„Leiningen-Westerburg Károly” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
20. sor:
==Családja==
[[Fájl:Törökbecsei Sissányi Erzsébet.jpg|200px|bélyegkép|Neje, törökbecsei Sissányi Erzsébet, Barabás festményén]]
Felesége, törökbecsei Sissányi Erzsébet (meghalt: 18981827–1898. november 2.<ref>{{Cite web |url=http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm |title=Archivált másolat |accessdate=2009-08-08 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20041025071210/http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm |archivedate=2004-10-25 }}</ref><ref>Nekrológját a Vasárnapi Ujság közölte, 1898. november 6-ai számában: Özv. gróf BETHLEN JÓZSEFNÉ, szül. Sissány Erzsébet, elhunyt november 2-án Budapesten, 72 éves korában. Az elhunyt kétszer szenvedte át az özvegység fájdalmát. Első férje az aradi vértanúk közt dicsőült meg, gróf Leiningen Károly tábornok. Ifjú özvegye mély fájdalmával elvonult a világtól, mígnem megismerkedett a szabadságharcz egyik vitéz katonájával, gróf Bethlen Józseffel, s másodszor is férjhez ment. Az öreg úrnőt sokan ismerték a fővárosban, de kevesen tudták, hogy Leiningen özvegye. A nyarat még [[Visegrád]]on töltötte, hol Görgei tábornok is többször meglátogatta. Holttestét e hó 4-ikén [[Kolozsvár]]ra szállították.</ref>), aki két gyermeket szült neki:
* Erzsébet „Liza” Viktória Konstancia Friderika Eleonóra (1844.-1913. január), aki William Barwell angol tábornok felesége lett, s kitől Lilien († 1894.), Henriett és Richard nevű gyermeke született.<ref>Vasárnapi Ujság 1900/1</ref>
* Ármin (Hermann Casimir) (1848. július 11.-1900. december 27.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6X1K-1W?i=284&wc=92Q2-N38%3A40678301%2C43353801%2C1077264004&cc=1452460 Bejegyezve a Budapest II. kerületi halotti akv. 3108/1900. fsz. alatt]</ref>). A magyar királyi honvédségben szolgált, de egészségügyi okok miatt századosi ranggal nyugdíjazták. Ezek után [[Titel]]en dolgozott, miniszteri biztosként a Tisza-Duna belvizszabályozó-társulatnál. Kiadta édesapja naplóját és levelezését, melyeket [[Marczali Henrik]] rendezett sajtó alá. 1903. január 2-án helyezték örök nyugalomra Titelen.<ref>Vasárnapi Ujság 1913/6</ref>