„Szent György-hegy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
57. sor:
A Szent György-hegy növényföldrajzilag a [[Balatonicum flórajárás]]ba sorolható. Az eredeti növényzet, például a tetőn valószínűsíthető gyertyános-tölgyes, illetve a hegylábi cseres-tölgyes állományok már nem fellelhetők, nyomaikat valószínűleg a legeltetés és a szőlőművelés tüntette el, helyüket sokfelé akácerdő vette át, a régi növénytársulásokról csupán az aljnövényzetben növő tavaszi gumósok és egyéb [[Geofiton|geofiták]] árulkodnak. A környezettől eltérő mikroklíma létrejöttét segítik a vulkanikus hegy kitett sziklaképződményei: a kőgörgetegek, törmeléklejtők és sziklagyepek sötét színüknek is köszönhetően a napsütéstől igen felmelegedhetnek, hatva a környező lég- és talajviszonyokra.
[[Fájl:Illustration Notholaena marantae.jpg|balra|bélyegkép|170x170px|A cselling illusztrációja]]
A hegy növényei közül kiemelendő a [[cselling]] (''(Cheilanthes marantae (L.) DOM.)''), mely egy mediterrán [[Páfrányfák|páfrányfaj]], példányai hazánkban csak ezen a hegyen élnek.{{H|Szépligeti|2007|o=3}} A [[fehér akác]] (''(Robinia pseudoacacia L.)''), melyet Magyarországra a 18. században telepítettek be, hamarosan a hegyen is megjelent, részben azért, mert fáját szőlőkarónak használták. A faj a hegy körül erdőpalástot alakított ki. A csúcs körüli tisztásokon a [[20. század]] közepéig legeltetés zajlott, mely komoly hatással volt a vegetációra. Az 1960-as években erdészeti művelés keretében [[feketefenyő]] (''(Pinus nigra ARN.)'') betelepítésére került sor. A 20. század végétől már csak a hegy lábánál jellemző a gazdálkodási célú tájhasználat, melyet a szőlőművelés és a présházak körüli kertművelés tesz ki. A bazaltorgonák által körülvett 87 hektáros terület és a hegytető fokozottan védett természetvédelmi terület.{{H|Szépligeti|2007|o=5}}
 
A hegytetőn a vulkáni salakon kőzethatású [[Talaj|erubáztalaj]] alakult ki, melyen fás [[Pionír élőlény|pionírnövények]], és feketefenyő állományai élnek. A vulkáni kőzeten kialakult talaj néhol megszakadva látni engedi a köves-sziklás váztalajt, melyen bokor- és törmelékjeltő-erdők telepednek meg. A bázikus vulkáni kőzetmálladékon és agyagos tengeri üledéken [[barna erdőtalaj]] képződött, melynek különféle típusai a hegyoldalon és a szőlőművelésbe vont lankás hegylábon is megfigyelhetők. A hegyoldal mélyedéseiben előfordul a lejtőhordalék-talaj, melyben akác nő, vagy magas tápanyagtartalma miatt szőlőművelésre használják.{{H|Szépligeti|2007|o=7}}
 
A hegy sok egymástól nagyban eltérő jellegű élőhelyet biztosít. A pusztafüves lejtősztyeppek és erdősztyepprétek a hegy déli és keleti oldalának kitettebb, nagy lejtésű területein jellemzők, itt a [[Csenkesz|barázdált csenkesz]] (''(Festuca rupicola)''), és a [[Perjefélék|késeiperje]] (''(Cleistogenes serotina)'') az uralkodó fajok, de előfordul még sok más fűféle között [[fenyérfű]] (''(Bothriochloa ischaemum)''), [[kakukkfű]]félék (''(Thymus)''), [[hasznos tisztesfű]] (''(Stachys recta)'') is.{{H|Szépligeti|2007|o=14}} A mészkerülő nyílt sziklagyepek főként a bazaltorgonák szintje feletti, déli fekvésű részeken, [[Molyhos tölgy|molyhostölgyes]] bokorerdőkkel és sziklai cserjésekkel mozaikolva jelenik meg. A vékony termőtalajú területeken elsősorban a [[zuzmók]], közülük leggyakrabban a [[magyar bodrány]] (''(Parmelia conspersa)''), a [[serlegzuzmó]] (''(Cladonia sp.)'') és a [[térképzuzmó]] (''(Rhizocarpon geographicum)'') jelennek meg több [[Perjefélék|fűfaj]] társaságában. A sziklafalak pionírnövényei közül nagy egyedszámmal jelenik meg a [[szirti sziklaiternye]] (''(Aurinia saxatilis)''), a [[Csenkesz|deres csenkesz]] (''(Festuca pallens)''), az [[aranyos fodorka]] (''(Asplenium trichomanes)''), továbbá moha- és zuzmófajok.
[[Fájl:Quercus pubescens Tuscany.jpg|bélyegkép|147x147px|Molyhos tölgy]]
A hegytető peremén, főleg a déli és keleti kitettségben létrejövő élőhelytípus a molyhostölgyes bokorerdő, melyet jellemzően nem záródó koronájú, 5-10 méter magas fákból álló állomány borít. Jellemző növényei a [[molyhos tölgy]] (''(Quercus pubescens)''), a [[virágos kőris]] (''(Fraxinus ornus)''), és a [[sajmeggy]] (''(Cerasus mahaleb)''). A cserjeszint jellemző növényfaja még az [[egybibés galagonya]] (''(Crataegus monogyna)''), a [[közönséges fagyal]] (''(Ligustrum vulgare)''), a [[vadrózsa]] (''(Rosa canina)''), a [[vadszeder]] (''(Rubus fruticosus)'') stb. A nyugati hegyoldalon ugyanez az élőhelytípus hasonló fajösszetételű, de [[kőris]]ben gazdagabb.
 
A törmeléklejtő-erdők a hegy keleti oldalának jellemző élőhelyei. A nagy lejtésű, fejletlen törmeléktalajon [[Nagylevelű hárs|nagylevelű]] (''(Tilia platyphyllos)'') és [[kislevelű hárs]] (''(Tilia cordata)'') illetve virágos kőris nő, továbbá a [[közönséges gyertyán]] (''(Carpinus betulus)''), a [[Mezei juhar|mezei]] (''(Acer campestre)'') és [[korai juhar]] (''(Acer platanoides)'') egyedei is megtalálhatók.{{H|Szépligeti|2007|o=16}}
 
A terület erdői a [[Bakonyerdő Zrt.]]-hez tartozó [[Monostorapáti Erdészet]] kezelésében vannak.<ref>{{Cite web|url=http://www.bakonyerdo.hu/erdogazdalkodas/erdeszeteink/monostorapati|title=Monostorapáti Erdészet {{!}} Bakonyerdő|accessdate=2016-09-02|work=www.bakonyerdo.hu}}</ref>
71. sor:
=== Állatvilága ===
[[Fájl:Common rock thrush.jpg|balra|bélyegkép|137x137px|Hím kövirigó]]
A hegy állatvilága faji összetételében a medence más tanúhegyeihez hasonló. Rovarok közül megemlítendő a gazdag [[Lepkék|lepkefauna]]. Kimondottan a Szent György-hegy és a régió jellegzetes és gyakori faja a [[fűrészeslábú szöcske]] (''(Saga pedo)''). A tapolcai medencében jellemző még a [[szalmacincér]] (''(Theophilea subcylindricollis)''), illetve a [[kis szarvasbogár]] (''(Dorcus parallelipipedus)'').
 
A sötét bazaltsziklák a napsütésben jól átmelegedhetnek. A sziklahasadékos területek kiváló élőhelyet biztosítanak a [[hüllők]]nek, közülük a hegyen a [[Gyíkok|gyíkfajok]] jellemzőek, például a [[pannon gyík]] (''(Ablepharus kitaibelii fitzingeri)''), a [[zöld gyík]] (''(Lacerta viridis)'') és a [[lábatlan gyík]] (''(Anguis fragilis)'').
 
A terület jellemző madárfajai a [[holló]] (''(Corvus corax)''), a [[vörös vércse]] (''(Falco tinnunculus)'') és a [[kövirigó]] (''(Monticola saxatilis)'').
 
Kisebb emlősök is előfordulnak a területen, például [[Denevérek|denevérfajok]], [[Valódi mókusok|mókus]], [[borz]], [[pelefélék]].