„Nassau-osztály” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Llz78 (vitalap | szerkesztései)
a kategória javítása
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
45. sor:
| férőhelyek száma =
}}
A '''''Nassau''-osztályú csatahajók''' egy dreadnought-mintájú csatahajókból álló hajóosztály volt, mely a [[Német Császári Haditengerészet|Császári Haditengerészet]] (''(Kaiserliche Marine)'') számára épült. Ezek voltak az első ilyen típusú német hadihajók. Gyakran a [[HMS Dreadnought|''Dreadnought'']]ra adott német válaszként említik őket, bár tervezésüknek attól függetlenül láttak hozzá. Az osztály egységei a [[SMS Nassau|''Nassau'']], az [[SMS Rheinland|''Rheinland'']], az [[SMS Posen|''Posen'']] és a [[SMS Westfalen|''Westfalen'']] voltak. Mind a négy hajó gerincét 1907 közepén fektették le és 1910 májusa és szeptembere között fejezték be az építésüket. Az első brit dreadnoughtoknál könnyebbek és szélesebbek voltak. Sebességük két csomóval kisebb volt, mivel vertikálisan elhelyezett háromszoros expanziójú gőzgépek hajtották meg őket, szemben a britek által alkalmazott nagy erejű turbinákkal. Fő fegyverzetük 28 cm-es űrmérete kisebb volt a 305 mm-es brit ellenlábasaikénál.{{sfn|Gardiner & Gray|pp=144–145}}
 
Szolgálatba állításuk után az I. csatahajóraj II. divízióját alkották. Egységei részt vettek az [[első világháború]] számos Északi- és Balti-tengeren végrehajtott hadműveletében. Közülük kettő, a ''Nassau'' és a ''Posen'' jelen volt az 1915-ös [[Előretörés a Rigai-öbölben|Rigai-öbölben vívott csatában]], melynek során harcot vívtak a ''Szlava'' orosz pre-dreadnoughttal. A ''Nassau''-osztályú hajók részt vettek az 1916. május 31-én és június 1-én vívott [[Skagerraki csata|skagerraki csatában]], melynek során csak néhány kisebb kaliberű lövedék találta el őket és az emberveszteségeik is alacsonyak voltak. A háború után az osztály hajóit az antant-hatalmak hadizsákmányként elkobozták és lebontásra eladták őket.
51. sor:
== Tervezés ==
=== Fejlesztés ===
A britek 1906-ban vízre bocsátották a csupa nagy ágyúkkal felszerelt csatahajót (''(all big gun battleship)''), a ''Dreadnought''ot, mely az összes addigi csatahajót elavulttá tette és ezzel új fejezetet nyitott az [[angol-német flottaverseny]]ben. Németországban az 1900-as [[első flottatörvény]] kiegészítését 1906-ban fogadták el, még a ''Dreadnought'' vízrebocsátása előtt. [[Alfred von Tirpitz|Tirpitz]] tengernagy eredetileg hat új pre-dreadnought mintájú régi mintájú csatahajót (sorhajót) és hat új páncélos cirkáló megépítését kívánta elérni egy sor egyéb kisebb hajóé mellett. A forradalmian új ''Dreadnought'' vízrebocsátása azt jelentette, hogy minden jövőben épített újabb csatahajó jelentősen nagyobb költségeket emészt fel, mint egy pre-dreadnoughté. A Reichstag ellenállt a haditengerészet költségvetés növelésének és Tirpitznek meg kellett elégednie hat páncélos cirkálóval (melyek közül az egyiket tartalékban tartották volna) és 48 torpedónaszáddal. Az új csatahajókról így teljesen le kellett mondania. Az új tervezetet 1906. május 19-én elfogadták. Egy héttel a kiegészítés után azonban két 18.000 tonnás csatahajó és egy 15.000 tonnás páncélos cirkáló építéséhez szükséges összeget juttattak a haditengerészetnek. A [[Kieli-csatorna|Vilmos császár-csatorna]] kiszélesítésére és a nagyobb hajók számára építendő dokkokra is különítettek el összegeket.{{sfn|Gardiner & Gray|p=134}}
 
A Birodalmi Tengerészeti Hivatalnál (''([[Reichsmarineamt]])'') vita bontakozott ki az új hajók megépítéséről. Tirpitz a ''Royal Navy'' dreadnought mintájú csatahajóihoz hasonló egységeket akart építtetni, mert ebben lehetőséget látott Nagy-Britannia azon célkitűzésének áthúzására, miszerint nagyobb flottával kell rendelkeznie, mint az utána következő két haditengerészet flottái együttvéve (''(two power standard)'') és ezáltal növelheti Németország súlyát a világpolitikában. Emellett Tirpitz a pénzügyi keretből csatacirkálókat építtetett volna a páncélos cirkálók helyett, megtartva rájuk az utóbbi megjelölést.{{sfn|Gardiner & Gray|p=134}}
 
A ''Nassau'' és a ''Westfalen'' volt az első két dreadnought mintájú csatahajó, melyet az 1906-07-es program keretében rendeltek meg a [[SMS Blücher (1908)|''Blücher'']] páncélos cirkálóval együtt.{{sfn|Gardiner & Gray|p=145}}{{sfn|Gardiner & Gray|p=150}} Korabeli német megjelölése a modern csatahajóknak ''Großlinienschiff'' (nagysorhajó), a ''Blücher'' páncélos cirkálóé ''Großer Kreuzer'' (nagycirkáló) volt. A csatahajó (''(Schlachtschiff)'') megjelölést csak a világháború után vették át a brit terminológiából, miután a csatavonalba felfejlődött flották összecsapását elavult taktikának minősítették.
 
Az 1900-ban meghozott flottatörvény második kiegészítését 1908. március 27-én fogadták el. Ebben a haditengerészet költségvetését 1 milliárd aranymárkában határozták meg és a csatahajók szolgálati idejét 25 évről 20-ra csökkentették. Utóbbi rendelkezés miatt a [[Siegfried-osztály|''Siegfried''-]] és [[Oldenburg-osztály|''Oldenburg''-osztályú]] partvédő páncélosokat valamint a [[Brandenburg-osztály|''Brandenburg''-osztályú]] pre-dreadnoughtokat ki kellett vonni a szolgálatból.{{sfn|Gardiner & Gray|p=135}}
61. sor:
 
=== Fő tulajdonságok ===
A ''Nassau''-osztály hajóinak hossza 146,1 méter, szélessége 26,9 méter, merülése 8,9 méter volt. A hajók hosszúság-szélesség aránya 5,45 volt, ami révén valamelyest tömzsinek számítottak más tengerészetek hasonló hadihajóihoz képest. A nagy szélesség részben a szélesebb hajótestet igénylő négy oldalt elhelyezett lövegtoronynak volt betudható.{{sfn|Ireland|p=30}} Vízkiszorításuk normál terhelés mellett 18.873 tonna, maximális terheléssel 20.535 tonna volt. A ''Nassau''t 16 vízzáró rekesszel építették, de a másik hármat már 19-cel. Mind a négy egység [[dupla fenék]]kel rendelkezett a hajógerinc hosszának 88%-a mentén. A hajók számos csónakkal rendelkeztek, köztük egy naszáddal (''(picket boat)''), 3 dereglyével (''(barge)''), 2 bárkával, 2 kutterral és 2 dingivel.{{sfn|Gröner|p=23}} A nagy lövegtornyok következtében az osztály egységei nagy [[Felhajtóerő (hidrosztatika)|metacentrikus magasság]]gal rendelkeztek, ami révén nagyon stabil alapot kellett volna adjanak az ágyúknak, de a kilengési periódusuk pont megegyezett az Északi-tenger hullámzásának ritmusával.{{sfn|Lyon|pp=100–101}} Később [[oldalgerinc]]ekkel látták el őket, ami segített mérsékelni ezt a problémát. A kilengésre való hajlamosságuk ellenére a ''Nassau''-osztály egységei könnyen manőverezhetőek voltak és kis fordulókörrel rendelkeztek.<ref>Friedman leírása szerint a hajók tervezésüknél fogva még nyugodt vízen sem voltak kimondottan könnyen kezelhetők, a mozgásuk meglehetősen merev volt. Az oldalsó (szárnyon lévő) tornyok miatt erős kilengést tapasztaltak náluk. (Friedman. 63. o.)</ref> A nagy hullámzás csekély sebességveszteséget okozott náluk, de az erős kormányzás következtében a sebesség 70%-kal is csökkenhetett. Ehhez a sebességvesztéshez az utólag felszerelt oldalgerincek is hozzájárultak.{{sfn|Gröner|p=23}}
 
Az osztály egységeit a legújabb tűzvezetési rendszerrel látták el, mely révén a nehéztüzérségével is pontosan tudtak lőni nagy távolságokba is. A felszereléseik között a faanyagot javarészt fémekkel helyettesítették. További előrelépést jelentett a kábelvezetékek és vezetékrendszerek falakon átvezető nyílásainak rendszerszerű kialakítása és modernebb vészhelyzeti berendezések (tűzoltó- valamint ürítő- és elárasztó berendezések) telepítése. Az építési munkálatok kivitelezéséért August Müller felelt.
72. sor:
=== Fegyverzet ===
[[File:Nassau class main weapon.svg|thumb|300px|vázlat a ''Nassau''-osztály fő tüzérségének elhelyezéséről]]
A vertikálisan elhelyezett expanziós gőzgépek nagy teret foglaltak el, amit lehetett volna lőszerraktárként is hasznosítani.{{sfn|Breyer|p=263}} Amennyiben a hajó középvonala mentén helyezték volna el a lövegtornyokat lépcsőzetes elrendezésben, akkor a géptermek miatt a megemelt lövegtornyokat nem tudták volna elegendő lőszermennyiséggel ellátni. Emiatt a tervezők kénytelenek voltak azokat hatszög alakban (hexagonális elrendezésben) elhelyezni.{{sfn|Breyer|p=263}} A hajók oldalára két-két lövegtornyot telepítettek, egyet-egyet előre és hátulra mindkét oldalon.{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}} Így előre és hátrafele 6-6 löveggel tudott tüzelni, míg egy teljes oldalazó sortüzet 8 löveggel adhatott le. Ez megegyezett a ''Dreadnought'' képességeivel, de eléréséhez két löveggel több szükségeltetett.{{sfn|Ireland|p=30}} Az elrendezés mögött az a megfontolás is szerepet játszott, hogy a hajók jelentős tüzérségi tartalékkal (''(Feuerleereserve)'') rendelkezhessenek.{{sfn|Breyer|p=263}} Emellett a német elgondolás szerint a többnyire párás-ködös Északi-tengeren könnyen közelharcra kerülhetett sor a szemben álló flották között, ami miatt a fegyverzet körkörös kialakítását is előnyösnek gondolták, figyelmet szentelve a nagy lövegtornyok süllyeszthetőségének, hogy azok a közelükben elhaladó ellenséges hajókat a vízvonalukon is lőhessék. Emiatt és mert a fő riválisnak tekintett Nagy-Britannia flottája jóval nagyobb számú könnyű egységgel rendelkezett, a német csatahajókat erős másodlagos tüzérséggel is ellátták. Így azok 1-2 brit könnyűcirkálóénak megfelelő plusz tűzerővel hatékonyan védekezhettek ellenük illetve támogathatták a saját rombolók harcát.
 
Az osztály egységei 12 darab 28 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúkkal rendelkeztek. A szárnyon lévő lövegtornyok ''Drh LC/1906'' jelzésűek voltak és 160 fokban lehetett őket elforgatni. Az első két hajó középvonal mentén elhelyezett két lövegtornya is ilyen volt, ezeket mindkét irányban 150 fokkal lehetett fordítani. A ''Posen'' és a ''Rheinland'' középvonal menti lövegtornyai már ''Drh LC/1907'' típusúak voltak, melyek oszloptörzse hosszabb volt, mint az ''LC/1906''-osoké.{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}} A ''Drh LC/1906'' tornyokat és a 28 cm-es (L/45) ágyúkat 1907-ben külön az új dreadnoughtokra tervezték. Mindkét verziónál 20 fokkal lehetett megemelni a lövegeket, de az ''LC/1907''-esekét 2 fokkal mélyebbre, -6 helyett -8 fokra is lehetett süllyeszteni.{{sfn|NavWeaps (28 cm/45)}} A 28 cm-es ágyúk tűzgyorsasága 3 lövés/perc volt. Az osztály harmadik és negyedik egységénél a kivetőtöltetek fő raktárát a lövedékeké fölött helyezték el.{{sfn|Gardiner & Gray|p=145}} A fő tüzérség lövedékeinek tömege 302 kg volt, melyek kilövéséhez egy selyemzsákba csomagolt 26 kg-os valamint egy rézhüvelyben tárolt 79 kg-os kivetőtöltetet használtak fel.{{sfn|NavWeaps (28 cm/45)}} Az ágyúk a lövedékeket 855 m/s sebességgel lőtték ki és maximális lőtávolságuk 20.500 méter volt.{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}} 12.000 méter távolságból a 28 cm-es lövedékek a 200 mm vastag övpáncélzatot is át tudták ütni.{{sfn|NavWeaps (28 cm/45)}}
81. sor:
[[File:SMS Westfalen midel section-EN.svg|thumb|a páncélzat elrendezését a hajók középső részén szemléltető vázlat]]
 
A páncélzat kialakításánál nagy figyelmet szenteltek a már akkor is nagy romboló erővel bíró torpedók elleni védelemnek. Ezek kivédésére egy teljesen újfajta védelmi rendszert dolgoztak ki, melyet a későbbi csatahajó-osztályoknál is alkalmaztak. A hajó külső borításának vastagsága 12 mm volt, ami mögött egy több méter széles üres tér (''äußerer Wallgang'' – kb. "külső járat") volt. Ez a kialakítás el tudta nyelni a robbanási energia egy jelentős részét. Emögött a rész mögött egy újabb normálvastagságú vízzáró válaszfal (''(Wallgangschott)'') volt, mögötte pedig egy újabb tér (''innerer Wallgang'' - "belső járat"), mely szén- és olajraktárként szolgált. Ez a rész további energiákat nyelt el és gondoskodott páncélozott torpedóválaszfalakat érő terhelés egyenletes elosztásáról. A ''Nassau''-osztály esetében ennek vastagsága 20 mm volt. E kialakítás révén a német csatahajók szélessége nagyobb volt, mint más haditengerészetek csatahajói esetében, viszont sokkal jobban bírták a torpedó- illetve aknatalálatokat.
A ''Nassau''-osztály hajóit Krupp-féle [[cementált páncélzat]]tal látták el. A páncélöv vastagsága 30 cm-es volt a hajó közepén a létfontosságú berendezések mentén, a kevésbé védett helyeken pedig csak 8 cm-es volt (hajóorr, tatrész). A páncélöv mögött volt a már említett 3 cm vastag válaszfal is volt.{{sfn|Gröner|p=23}} A négy oldalsó torony és barbettáik miatt némileg komplikált volt a torpedórekeszek kialakítása.{{sfn|Ireland|p=30}} A fedélzetüket 5,5-8 cm vastag páncéllemezek védték. Az elülső parancsnoki torony teteje 8 cm, oldalai 40 cm vastag páncéllemezekből állt. A hátulsó parancsnoki tornyot jóval gyengébb páncélzat védte: felül 5 cm, oldalt 20 cm vastag. A fő tüzérség lövegtornyainak tetején a páncélzat 9 cm, oldalain 28 cm vastag volt. A másodlagos tüzérség kazamatáinak páncélzata 18 cm vastag volt és a lövegpajzsaik 8 cm-esek voltak. A hajókat ellátták torpedók elleni hálókkal is, de ezeket a [[skagerraki csata]] tapasztalatai után 1916-ban eltávolították, mivel a hajók oldalát ért találatok nyomán azok a vízbe esve a hajócsavarokra tekeredhettek.{{sfn|Gröner|p=23}}
135. sor:
== Szolgálatban ==
[[File:First and second battleship squadrons and small cruiser of the - NARA - 533188-2 restored.jpg|thumb|a négy ''Nassau''-osztályú csatahajó (jobb oldalt lent) az I. csatahajóraj és a II. csatahajóraj egységeivel még a háború kitörése előtt]]
A ''Nassau''-osztály hajói a német Nyílt-tengeri Flotta (''(Hochseeflotte)'') kötelékében egy egységként tevékenykedtek: az I. csatahajóraj (''(Geschwader I)'') I. divízióját (''(Division I)'') alkották. A világháború során számos hadműveletben részt vettek az Északi-tengeren, köztük az 1916. május 31-ei hadműveletben is, mely a [[Skagerraki csata|skagerraki csatá]]hoz vezetett. A hajók a Balti-tengeren kevesebb hadműveletben vettek részt, ezek közül a legjelentősebb a Rigai-öbölben vívott és megszakított csata volt.
 
=== Rigai-öböl ===