„Roger Martin du Gard” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára felhagyott. 1906-1908 között írta meg első regényét ''Egy szent élete'' címen, de a kéziratot sohasem publikálta. 1909-ben önmaga vigasztalására és bátorítására megírta, majd saját költségein kiadatta a ''Devenir!'' című regényét. A könyv különösebb visszhang nélkül maradt, a fiatal Martin du Gard nem tudott olvasótábort toborozni magának. Még ugyanabban az évben megszületett következő műve ''L’une de nous'' címmel, ám ez is elvetélt próbálkozásnak bizonyult. Csak négy év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre ''Jean Barois'' című regényével. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. Ekkor került kapcsolatba a korszak legjelentősebb francia irodalmi folyóiratának, a ''Nouvelle Revues Francaise'' körével. Martin du Gard első irodalmi sikerével írótársai közül elsősorban [[André Gide]]-et nyűgözte le. 1904-ben Jacques Capeau színháza, a ''Vieux Colombier'' nagy sikerrel vitte színre ''Leleu apó testamentuma'' című [[dráma|drámáját]], amely egy paraszti témájú [[vígjáték]].
 
Nem sokkal ezután kitört az [[első világháború]]. Martin du Gard is kivette részét a harcokból, hadivasút-szolgálatot teljesített. 1925-ben birtokot vásárolt Orne megyében, ahová egész háznépét leköltöztette. Három évvel korábban kezdett hozzá élete fő műve, a ''Les Thibaults''-nak megírásához (''(A Thibault család)''). A hatalmas regényfolyam nyolc kötete közel húsz év alatt készült el (1922-1940 között). A munka 1929 és 1934 között szünetelt, Martin du Gard ekkor megírta a ''La Confidence africaine'' (1931) című elbeszélését és a ''Vieille France''-t (1933). A ''Thibault család'' hatalmas regényfolyama hozta meg számára a világhírt. A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, [[európa]]i összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalomrajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A regényfolyam hetedik kötetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a [[Svéd Tudományos Akadémia]] 1937-ben neki ítélte oda az [[irodalmi Nobel-díj]]at.
 
[[1939]]-ben kitört a [[második világháború]]. Martin du Gard egészen a német megszállásig [[Párizs]]ban maradt, majd [[Nizza|Nizzába]] vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén, a ''Souvenirs de colonel de Maumort''-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. 1944-ben a francia ellenállásban részt vevő barátai figyelmeztették, hogy neve felkerült a németek feketelistájára. Martin du Gard ekkor sietve Figeac-ba, egy Lot megyei kis faluba utazott, itt húzta meg magát. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben közzétette Gide-del kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. [[1958]]-ban halt meg.
* ''Vén Európa''; ford. Illés Endre; Nyugat, Bp., 1937
* ''A Thibault család. Tíz kötetes regényciklus két részben, 1-2.''; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1939
* ''Egy lélek története, 1-2.''; ford. Hevesi András; Franklin, Bp., 1939 (''(Külföldi regényírók)'')
* ''Amit még el kellett mondani... Epilóg a Thibault család-hoz''; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1940
* ''Leleu apó. Tragikomédia''; Népszava, Bp., 1949 (''(Szakszervezeti színpad)'')
* ''Önéletrajzi és irodalmi emlékek''; ford. Benedek Marcell; Gondolat, Bp., 1960
* ''Afrikai vallomás''; ford., utószó Gyergyai Albert; Magyar Helikon, Bp., 1964
* ''Jacques Thibault. Regény''; ''A Thibault család'' részleteiből összeáll. Marcel Lallemand, ford. Benedek Marcell; Zrínyi Ny., Bp., 1965 (''(Kozmosz könyvek)'')
* ''Boldogulni. Regény''; ford. Réz Ádám, utószó Mészáros Vilma; Európa, Bp., 1965
* ''Vén Franciaország. Regény''; ford. Illés Endre; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973
295 762

szerkesztés