„Egységes Európai Okmány” változatai közötti eltérés

Az okmány aláírását számos lépés előzte meg, ilyen volt például Az Európai Unióról szóló szerződés tervezete, melyet az [[Európai Parlament]] 1984. február 14-én fogadott el. 1984.júniusában a parlamenti szerződéstervezetből kiindulva egy, az állam- és kormányfők személyes képviselőiből álló és Dooge ír szenátor által vezetett ad hoc bizottság megvizsgálta az intézményi kérdéseket. A Dooge-bizottság jelentése felkérte az Európai Tanácsot, hogy hívjon össze kormányközi konferenciát az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatos tárgyalások lefolytatásához.<ref name="europa.eu">http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/treaties_singleact_hu.htm</ref> 1985-ben A Bizottság [[Jacques Delors]] elnök kezdeményezésére fehér könyvet tett közzé, amely körülbelül 280 uniós jogszabály elfogadásának segítségével tette egységesebbé a felaprózott közös piacot, és amely – az intézményi megújulással együtt – az Egységes Európai Okmány gerincét képezte.<ref>{{Cite web |url=http://eu.kormany.hu/egyseges-belso-piac# |title=Archivált másolat |accessdate=2013-03-16 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130216035941/http://eu.kormany.hu/egyseges-belso-piac# |archivedate=2013-02-16 }}</ref> A Bizottság ütemtervet terjesztett elő, és 1992. december 31-ét jelölte meg végső határidőként. Az 1985. június 28–29-i milánói Európai Tanács végül összehívta a kormányközi konferenciát, amely a luxemburgi elnökség idején 1985. szeptember 9-én nyílt meg, és 1986. február 28-án, Hágában fejeződött be.

Az Egységes Európai Okmány kibővítette a minősített többségi szavazást a Tanácsban annak érdekében, hogy az egyes tagállamok nehezebben tudják megvétózni a jogszabályjavaslatokat. Létrehozta az Európai Tanácsot, amely hivatalos keretet adott az állam- és kormányfők konferenciáinak és csúcstalálkozóinak, ugyanakkor döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezett. Megnövelte továbbá a Parlament befolyását azáltal, hogy bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást: a hozzájárulási eljárás értelmében a Parlament vétójogot kapott néhány fontos kérdésben, mivel a Tanácsnak meg kellett szereznie a Parlament egyetértését ahhoz, hogy az adott kérdésben döntést hozzon, az együttdöntési eljárással pedig egy kétolvasatos eljárás került bevezetésre, melynek során, ha a Parlament első körben elutasít egy javaslatot, azt követően a Tanács már csak egyhangúlag hozhat döntést. A Parlament jogköreinek kibővítése hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás gyorsabb és hatékonyabb legyen, de sok esetben továbbra is a Tanácsé maradt a végső döntés joga.<ref>{{Cite web |url=http://www.corvinusembassy.com/ep/index.php?page=7&corvina=7&content=15&level=3# |title=Archivált másolat |accessdate=2013-03-16 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140715105341/http://www.corvinusembassy.com/ep/index.php?page=7&corvina=7&content=15&level=3# |archivedate=2014-07-15 }}</ref>

A négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad áramlása) szempontjából fontos eredményeket sikerült megvalósítani az Okmány által: a határellenőrzések megszűnése mellett összehangolásra kerültek mindazok az előírások, melyek az áruforgalomra, kereskedelemre, valamint a fogyasztó- és környezetvédelemre vonatkoztak. A munkavállalók szabad mozgása érdekében teljessé tették a diplomák és iskolai végzettségek kölcsönös elismerését. Egységesítették a társasági cégbejegyzéseket, és az adórendszerek közelítésével próbálták meg csökkenteni a fennálló akadályokat.<ref>{{Cite web |url=http://www.eutanfolyam.hu/index.php?sid=&mod=altalanos&l=5# |title=Archivált másolat |accessdate=2013-03-16 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130404133024/http://www.eutanfolyam.hu/index.php?sid=&mod=altalanos&l=5# |archivedate=2013-04-04 }}</ref>