Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
Az [[Romániai magyar antológiák|antológiák]] kevés kivétellel egy-egy műfordító munkássága, ügyszeretete révén keletkeztek. Így [[Keresztury Sándor]] elkészítette az ''Új román költők antológiáját'' (Nagyvárad, 1922), [[Fekete Tivadar]] előbb a kortárs [[költészet]]ből (''Szerelmes kert.'' [[Arad (Románia)|Arad]], 1924), azután a régebbiből (''Klasszikus kert.'' [[Kolozsvár]], 1930) tett közzé válogatást. [[Kiss Piroska]] román költészeti tolmácsolásainak az ''Átültetett virágok'' (Kolozsvár, 1925) címet adta. Az [[Erdélyi Helikon]] jelentette meg Kádár Imre fordításait a román népköltészetből ''A havas balladái'' (Kolozsvár, 1932) címmel. A [[Vajda János Társaság]] kiadásában jelent meg Budapesten [[Szemlér Ferenc]] ''Mai román költők'' ([[1940]]) c. lírai antológiája. A teljes román költészetet átfogó, valóban igényes összeállítás román minisztériumi támogatással [[Bitay Árpád]] munkájaként készült el, ''Műfordítások román költőkből'' (Kolozsvár, 1928) címmel, ez huszonnégy költő 72 versét tartalmazza 16 fordító átültetésében. Román részről szerényebb eredmények születtek. Iustin Ilieşu ''Laura'' (Nagyvárad, 1922) címmel 22 magyar költő 64 versét adta közre saját tolmácsolásában. Ioan Lupu 9 erdélyi prózaíró elbeszéléseiből állított össze antológiát (''Povestitori unguri ardeleni''. 1929), Octavian Şireagu az új erdélyi lírából válogatott (''Noua lirică ardeleană.'' Kolozsvár, 1935); az e kötetben bemutatott 25 költőből hét magyar. Octavian Şireagu 1937-ben összeállított egy 18 magyar költőt szerepeltető román antológiát is, de ez nem került sajtó alá. Hasonlóképpen az [[Erdélyi Helikon]] és az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] 1938-ban tervbe vett magyar nyelvű román prózai antológiája sem készült el.
 
A kapcsolatok tudományos kutatásának kezdeményezője és két világháború közti legkiemelkedőbb egyénisége [[Bitay Árpád]] volt. Ő életcéljának tekintette felhívni a közvélemény és a szakemberek figyelmét a román-magyar történelmi-irodalmi érintkezésekre, kölcsönhatásokra. Tanulmányokat, jegyzeteket írt, előadásokat tartott, fordított. Úttörő jellegű volt 1922-ben [[Gyulafehérvár]]on megjelentetett, magyar szempontok figyelembe vételével megírt kötete, ''A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése'', amelyet románra is lefordított (Kolozsvár, 1924). Korszükségletet elégített ki ''Rövid román nyelvtana'' (Kolozsvár, 1923). Ezek ismeretében hívta meg őt [[Nicolae Iorga]] a Vălenii de Munte-i szabadegyetemre, ahol 15 éven át magyar irodalom- és művelődéstörténeti előadásokat tartott román nyelven. Több novella, színdarab mellett ő fordította románra [[Kristóf György]]nek a minisztérium megbízásából írt [[Jókai Mór|Jókai]]-monográfiáját (Mauriciu Jókai. Kolozsvár, 1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetét (Istoria limbii şi literaturii maghiare. Kolozsvár, 1934), valamint az előbbi függelékeként öt Jókai-elbeszélést. Kristóf György, az irodalmi kapcsolatok másik tudós építője hosszabb-rövidebb dolgozatai közül kiemelkedik a Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928 (1929) c. reprezentatív kiadvány számára írt, az erdélyi magyarság irodalmi életét bemutató értekezése (''(Zece ani de viaţă literară a ungurimii din Ardeal)''), melynek utolsó fejezetét a magyar-román irodalmi kapcsolatoknak szenteli. Ugyanő tanulmányban elemzi Octavian Goga ''Az ember tragédiája''-fordítását (Irodalomtörténet 1935/3-4) és [[Kibédi Sándor]] Mihai Eminescu-tolmácsolásait (Kolozsvár, 1935. [[Erdélyi Tudományos Füzetek|ETF]] 74). Figyelemre méltó a ''Glasul Minorităţilor'' c. folyóiratban (1926/7-8), majd a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]] (1926/14) megjelent tervezete, melyet az [[Erdélyi Irodalmi Társaság|EIT]] megbízásából dolgozott ki, s mely szerint a Társaság kellő minisztériumi támogatás esetén lírai antológiát, a reprezentatív román írók tízkötetes magyar sorozatát, román szerzők magyar, magyar szerzők román olcsó könyvtár-típusú köteteit s kölcsönösen monográfiákat adna ki. Ezekből azonban csak a Bitay-féle 1928-as antológia valósult meg.
 
[[Kristóf György]] mint a kolozsvári egyetem magyar professzora tanítványait is a kapcsolatkutatásra ösztönözte. Így Ion Chinezu nála írt disszertációja (''Aspecte din literatura maghiară ardeleană 1919-1929.'' Kolozsvár, 1930) a kialakuló új erdélyi magyar irodalom egyik első román nyelvű áttekintése, Veégh Sándor pedig ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] a románoknál'' (Csíkszereda, 1934) címmel írt doktori értekezést. Román nyelven még [[Józsa János]] és Avram P. Todor tett közzé az [[1930-as évek]]ben figyelemre méltó kapcsolattörténeti dolgozatokat.
1927-ben Keresztury Sándor az erdélyi román közművelődést, 1929-ben [[Aurel Ciupe]] a román [[képzőművészet]]et, 1931-ben [[Korvin Sándor]] a modern román regényt, 1935-ben [[Papp Ferenc (műfordító)|Bálint István]] a román társadalmi regényt mutatja be. 1939-ben [[Kovács Katona Jenő]] arra figyelmeztet, mennyire szervezetlen a román-magyar kulturális közeledés: a román irodalmat rendszeresen tolmácsolják, de a magyart csak ritkán. Az [[1930-as évek]]ben 20 modern költő 64 verse szólal meg magyarul a [[Korunk]]ban, többször is visszatér a ''"Mai román költők"'' gyűjtőcím. A leggyakoribb fordítók [[Brassai Viktor]], [[József Attila]], [[Kibédi Sándor]], [[Korvin Sándor]], [[Méliusz József]], [[Salamon Ernő (költő)|Salamon Ernő]], [[Szemlér Ferenc]]. Prózát is közölnek többek között Geo Bogzától, Panait Istratitól, Mihail Sadoveanutól, Alexandru Sahiától. A román vonatkozású anyagot főleg [[Méliusz József]] gondozta. Különösen emlékezetes a Korunk 1936. februári ún. román száma, amelynek szerkesztésére bukaresti munkatársakat kértek fel, s román baloldali szerzőktől származó hat tanulmányban mutatták be az országban uralkodó állapotokat.
 
Az [[1930-as évek]] közepén, amikor Románia és Magyarország viszonya elhidegül, sőt feszültté válik, a [[nagyvárad]]i ''Familia'' c. román folyóirat – később [[váradi hídverés]] néven ismert – "közeledési mozgalmat" indít. A lapnak már az 1926-tól megjelenő évfolyamai is figyelemmel követték a magyar irodalmat, szellemi életet. 1935-ös ankétjük feltűnést keltett: a román-magyar együttműködésre vonatkozó öt kérdésükre 13 magyarországi és romániai magyar, valamint 12 román vezető értelmiségi küldte el pozitív kicsengésű válaszát. A román-magyar közeledést, kulturális kapcsolatépítést mindnyájan fontosnak tartották. A véleménynyilvánítások fontosságára jellemző, hogy azokat 1946-ban [[Gáldi László]] előszavával [[Kemény G. Gábor]] románul (''(Pionerii de la Oradea)'') és magyarul (''(A váradi hídverés)'') is megjelentette [[Budapest]]en. A Familia szerkesztősége 1935 őszén román-magyar írótalálkozót kezdeményezett [[Biharfüred]]en. Ugyanekkor Nagyvárad polgármestere díjat tűzött ki a két nép barátságát legjobban elősegítő mű írására. A találkozóra azonban [[Babits Mihály]] beutazási engedélyének megtagadása s az emiatt támadt sajtóvita légkörében már nem került sor.
 
A román néppel való testvéri együttélés szükségességét és a népfronti összefogás eszméjét hirdette az [[1937]] [[október]]ében megrendezett [[vásárhelyi találkozó]].
A kapcsolatvizsgáló és -építő önálló tanulmányok, kötetek csak lassan állnak össze, s többnyire magyar szerzők munkái. [[Heszke Béla]] a román-magyar irodalmi kapcsolatokról egyetemi jegyzetet állít össze (Budapest, 1952), [[Pálffy Endre]] megírja a román irodalom történetét (Budapest, 1961), megjelenik [[Kakassy Endre]] [[Mihai Eminescu|Eminescu]]- (1962) és [[Mihail Sadoveanu|Sadoveanu]]-monográfiája (ez utóbbi a szerző halála után, 1964-ben); Gáldi László Eminescu stílusáról ír románul (1964). 1966-ban indul az a [[bibliográfia]]i sorozat, mely végre biztos hátteret, alapot nyújt minden további tudományos kapcsolatkutatáshoz. [[Domokos Sámuel]] szerkesztésében ''A román irodalom magyar bibliográfiája : 1831-1960.'' (1966), illetve 1961-1970 (1978), valamint a közben elhunyt [[Réthy Andor]] és [[Váczy Leona]] összeállításában, [[Engel Károly (irodalomtörténész)|Köllő Károly]] bevezető tanulmányával a ''Magyar irodalom románul''. 1830-1970 (1983) c. könyvészeti alapvető munkák. Ezekhez járul még Dorothea Sasu-Zimmermann ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] în literatura română''. 1849-1973 (''Petőfi a román irodalomban''. 1980) c. analitikus bibliográfiája. Számos, az első világháború végéig terjedő időszakra vonatkozó elfelejtett kapcsolattörténeti adatot tartalmaz a [[Román Akadémia]] által megjelentetett ''Bibliografia relaţiilor literaturii române cu literaturile străine în periodice'' c. könyvészet (1980-85), amely három kötetben az 1859-1918 közötti román periodikák idegen irodalmakból fordított és azokra vonatkozó anyagait dolgozza fel, az 1997-ben elindított új sorozat pedig az 1919-1944 közötti évtizedek sajtójának hasonló feldolgozását ígéri, kiegészítve így számos adattal a bukaresti Akadémiai Könyvtár állománya alapján Réthy Andor és Váczy Leona bibliográfiáját.
 
Az újabb magyar-román néprajzi könyvészetet (1946-1982) Faragó József közli a [[Népismereti Dolgozatok]] 1983-as kötetében. Igen átfogó körképet nyújt a magyar-román irodalmi kapcsolatokról [[Beke György]] magyarul és románul is megjelent, 56 írót felsorakoztató interjúkötete: ''Tolmács nélkül'' (1972), ''Fără interpret'' (1972). Az erdélyi lexikonok is tartalmaznak az irodalmi kapcsolatokra utaló adatokat. Már az [[Osvát Kálmán]]-féle ''Erdélyi Lexikon'' (Nagyvárad, 1928) is bővelkedett ilyen adatokban, a magyar kultúrához kapcsolódó román személyeket is szerepeltet. [[Marian Popa]] kortárs irodalmi lexikonának (''(Dicţionar de literatură română contemporană)'') már az első kiadásában (1971) is számos magyar szerző szerepelt, de a második, javított kiadás (1977) 98 magyar író és 3 irodalmi folyóirat adatait közli.
 
Az [[1960-as évek]] végétől több olyan összegző tanulmány- és cikkgyűjtemény jelenik meg, melyekben kapcsolattörténeti és komparatisztikai anyag található. [[Szabédi László]] kötetében (''Kép és forma.'' 1969) I. Budai-Deleanu és Mihai Eminescu költészetéről, a [[Csehi Gyula|Csehi Gyuláéban]] (''A baloldali forrásvidék.'' 1973) Constantin Dobrogeanu-Ghereáról olvashatunk. [[Kovács János (újságíró)|Kovács János]] ''Azonos hullámhosszon'' (1973) c. könyve már kifejezetten kapcsolattörténeti dolgozatokat is tartalmaz. Hasonló jellegű, a komparatisztikát szintén felölelő [[Dávid Gyula (irodalomtörténész)|Dávid Gyula]] (''Találkozások.'' Kolozsvár, 1976) és [[Engel Károly (irodalomtörténész)|Köllő Károly]] (''Két irodalom mezsgyéjén.'' 1984) c. kötete. Magyar részről ők a kapcsolatkutatás legelhivatottabb művelői. Román részről [[Nicolae Balotă]] ''Scriitori maghiari din România : 1920-1980'' (1981) c. tanulmány- és [[arckép|portré]]gyűjteménye, valamint Avram P. ''Todor Confluenţe literare româno-maghiare'' (1983) c. kötete tanúskodik szerzőjük elkötelezettségéről. [[Mózes Huba]] ''Forrása rég fakadt...'' (1985) c. könyvében is több a román vonatkozású írás; [[József Attila]] román (1972), [[Emil Isac]] (1986) és [[Mihai Eminescu]] (1989) magyar irodalmi kapcsolatairól külön köteteket állított össze. [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] műfordítói tapasztalatairól számol be cikk- és emlékezés-gyűjteményében (''A műfordító emlékeiből.'' 1986).
294 732

szerkesztés