|
'''Szolgálónép'''eknek hívjuk az Árpád-kor [[udvarbirtok]]ain és [[várbirtok]]ain – utóbbi esetben '''várnép'''eknek – dolgozó, szolgaállapotú (''(servus)''), szakosodott szolgáltatótevékenységet végző csoportjait, akik a birtok központja, az [[udvarház]] mellett, vagy a hozzá tartozó falvakban végezték tevékenységüket. Ez a tevékenység lehetett földművelő, növénytermesztő, állattenyésztő, halász, vadász, vagy az ételt-italt elkészítő, edénykészítő, stb. Tevékenységüket általában nem a saját, hanem a munkájukhoz az udvarbirtoktól kapott eszközökkel végezték. Státuszuk alacsonyabb volt, mint az önálló tevékenységet végző félszabad [[Udvarnok (személy)|udvarnokoké]], akik összetett földművelő-állattenyésztő tevékenységet folytattak. Az [[Anjou-kor]]ban a szolgálónépek az akkor kialakuló egységes [[jobbágy]]ságba tagozódtak be.<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202 1}}</ref><ref name="Györffy:István:17.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 17 / Udvar és udvari szervezet. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |isbn= 963-281-221-2}}</ref>
A szolgálónépeket tízes-százas rendszerbe sorolták, élükön egy-egy száznagy állt. Az udvarház környékén levő falvakban laktak. Nem feltétlenül csak egyféle szolgálónép lakott egy faluban, de ha valamelyik jellemző volt helyben, akkor az a nevét adhatta neki (például az ócsárok [[Ócsa|Ócsának]], a födémesek [[Fedémes]]nek stb.). A falujukban önálló gazdasággal rendelkeztek, abból tartották fenn magukat, a birtoknak előírt munkaszolgáltatással ''(officium)'' és klönféle adókkal tartoztak.<ref>{{Cite web| url=http://mamul.iti.mta.hu/MAMUL6/mamul_view.php?editid1=141| title=Jobbágy| accessdate=2018-11-13| work=Mamul| publisher=Magyar Tudományos Akadémia}}</ref>
== Katonai várnépek ==
A [[Vármegye|határispánság]]ok fegyveres személyzetét a várnépek közé sorolt, az ''őrnagy'' (''(maior speculatorum)'') – aki maga [[várjobbágy]] volt – vezette őrök adták. Az őrök békeidőben vámosi feladatokat is elláttak, külső támadás esetén fel kellett tartaniuk az ellenséget egy ideig és értesíteni kellett az ispánt és a királyt a támadásról. Közéjük tartoztak a lövők, portyázó lovas könnyű[[íj]]ászok, akik többnyire a – [[székelyek|székely]] vagy [[besenyők|besenyő]] – katonai segédnépek közül kerültek ki. Az őrök és lövők emlékét őrzik az olyan helynevek, mint [[Zalalövő]], [[Lövérek]], [[Őrség]], [[Burgenland|Őrvidék]].<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>
Az őrök közé tartoztak a hírvivő, kikiáltó, törvényszolga feladatokat ellátó ''csősz''ök (latin ''praeco'', török ''csausz'') ([[Csősz (település)|Csősz]]).<ref name="Györffy:István:17.fejezet"/>
|
