„Michelangelo Buonarroti” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
17. sor:
Ezután kezdődött valójában Michelangelo élete a maga viharaival, fájdalmaival. Firenzében [[Girolamo Savonarola|Savonarola]] tüzes szónoklatai felkelést szítottak a Medici-család ellen. Végül elűzték a Medicieket, és Savonarola az államot átalakította [[Teokrácia|teokratikus]] hatalommá. Tartva a felkeléstől, Michelangelo először hazament szülővárosába, ahol [[anatómia]]i tanulmányokkal foglalkozott, majd [[Velence (Olaszország)|Velencébe]], utána [[Bologna|Bolognába]] utazott, ahol megfaragta a Szent Domonkos-síremlékegyüttes kiegészítő figuráit. [[1496]]-ban a honvágy visszahozta Firenzébe. Itt készült egyik munkája egy római bíboros birtokába került, aki az Örök Városba hívatta, ahol [[1498]]-[[1499]]-ben elkészítette a ''Pietà'' márványcsoportját.
[[1501]]-ben visszatért Firenzébe, ahol a viszonyok alaposan megváltoztak. Savonarolát kivégezték, Firenze élére [[1502]]-ben [[Piero Soderini]], Michelangelo jóakarója került. A művész azonnal egy kiadós munkát kapott: egy elfaragott, félig tönkretett márványtömbből kellett szobrot faragnia. Így született 1501 és [[1504]] között a ''Dávid'', a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása, amelyet a kortársak ''il Gigante''
A művészettörténetben páratlan esemény, hogy a művészet legnagyobb alakjai egy időben egy városban éljenek. Firenzében ez mégis bekövetkezett, mert bár a felkelés elsodorta a Mediciek híres tudóskörét, Michelangelo mellett [[1500]]-ban [[Leonardo da Vinci]], [[1504]]-ben pedig Raffaello is letelepedett a városban. A gyanakvó természetű Michelangelo egyiküket sem kedvelte; számára mindketten a nagyvilági, optimista életfelfogás képviselői voltak a siralom völgyében. Ugyan vetélkedésre adott alkalmat a firenzei [[Signoria|Signoriának]] az a határozata, hogy Michelangelo Leonardóval közösen fesse ki a kormánypalota, a [[Palazzo Vecchio]] egyik termét, de mindkét mű megsemmisült, még mielőtt a falakra festhették volna, sőt a [[Freskó#A karton|kartonok]] is elpusztultak. Leonardo [[1506]]-ban, Raffaello két évvel később hagyta el Firenzét.
74. sor:
{{bővebben|Pietà (Szent Péter-bazilika)}}
Több kisebb mű után az első alkotás, amely meghozta számára a hírnevet, a [[Jean Bilhères de Lagraulas]] [[bíboros]] megrendelésére készült ''[[Pietà (Szent Péter-bazilika)|Pietà]]''
A Krisztust sirató Mária témáját eddig többször is feldolgozták az itáliai művészek, de Michelangelo az első, aki nem többalakos kompozíciót készített, hanem a kétalakos szoborral egy középkori, az [[Alpok]]tól északra kialakult [[ikonográfia]]i típust követett: Mária térdén tartja Krisztust, mint egy kisgyermeket. Feltűnő Mária fiatalsága, amit Michelangelo azzal indokolt, hogy Máriának fiatalabbnak kell lennie a Fiúnál, hogy mindörökké Szűznek lássák, Krisztusnak viszont a halála után olyannak kell látszódnia, mint bárki emberfiának. Az anya keserve mellett a másik fő vonás a Mária dúsan redőzött ruházata és Krisztus mezítelensége között feszülő ellentét. Ezen az alkotáson is látszik, hogy a fiatal művész milyen pontosan tisztában volt az emberi test formáival, szerkezetével.
261. sor:
== Magyarul olvasható ==
*''Michelangelo versei''; ford. Rónay György; Officina, Bp., 1940
*''Michelangelo Buonarroti versei''; ford., utószó, jegyz. Rónay György, ill. a szerző; Magyar Helikon, Bp., 1959
*''Még ha kőből lennél is...''; ford. Rónay György; Szukits, Szeged, 1999
*''Michelangelo Buonarroti versei''; ford., tan., jegyz. Rónay György, szerk., szöveggond., utószó Tarbay Ede; Szt. István Társulat, Bp., 2005
*''Michelangelo Buonarroti 77 szonettje''; ford. Jánosházy György; Mentor, Marosvásárhely, 2008
| |||