitüntetésben részesült:
310 158

szerkesztés