„Nicolas-Charles Bochsa” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
aNincs szerkesztési összefoglaló
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
 
== Élete ==
Örökölt zenei tehetségének köszönhetően pályáján gyors sikerekkel indult. Apja, a [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]]ból betelepült Karl Bochsa oboás hétéves korától tanította oboázni és zongorázni. [[1807]]-ben felvételt nyert a Párizsi Konzervatóriumba (''(Conservatoire de Paris)''), ahol [[Charles Simon Catel]] összhangzatra, [[Étienne Nicolas Méhul]] zeneszerzésre, Marin és [[François Joseph Naderman]], a neves hárfás dinasztia tagjai pedig [[Hárfa|hárfázni]] tanította. Iskoláit kiválóan végezhette el, amit az bizonyít, hogy [[1812]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleontól]] első díjat kapott. Ezt később [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] is megerősítette. A rákövetkező évben a Császári Zenekar (''(Imperial Orchestra)'') hárfása lett és az Opéra Comique számára operákat kezdett írni.
 
1812-ben feleségül vette du Crest márki lányát. Georgette Ducrest a híres író és hárfaművésznő, [[Félicité de Genlis|Madame de Genlis]] unokahúga volt. Bochsa a házassággal nemcsak [[Louis Philippe Joseph d’Orléans|főúri kapcsolatokat]] szerzett, de egyúttal a legmagasabb művészeti-kulturális körökbe is bekerült. Feleségétől két gyermeke született.
[[1817]]-ben azonban pályája derékba tört. Mivel kedvelte a luxust, híres zenészektől (Berton, [[Étienne Nicolas Méhul|Méhul]], [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]], Nicolò) és befolyásos nemesektől (Decazes gróftól, [[Arthur Wellesley|Wellington hercegétől]]) hamis váltók alapján nagyobb kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni. Bochsa az ellene indított büntetőeljárás elől Angliába menekült, és az esküdtbíróság a távollétében [[1818]]. február 17-én tizenkét év kényszermunkára és 4000 frank pénzbírságra ítélte. Családjával kapcsolata megszakadt, és nem tért vissza többé Franciaországba.
 
Angliában kezdetben alkalmi hárfaoktatásból élt. A még szinte gyermek [[Elias Parish Alvars|Elias Parish Alvars-t]], a későbbi európai hírű angol hárfavirtuózt is tanította. [[1821]]-ben hárfa-professzori kinevezést kapott a Királyi Zeneakadémiára (''(Royal Academy of Music)''), ahová az éppen elszegényedő, de tehetséges Alvars-t is magával vitte úgy, hogy ösztöndíjat szerzett neki. [[1826]]-ban lemondani kényszerült állásáról, mert francia elítélésére fény derült. Ekkor a londoni Király Színház ''(King’s Theatre)'' zenei igazgatója lett 6 évre ([[1827]]–[[1833]]), valamivel később pedig a londoni Olasz Operaház ''(Italian Opera House)'' karnagya lett. (A színház mai neve [[1842]] óta ''Her Majesty’s Theatre'').
 
[[1839]]-ben újabb botrányokba keveredett. Előbb azzal vádolták, hogy [[Bigámia|bigámiát]] követett el, amikor feleségül vette egy híres [[kurtizán]] húgát, Amy Wilsont anélkül, hogy elvált volna első feleségétől. Nem sokra rá pedig megszöktette Anna Rivière-Bishop operaénekesnőt, aki az „angol Mozartnak” is nevezett [[Henry Rowley Bishop]] zeneszerző felesége és három gyermekének édesanyja volt. A pár ezt követően [[Európa]], [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] és [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] útjait járta, számtalan koncertet adva mindenütt. Megfordultak [[Dánia]], [[Svédország]], [[Oroszország]], [[Ausztria]] és [[Magyarország]] koncerttermeiben, majd egy újabb út során [[Belgium]]ban, [[Svájc]]ban és [[Hollandia|Hollandiában]] is. [[Nápoly]]ban [[1843]] és [[1845]] között Bochsa a [[Teatro di San Carlo|Királyi Operaház]] ''(Regio Teatro San Carlo)'' igazgatója volt, társulatával két év alatt több, mint húsz operát adott elő háromszáz alkalommal.
329 196

szerkesztés