„Osztrák–Magyar Monarchia” változatai közötti eltérés

A kettős állam hivatalos megnevezése [[Magyar nyelv|magyarul]] ''Osztrák–Magyar Monarchia'', míg [[Német nyelv|németül]] ''Österreichisch-Ungarische Monarchie'' volt, amit a császár és király 1868-ban hirdetett ki.{{refhely|kézirat|527. oldal}} A nemzetközi érintkezésben mégis inkább az ''Ausztria-Magyarország'' (''(Österreich-Ungarn)'') forma terjedt el. Az osztrákok használták még a ''k. u. k. Monarchie''{{refhely|másnév|60. oldal}} (azaz ''Kaiserliche und königliche Monarchie Österreich-Ungarn'' vagyis ''Császári és Királyi Osztrák–Magyar Monarchia''{{refhely|kuk}}), valamint a ''Dunai Monarchia'' és a ''Kétsas'' elnevezést is, azonban ezek egyike sem terjedt el sem [[Magyarország]]on, sem máshol. A Monarchia megnevezése a legjelentősebb nemzetiségei nyelvén{{forr}}:

1835-től a könnyen befolyásolható [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd]] került a [[Habsburg Birodalom]] élére. Az 1848-ban megindult ''[[Népek tavasza (egyértelműsítő lap)|Népek tavasza]]'' során kitört az [[első bécsi forradalom]], a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar szabadságharc]], majd a [[Második bécsi forradalom|második]] és a [[harmadik bécsi forradalom]] is, melyek következtében lemondatták az uralkodót, és a tizennyolc éves unokaöccsét, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józsefet]] koronázták császárrá. Az [[Itália egyesítése|olasz egyesítési mozgalom]] megerősödése, majd a [[Solferinói csata|solferinói csatában]] (1859) elvesztett [[Lombardia]], valamint a [[Porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] során megvívott [[Königgrätzi csata|königgrätzi csatában]] (1866) való súlyos vereség is nagy csapásként érte az amúgy is nehéz helyzetben lévő uralkodót, és aláásta az egész Birodalom tekintélyét. Ezek következtében a császár belátta, hogy az [[Autokrácia|abszolutista]], azonnali megtorlással járó politikája nem hozza meg a várt stabilitást, és az ezzel járó katonai költségvetés is komoly terhet jelent az állam részére. Ennek fényében politikai engedményeket tett, lemondatta több miniszterét, majd az [[októberi diploma]] és az ezt követő [[februári pátens]] kiadása értelmében megszületett a kétkamarás parlament, a ''Reichsrat''. Az ekkor még főleg a volt nemes földbirtokosokból álló, rendi jellegű magyar uralkodó osztály az [[Áprilisi törvények|1848-as áprilisi törvényekhez]] szeretett volna visszatérni, ezek eléréséhez azonban nem volt elegendő ereje. Azonban az uralkodó elbizonytalanodását érzékelve [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] és [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]], [[Passzív ellenállás|fokozták politikai nyomásukat]] a bécsi udvarra, amely körülmények között Ferenc József már egyre jobban hajlott a kompromisszumra, míg végül 1867-ben létrejött az [[Kiegyezés|osztrák-magyar kiegyezés]] (''(Österreichisch-Ungarischer Ausgleich)'').

A [[kiegyezés]] értelmében az osztrák és a magyar felek összeegyeztették a [[bécs]]i udvar nagyhatalmi törekvéseit a magyar vezető rétegnek azzal a törekvésével, hogy [[Magyarország]] belső berendezkedését teljes egészében maguk határozhassák meg, ellenállva az iparosodás által hozott társadalmi változásoknak és a nemzetiségi mozgalmak egyre erősödő követeléseinek. Ez a kompromisszum azonban szükségképpen eltérő belső politikai fejlődéshez vezetett a két államban. Mivel közjogi értelemben a kiegyezés nem egyszerűen a közös uralkodó és a magyar vezető réteg, hanem éppen annyira a két birodalomfél között jött létre, ezért a létrehozott konstrukció elengedhetetlenné tette, hogy [[Ausztria|Ausztriában]] is alkotmányos berendezkedés jöjjön létre. Ennek eredménye lett a dualista államszövetség, ''Osztrák–Magyar Monarchia'' (''(Österreichische-Ungarische Monarchie)'') néven.