„Várjobbágy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
8. sor:
A várjobbágyoknak nem volt az utódaikra szabadon örökíthető birtoka, hanem a [[várbirtok]]ból részesültek szolgálati birtokban, amit azonban leszármazottjuk a szolgálattal együtt átvehetett. Nem az ispáni várban, hanem várjobbágyfalvakban éltek, ahol a várnépek közül 2-5 család gondoskodott az ellátásukról, ezért nekik termelőmunkát nem kellett végezniük, csak katonai szolgálattal tartoztak, valamint jogállásuktól függően adózniuk kellett, de ők is részesedtek a várnépek adóiból.{{refhely|Fogalomtár|194–195. o.}}
 
Eredetük szerint két réteget különböztethetünk meg közöttük. A felső réteg a valószínűleg még [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a '''Szent Király szabadjainak, fiainak, jobbágyainak''' (''(liberi, filii, iobagiones Sancti Regis)'') is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött ([[Szentkirályszabadja]]). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy népneveit viselő falvak is mint a ''Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely stb.''). Alsó rétegük a 11-12. század folyamán a várnépek közül szabadult fel és lett '''keltjobbágyfiú''' (”iobagiones de canstrensibus excepti"). Kötelezettségeik között szerepelt az [[ispán]]nak nyújtandó szállás és ellátás ([[descensus]]). A két réteg elkülönült egymástól, a felső réteg [[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetségekbe]] szerveződve élt, a 13. századtól sorsuk különvált.{{refhely|Fogalomtár|194–195. o.}}
 
A várjobbágyok szabadsága – szemben az ún. [[közszabadság]]gal rendelkező királyi szerviensekkel – nem volt teljes, mert a várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma alá tartoztak. Szabad költözésüket például gátolta, hogy szolgálati birtokukat nem adhatták vagy cserélhették el szabadon. Voltak közöttük azonban olyanok, akik önként álltak be a várszervezetbe, bár volt kevés saját birtokuk, de abból megélni nem tudtak. Ilyenkor ezekkel a birtokokkal továbbra is önállóan rendelkeztek. Adomány vagy vásárlás útján is szaporíthatták saját birtokaikat.{{refhely|KMTL}}
16. sor:
 
== A csatlakozott népektől eredő csoportok ==
Eredetileg várnépek lehettek a szepesi [[lándzsásnemes]]ek, akiket korábban ''Gömör-őr''öknek hívtak, és talán a [[kabarok]] közül származtak. Később valószínűleg mint [[keltjobbágyfiú]]k a várjobbágyok alsó rétegébe emelkedtek. [[1318]]-ban említik őket először „tízlándzsás”-ként (''(nobiles sub decem lanceis constituti)''), azaz a [[prédiális nemes]]ek közé kerültek.{{refhely|KMTL}}
 
== Utódaik a nemességben és a jobbágyságban ==
A szent király szabadjainak többnyire sikerült bejutniuk az új köznemességbe, szolgálati birtokukat örökbirtokká változtatva, zömükben belőlük kerültek ki a [[kuriális nemes]]ek. A keltjobbágyfiúk a [[prédiális nemes]]ség (''(nobilis praedialis)'') vagy a [[jobbágy]]ság részei lettek.{{refhely|Fogalomtár|194–195. o.}}
 
Ha egy várjobbágyot a király a [[magyar nemesség|nemesek]] közé akart emelni, akkor első lépésként mindig a [[közszabadság]]gal ajándékozta meg.{{refhely|KMTL}}