„Pajzsos cankó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
69. sor:
A hím, amely egyáltalán nem vállal szerepet a fészekrakásban és a fiókák felnevelésében, már késő júniusban vagy kora júliusban elindul a telelőhelyek felé. Július végén a hímet a tojó és az új nemzedék követi.<ref name= Baccetti/> A különböző neműek nem egy helyen telelnek általában, a hím pajzsoscankó vándorútja jóval rövidebb, mint a tojóé. Például az Egyesült Királyságban áttelelő pajzsoscankók majdnem mind hímek,<ref name= berthold/> míg az állományukba tartozó tojóik [[Kenya]] területén várják meg a tél végét.<ref name= pearson>{{cite journal| last= Pearson | first= D. J. | year=1981 | title= The wintering and moult of ruffs ''Philomachus pugnax'' in the Kenyan Rift Valley | journal= Ibis| volume=123 | issue= 2 | pages= 158–182| doi = 10.1111/j.1474-919X.1981.tb00922.x}}</ref> Több vándormadárfajnál is jelen van ez a [[nemi szegregáció]]. Ez azért is jó, mivel a telelőhelyeken nem kell versengjenek a különböző nemű madarak, továbbá a hím példányok hamarább elérhetik a nyaraló költőhelyeket, és nyugodtabban kiválaszthatják maguknak a legmegfelelőbb dürgőhelynek szánt területet. Az a hím, amelyik birtokba veszi a párosodásra jó esélyt adó leket, az akár több párzásra is számíthat. Feltételezések szerint a hím pajzsoscankók azért is maradhatnak az északibb területeken, mivel nagyobb testüknek köszönhetően jobban bírják a hideget.<ref name= berthold>Berthold ''et al.'' (2001) 51–52</ref>
A tavasszal a [[Földközi-tenger]] közepén átvonuló csapatok – az eddigi madármegfigyelések szerint – egy jól meghatározott útvonalon repülnek. A vándorúton a pajzsoscankóknak több megálló-táplálkozóhelyük is van. [[Gyűrűzés|Meggyűrűzött]] vagy festékkel megjegyzett madarak megfigyelésével bebizonyították, hogy ugyanazok a példányok évről évre ugyanazokon a helyeken állnak meg táplálkozni. A megfigyelésekből kiderült, hogy a megállóhelyek a korábban véltnél közelebb vannak egymáshoz. A kutatók előtte a madár testtömegéből ítélve úgy vélték, hogy a pajzsoscankó vonulás közbeni táplálkozóhelyei jóval távolabb vannak egymástól.<ref name= Baccetti>{{cite journal| last= Baccetti | first= N. | coauthors= Gambogi, R.; Magnani, A.; Piacentini, D.; Serra, L. | year= 1998| title= Stop-over strategy of Ruff ''Philomachus pugnax'' during the spring migration | journal= International Wader Studies | volume=10 | pages=65–369 | url = http://sora.unm.edu/sites/default/files/journals/iws/n010/p00365-p00369.pdf |format = PDF| doi = }}</ref> A pajzsoscankó „üzemanyagát” a [[zsírok]] képezik. Az [[emlősök]]től eltérően a pajzsoscankó vonulás közben [[lipidek]]et használ energiaforrásként. A test hőmérsékletének fenntartását reszketéssel, testrázkódással oldja meg. A madár lipideinek a [[redoxireakció]]ját eddig még csak keveset tanulmányozták; a pontos megértéséhez további kutatások szükségesek.<ref name= Vaillancourt>{{cite journal| last= Vaillancourt | first= Eric | coauthors= Prud'Homme, Sophie; Haman, François; Guglielmo, Christopher G; Weber, Jean-Michel | year= 2005| title= Energetics of a long-distance migrant shorebird
[[Fájl:Kampfläufer weiß 070608.jpg|bélyegkép|balra|250px|A csavargó hím lehet teljesen fehér…]]
=== Kárpát-medencei előfordulása ===
102. sor:
=== Életben maradása ===
[[Fájl:Parasitic Jaeger.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|…a fiókáinak az egyik ragadozója ([[ékfarkú halfarkas]])]]
A költéssel elfoglalt cankók legfőbb ellenségei a nagytestű sirályok, a [[holló]] ''(Corvus corax)'', a [[kormos varjú]] ''(Corvus corone)'', a [[dolmányos varjú]] ''(Corvus cornix)'', a [[nagy halfarkas]] ''(Stercorarius skua)'' és az [[ékfarkú halfarkas]] ''(Stercorarius parasiticus)''. Időnként a rókák is vadásznak cankókra. Az elvadult macskák és a hermelinek által okozott veszteségek mértéke még nem ismert.<ref name = defra>{{cite web| title= Management of wet grassland habitat to reduce the impact of predation on breeding waders: Phase 2| work= Science and research projects | url= http://randd.defra.gov.uk/Default.aspx?Menu=Menu&Module=More&Location=None&Completed=2&ProjectID=14810 | publisher= Department for Environment, Food and Rural Affairs (DEFRA) |accessdate=23 April 2009}}</ref><ref name= bolton>{{cite journal| last= Bolton | first= Mark | coauthors= Tyler, Glen; Smith, Ken; Bamford, Roy | year=2007 | title= The impact of predator control on lapwing ''Vanellus vanellus'' breeding success on wet grassland nature reserves | journal= Journal of Applied Ecology | volume=44 | pages= 534–544 | doi = 10.1111/j.1365-2664.2007.01288.x | issue= 3}}</ref><ref name= wal>{{cite journal| last= van der Wal | first= R. | coauthors= Palmer, Stephen C. | year=2008 | title= Is breeding of farmland wading birds depressed by a combination of predator abundance and grazing?| journal = Biology Letters | volume=4| issue= 3| pmid= 18381262 | pages= 256–258 | url = http://www.abdn.ac.uk/staffpages/uploads/soi668/2008%20Van%20der%20Wal_Palmer%20Biol%20Lett.pdf| pmc= 2610041 | format = PDF | doi = 10.1098/rsbl.2008.0012}}</ref> Első látásra úgy tűnik, hogy a kifejlett pajzsoscankónak csak kevés külső [[élősködő]]je van,<ref name= Threlfall>{{cite journal| last= Threlfall | first= William | coauthors= Wheeler, Terry A. | year= 1986| title= Ectoparasites from birds in Newfoundland | journal= Journal of Wildlife Diseases | volume=22 | issue=2 | pages= 273–275 | url = http://www.jwildlifedis.org/doi/pdf/10.7589/0090-3558-22.2.273 |format = PDF| pmid= 3712656}}</ref> de a trópusi telelőhelyein számos betegség is megtámadhatja,<ref name= mendes/> mint például a mocsaras területeken lévő [[madármalária]].<ref name= mendes>{{cite journal| last= Mendes | first= Luisa | coauthors= Piersma, Theunis; Lecoq, M.; Spaans, B.; Ricklefs, Robert E. | year= 2005| title= Disease-limited distributions? Contrasts in the prevalence of avian malaria in shorebird species using marine and freshwater habitats | journal=Oikos | volume=109 | pages= 396–404 | doi =10.1111/j.0030-1299.2005.13509.x| issue= 2}}</ref> E veszélyek mellett feltételezhető, hogy a pajzsoscankó [[immunrendszer]]e igen jó,<ref name= piersmat1997>{{cite journal| last= Piersma | first= T. | year= 1997| title= Do global patterns of habitat use and migration strategies co-evolve with relative investments in immunocompetence due to spatial variation in parasite pressure?| journal= Oikos | volume=80| issue= 3 | pages= 623–631 | jstor = 3546640| doi =10.2307/3546640}}</ref> azonban 2006-ban, a [[hollandia]]i [[Frízföld]]ön befogott madarak megvizsgált [[vér]]éből megtudhattuk, hogy a pajzsoscankók immunrendszere nagyon is gyenge, a betegségekkel szemben pedig alig tud ellenállni.<ref name= mendes2>{{cite journal| last= Mendes | first= Luisa | coauthors= Piersma, Theunis; Hasselquist, Dennis; Matson, Kevin D.; Ricklefs, Robert E. | year=2006 | title= Variation in the innate and acquired arms of the immune system among five shorebird species | journal= Journal of Experimental Biology | volume=209 | pages= 284–291 |doi = 10.1242/jeb.02015| pmid= 16391350| issue= Pt 2}}</ref> A pajzsoscankó általában életének második életévében éri el az ivarérettséget és életkilátása 4-11 év.<ref>{{cite journal|last=Lozano|first=G.A.|coauthors=Lank, D.B.|journal=Animal Biology|volume=54|issue= 4 |pages=315–329 |year= 2004|title=Immunocompetence and testosterone-induced condition traits in male ruffs
== Szaporodása ==
111. sor:
A territoriális hímek igen hűek területükhöz, 90 százalékuk több költési időszakban is ugyanarra a helyre tér vissza. Minél sikeresebben párosodik egy hím, annál hűségesebb területéhez. Minél hűségesebb egy hím a területéhez, annál jobb adatokat tud beszerezni vetélytársainak állapotáról és képességeiről. Minél stabilabb a hímek között így kialakult ranglétra, úgy annál kevesebb összetűzésre kerül sor, tehát a tojók kevésbé érzik magukat veszélyben, annál bátrabban keresik fel a csendesebb területeken dürrögő hímeket. A lekben az alacsonyabb rangú hímek is hasznot húznak az erős hímek területhűségéből, mivel ha egy ilyen erős hím elpusztul, nem valószínű, hogy egy másik erős hím foglalja el területét, tehát egy ilyen jó helyet vehetnek birtokba.<ref name= widemo>{{cite journal| last= Widemo | first= Fredrik | year=1997 | title= The social implications of traditional use of lek sites in the ruff ''Philomachus pugnax'' | journal= Behavioral Ecology | volume= 8| issue= 2 | pages=211–217 | url =http://beheco.oxfordjournals.org/cgi/reprint/8/2/211 |format = PDF automatic download | doi =10.1093/beheco/8.2.211}}</ref>
A fehér vagy enyhén foltozott nyakgallérú, úgynevezett csavargó hímek nem uralnak területet. Ilyen a hímek körülbelül 16 százaléka. A csavargó hím bemerészkedik a színesebb területtulajdonos hím területére, és a „gazda” érdekes módon megtűri a jövevényt.<ref name= lank/> Bár ellenfele a tojókért vívott versengésben, a területtulajdonos hím nem űzi el a csavargót, mert a fehér fajtárs még több tojót csal oda.<ref name=hill>{{cite journal| last= Hill | first= Wendy L. |date=December 1991| title= Correlates of male mating success in the ruff ''Philomachus pugnax'', a lekking shorebird | journal= Behavioral Ecology and Sociobiology | volume=29 | issue=5| pages= 367–372 | doi = 10.1007/BF00165962}}</ref><ref name= hugie>{{cite journal| last= Hugie | first= Don M. | coauthors= Lank, David B. | year= 1997 | title= The resident's dilemma: a female choice model for the evolution of alternative mating strategies in lekking male ruffs
[[Fájl:Kampfläufer Gefieder putzend.jpg|bélyegkép|balra|250px|Násztollazatot viselő területtulajdonos hím udvarlás közben]]
A pajzsos cankó egyedeinek külseje és szaporodó viselkedése teljes kifejlett életükben állandó marad, és egyetlen [[egypontos nukleotid-polimorfizmus]]ra vezethető vissza.<ref name= lank>{{cite journal| last= Lank | first= David B.| coauthors= Smith, Constance M.; Hanotte, Olivier; Burke, Terry; Cooke, Fred |date=November 1995| title= Genetic polymorphism for alternative mating behaviour in lekking male ruff ''Philomachus pugnax'' | journal= Nature | volume=378 | issue= 6552| pages= 59–62 | url = http://www.sfu.ca/biology/wildberg/nature95.pdf |format = PDF | doi = 10.1038/378059a0| quotes = }}</ref> A területtulajdonos viselkedés és megjelenés [[recesszív]] a csavargó viselkedéshez és külsőhöz képest.<ref name= lanksmith>{{cite journal| last= Lank | first= David B. | coauthors= Smith, Constance M.; Hanotte, Olivier; Ohtonen, Arvo; Bailey, Simon; Burke, Terry | year= 2002| title= High frequency of polyandry in a lek mating system | journal= Behavioral Ecology | volume=13 | issue=2 | pages=209–215 | url =http://www.sfu.ca/biology/wildberg/femmate.pdf |format = PDF | doi =10.1093/beheco/13.2.209}}</ref> Eredetileg úgy gondolták, hogy a kétfajta hím különbsége [[ivart meghatározó rendszer|nemi kromoszómához]] kötött, de valójában a párzási stratégiát leíró [[lokusz|lókusz]] [[autoszóma|autoszómán]], azaz testi [[kromoszóma|kromoszómán]] található. Ez azt jelenti, hogy mindkét ivarú állat hordozhatja a gén két különböző formáját, nem csak a hímek. A nem területtulajdonos gént hordozó tojó [[fenotípus]]a, viselkedése nem tér el a megszokottól, de ha a tojók [[tesztoszteron]]t kapnak, [[genotípus]]uknak megfelelően térnek át territoriális viselkedésre.<ref name= lankcoupe>{{cite journal| last= Lank | first= D. B. | coauthors= Coupe, M.; Wynne-Edwards, K. E. |date=November 1999 | title= Testosterone-induced male traits in female ruffs
A csavargó hím általában valamivel kisebb a területtulajdonosnál – nem azért, mintha fióka korában kevesebb táplálékot kapott volna, hanem csavargó apjától örökölte kisebb méretét. Ha a területtulajdonos hím fiókája felnőtt korára akkor is nagyobbra és nehezebbre nő, mint a csavargóé, ha pontosan ugyanannyi táplálékot kapnak. A fehér hímnek nem kell védenie a területét. Ezért több ideje marad a táplálékszerzésre, tehát nem kell zsírtartalékot felhalmoznia, azaz karcsúbb lehet. Ezenkívül a területtulajdonos hímtől eltérően a csavargó messzebb is elrepül. A több repülés miatt nem is lenne előnyös számára a nagyobb test.<ref name= lank/>
119. sor:
2006-ban az [[ornitológus]]ok felfedeztek és leírtak egy harmadik típusú hímet is, amelynek tollazata olyan, mint a tojóké. E fura példányok száma csak egy százaléka a hímekének. A tojószínű hím kisebb a területtulajdonosnál, de nagyobb a tojónál. Ez a madár nem növeszt fülpamacsot és nyakgallért, mint a két másik típusú hím, de a [[here (anatómia)|heréi]] a területtulajdonos hím heréinél nagyobbak. A tojónak álcázott hím a tojókkal együtt ellátogat a lekre, és amikor észreveszi, hogy a tojó készen áll a párzásra, akkor megtermékenyíti meg.<ref name=jukema>{{cite journal | last= Jukema | first= Joop | coauthors= Piersma, Theunis | year= 2006 | title= Permanent female mimics in a lekking shorebird | journal= Biology Letters | volume= 2 | issue= 2 | pages= 161–164 | url= http://cees.eldoc.ub.rug.nl/FILES/root/Animal_Ecology/Articles/2006/JukemaJ-Permanent/1Jukema06.pdf | format= PDF | doi= 10.1098/rsbl.2005.0416 | pmid= 17148353 | pmc= 1618908 | accessdate= 2014-03-01 | archiveurl= https://web.archive.org/web/20110724164850/http://cees.eldoc.ub.rug.nl/FILES/root/Animal_Ecology/Articles/2006/JukemaJ-Permanent/1Jukema06.pdf | archivedate= 2011-07-24 }}</ref> Bár nem növeszt fülpamacsot és nyakgallért, tollazatát lecseréli csíkosra – meglehet, hogy ilyen volt az ősök eredeti násztollazata. A begyűjtött tojószínű hímet szárnyhossza alapján különböztethetjük meg a tojótól: a hím szárnya valamivel hosszabb.<ref name= Karlionova2 >{{cite journal| last= Karlionova | first= Natalia | coauthors= Pinchuk, Pavel; Meissner, Włodzimierz; Verkuil, Yvonne | year=2007 | title= Biometrics of Ruffs ''Philomachus pugnax'' migrating in spring through southern Belarus with special emphasis on the occurrence of 'faeders' | journal= Ringing & Migration | volume= 23 | pages= 134–140 | doi = 10.1080/03078698.2007.9674359| issue= 3}}</ref> Nőies ''(feminin)'' megjelenésük ellenére a tojószínű hímek nem a tojókkal, hanem a területtulajdonos hímekkel vándorolnak együtt. E két típusú hím gyakran ugyanazon a helyen telel át.<ref name= VerkuilY >{{cite journal| last= Verkuil | first= Yvonne I.| coauthors= Jukema, Joop; Gill, Jennifer A.; Karlionova, Natalia; Melter; Johannes; Hooijmeijer, Jos C. E. W; Piersma, Theunis |date=November 2008 | title= Non-breeding faeder Ruffs ''Philomachus pugnax'' associate according to sex, not morphology: capsule faeders (males that are female look-alikes) associate with males rather than females, at several different spatial scales | journal=Bird Study | volume= 55 | issue= 3| pages= 241–246 | doi = 10.1080/00063650809461529}}</ref>
A tojószínű hímet néha megmásszák a csavargó vagy a területtulajdonos hímek, de épp olyan gyakran kerül ő is „fölülre” az azonos nemű rámászások során; ez arra utal, hogy nemi identitását a többi hím felismeri. A nőstények azonban soha nem másszák meg a hímeket.<ref name=jukema/> Az előzetes kutatási eredmények azt sugallják, hogy a tojószínű hímek jellemzőiért egyetlen domináns gén felelős.<ref name = lankproject>{{cite web| author =Lank, David | title= Ruff Project | url=http://www.sfu.ca/biology/wildberg/ruff.html | publisher= Simon Fraser University |accessdate=11 June 2009}}</ref> A nőstények párzáskor gyakran előnyben részesítik a tojószínű hímeket a „normál” színezetűekkel szemben, sőt, a normál hímek gyakrabban kopulálnak tojószínű hímekkel, mint nőstényekkel (és viszont). A [[homoszexualitás|homoszexuális]] aktusok nőstényeket vonzhatnak a lekbe, ahogy a csavargó hímek is.<ref>{{cite journal| author =Jos Hooijmeijer | year=2009 | url=http://www.rug.nl/research/animal-ecology/_pdf/ruff-newsletter-2009.pdf | publisher=Newsletter Ruff Research 2009 | title= 13–14 "Faeders are supermen"}}</ref> Nem az összes aktus megy végbe a lekben, a hímek csak kisebb része látogatja az aktív lekeket. Az eltérő párzási stratégiák közé tartozik a kiválasztott tojó követése („követés”), vagy annak megvárása, hogy a tojók megfelelő táplálkozóhelyre érjenek („feltartóztatás”). A hímek váltogatják ezt a három stratégiát, például nagyobb valószínűséggel látogatnak meg egy leket akkor, ha az előző napi párzási arány magas volt, vagy ha a fészekrakás időszakában kevés a hozzáférhető nőstény. A leket ritkábban választják a párzási idény elején, ha az időjárás hűvös, és a hímek a nap nagy részében táplálkoznak.<ref name=lank1087>{{cite journal| last= Lank | first= David B. | coauthors= Smith, Constance M. |date=March 1987 | title= Conditional lekking in ruff
[[Fájl:Philomachus pugnax -Martin Mere -England -female-31Jan2010.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A tojó dönti el a kiválasztottat]]
A [[poliandria]] („többférjűség”) az ismert lekhasználó madárfajok és a lilealakúak között egyaránt a pajzsos cankóknál a legmagasabb. A tojók több mint fele több hímmel párzik, illetve termékenyítteti meg tojásait, és a véletlennél nagyobb valószínűséggel párzanak mindkét fő hím fenotípussal. A leket használó fajoknál a nőstények választhatnak párzótársat anélkül, hogy kockáztatnák a hímek támogatását a fészekrakásban és a fiókák felnevelésében. Mivel a hímek amúgy sem segítenek a fészekrakásban és a fiókák felnevelésében, a tojónak megéri, hogy a fészekalj fiókái akár különböző hímektől származzanak, és így nagyobb legyen a [[biodiverzitás]]uk. A többférjűség egyébként sokkal gyakoribb a lekelő fajoknál, mint más, elsősorban páros életet élő állatoknál.<ref name="lanksmith"/>
127. sor:
Fészeknek a tojó kisebb mélyedést használ, illetve kapar a földbe, és füvekkel béleli ki. A fészket, ami akár 400 méterre is lehet a lektől,<ref name = hayman/><ref name = snow/> mocsári növények vagy a magas fű közé rejti. A tojó fészkelés közben általában a magányt keresi, bár egyes példányok mindjárt a lek mellett rendezik be fészküket. A fészekalja négy, kissé fényes olajzöld, kis fekete vagy zöldesbarna foltokkal tarkított tojásból áll. A tojás általában 44×31 milliméteres és 21 gramm; tömegének 5 százaléka a tojáshéj. Tojásaikat a földrajzi szélességi körtől függően március közepétől június végéig rakják le.<ref name = snow/> A tojó ezeken három hétig, azaz 20–23 napig kotlik. A fiatal madarak röviddel kikelésük után elhagyják a fészket, és 25-28 naposan röpképessé válnak.<ref name = bto/> Fészekhagyáskor a fiókák színe világos sárgásbarna és gesztenyebarna, fekete csíkokkal és fehér pettyekkel.<ref name = Coward/> Bár maguk keresik meg többféle kis gerinctelenből álló táplálékukat, a tojó gondoskodik a biztonságukról melegben tartásukról.<ref name = eaza/> A tojó évente egy fészekaljat nevel fel.<ref name = bto>{{cite web| title= Ruff ''Philomachus pugnax'' [Linnaeus, 1758] | work= Bird facts| url= http://blx1.bto.org/birdfacts/results/bob5170.htm| publisher= British Trust for Ornithology |accessdate=16 April 2009}}</ref>
A túllegeltetés veszélyes lehet, mivel az alacsonyabb növényzetben könnyebben észrevehetők a fészkek.<ref name= wal/> Fogságban a fiókák elhalálozásának két legfőbb oka a stressz okozta hirtelen halál és a tekert nyak szindrómája.<ref name = eaza>{{cite web| author = Achim, Johann | title= EAZA Husbandry guidelines for the Ruff
== A pajzsos cankó és az ember ==
| |||