„Ókori görög vallás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
4. sor:
 
== Történelem ==
A [[I. e. 1600|Kr. e. 1600]] előtti krétai-mükénéi (''(vagy másképp égei-)'') vallásban elsősorban [[istennő]]ket tiszteltek, élükön az anya- és földistennővel, az állatok úrnőjével és a kígyók istennőjével. A [[mükéné]]i és [[trója]]i feltárások nagy számban hoztak napvilágra [[bálvány]]okat, kultikus tárgyakat.{{refhely|Hunyadi László: Az emberiség vallásai}}
{{fő|Minószi vallás}}
Kr. e. 1600 után előtérbe került az indoeurópai (akháj) istenfelfogás. A korszak istenei [[Zeusz]], [[Héra]], [[Athéné]], [[Hermész]], [[Artemisz]], [[Apollón]], [[Hádész]]. Ezek az istenek az [[Olümposz |Olümposz]] hegyén laktak. Eredetileg mind természeti erők és jelenségek megszemélyesítői voltak; később emberi tulajdonságok isteni hordozói.{{refhely|Hunyadi László: Az emberiség vallásai}}
12. sor:
== Jellemzők ==
[[Fájl:Map greek sanctuaries-en.svg|250px|bélyegkép|A fő görög szentélyek térképe]]
[[File:Το εσωτερικό του Δία στην Ολυμπία, όπως ήταν στην αρχαιότητα - Falke Jacob Von - 1887.jpg|thumb|250px|Az olympiai Zeusz-templom, középen [[Zeusz]] szobrával (''(Falke Jacob Von)'')]]
[[File:Hera temple II - Paestum - Poseidonia - July 13th 2013 - 04.jpg|thumb|250px|Egy görög templom romjai az itáliai [[Paestum]]ban]]
[[File:AkropolisAthens.jpg|thumb|250px|Az athéni [[Akropolisz (Athén)|Akropolisz]] rekonstrukciós rajza]]
[[File:NAMA Sacrifice aux Charites.jpg|thumb|250px|Állatáldozati jelenet (''(Kr. e. 6. század, Korinthosz)'')]]
A görögök sokistenhívők voltak: számos istent tiszteltek ([[politeizmus]]), melyeket emberi alakkal és tulajdonságokkal ruháztak fel ([[antropomorfizmus]]). Az istenek kalandos élete, viszontagságai, harcai, szerelmei a [[Görög mitológia|görög mítoszok]]ban jelentek meg. A görög mitológia színes, költői leírásokban beszél erről, továbbá a világ és az emberiség keletkezéséről és ősi történetéről.
 
21. sor:
Voltak olyan szentélyek is, amelyek állandó papsággal rendelkeztek, és amelyeket sajátos tisztelet övezett (pl. [[Delphoi]], [[Délosz]]). Nagy látogatottságnak örvendett [[Apollón]] fiának, [[Aszklépiosz]]nak az [[Epidaurosz (Argolisz)|epidauroszi]] szentélye is, ahová a betegek zarándokoltak gyógyulást remélve.
 
A görög föld nem volt egységes, nem is alakult ki egységes papi testület. A [[vallás]] összefonódott a [[polisz|városállam]]mal. Minden városban voltak kiemelt tiszteletet élvező istenek (''(pl.: [[Ókori Athén|Athén]]ban: [[Pallasz Athéné]])''). A szertartásokat a választott állami tisztviselők ([[arkhón]]ok), illetve az évenként választott papok végezték. A papságnak itt nem volt olyan nagy szerepe és tekintélye, sem vallási, sem pedig a politikai életben, mint az ókori Keleten.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
 
==== Kultusz és áldozat ====
A szent ligetekben és a templomokban tartott istentisztelet [[Áldozat (vallás)|áldozat]]okból és [[orákulum]]okból tevődött össze. Az ima (''(eükhé)'') az istenségekhez szól. De imával nyitották meg a népgyűléseket és a bírósági tárgyalásokat is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} Ima közben az égre emelték a szemüket és a kezeiket, miközben tenyerüket felfelé fordították. A gyógyító és segítőistenhez, különösen [[Apollón]]hoz, ''pián''nal fordultak egy ünnepélyes, többszólamú himnusszal, mely hol könyörgő-, hálaadó- vagy engesztelő ének volt, hol pedig csata- vagy győzelmi dal.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Áldozattal (''(thüszia)'') is tisztelték az istenséget. A könyörgő-, hálaadó-, és ünnepi áldozatokat részben egyénileg, részben államilag mutatták be. A vértelen áldozatokhoz kenyeret, süteményt, gyümölcsöket, mézet, sajtot, italt és tömjént használtak. Aratóünnepeken és lélekünnepségen a ''paszpermia''-t (''(mindenféle magok keveréke)'') áldozták fel, amikor is korsóban gabonafélék és hüvelyesek korai termését főzték össze és kenyeret sütöttek belőle.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Az étel elfogyasztásával a benne levő erők is az ember sajátjai lesznek. A véres áldozatoknál libák, tyúkok, marhák, birkák, disznók és kecskék szerepeltek. A ''buphoniák'' {{wd|Q1010139}} (''(bikaölés)'') Athénban olyan áldozatok voltak, amelyeket [[Zeusz]] Polieusznak (''(városoltalmazónak)'') mutattak be, amikor is a pap miután megölte a bikát egy bárddal, kénytelen volt elmenekülni.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} A [[hekatombé]] különösen nagy áldozat volt. Egy másik áldozati mód, a ''holokautóma'' tűzáldozat.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Az istenek akaratának kifürkészésére az [[orákulum]]okat alkalmazták. Ezek között leghíresebbek a Zeusz orákulumok [[Dodona|Dódoné]]ban, [[Épeirosz]]ban. Itt a pap a szent tölgyfa susogásából, a galambok turbékolásából és repüléséből próbálta megfejteni Zeusz akaratát.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
34. sor:
Az ókorban a [[delphoi]] jósda örvendett a legnagyobb tekintélynek. Az orákulumhoz igazodott minden: kultusz, naptár, politika, törvényhozás, szokás és gyarmatosítás, de mindenféle magánügy is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv}} ''Pythia'' {{wd|Q220344}}, a jósnő adott felvilágosítást; ő volt Apolló isten szócsöve. Oldalánál ott állt a próféta, aki azokat a kérdéseket továbbította, amelyeket Püthiának tettek fel. Püthia – miután elragadtatott állapotba esett – nehezen érthetően és összefüggéstelenül közölte sugallatait a jelenlévőkkel. Apolló papjai ezeket a tagolatlan sugallatokat metrikus (hexameteres) formába öntve, rendszerint többértelmű bölcs mondásokat faragtak, amelyeket aztán kihirdettek.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Püthián kívül ismert volt még Szibilla is, akinek a [[cumae]]i Szibilla-barlangban, a régi itáliai görög gyarmaton (''(kb. Kr. e. 5. század)'') volt a székhelye.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
==== Kultuszhelyek ====
A legrégibb kultuszhelyek elsősorban a hegyek, aztán a ligetek és a mesterséges barlangok, kiváltképp az "elkülönített helyek" (''(temenosz)'') és a szentélyek (''(hieron)''), valamint az oltárok (''(bómosz)''). Az archaikus korban kezdődött a templomépítés. A ''naosz'' szó (''(magyarul: istenlakás, templom)'') jelöli a görög templomot az istenség lakásaként, amely többnyire fallal körbevett kultuszkörzetben állt. Ismert és idevágó példa erre az ''Altisz'' Olympiában, amely a [[I. e. 776|Kr. e. 776]]-tól Kr. u. [[394]]-ig a négyévenként zajló [[Ókori olimpia|olimpiai játékok]] színhelye volt.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
A klasszikus kor szent körzetei: az athéni [[Akropolisz (Athén)|Akropolisz]] és a [[delphoi]] kultuszkörzet, ahol a pythiai ünnepi játékokat ünnepelték. Az ünnepi játékok nemcsak sportversenyeket öleltek fel, hanem éppúgy istentiszteletet, áldozást és színházi előadásokat is.
44. sor:
 
==== A kultusz és a templom szolgálói ====
A kultusz- és a templomszolgálatot a ''hiereusz'' (''(pap)'') és a ''hiereiai'' (''(papnő)'') látta el. A papság részben örökölhető, részben a nép választotta a papokat és papnőket, vagy a sors útján jelölték ki őket. A papok segítői a ''hieropoioi'' (''(kemence-előkészítő)''), a ''naophülakosz'' (''(templomőr)'') és a ''templomi pénztáros''. A papoknak és papnőknek díszhelyük volt a népgyűléseken és a nyilvános ünnepségeken. Le kellett mondaniuk a nemi kapcsolatról (vagy egész életükre, vagy tisztségviselésük időtartamára vagy bizonyos ideig a papi szolgálat elvégzése előtt). Nem volt zártkörű papság, hanem csak szentélyenként kijelölt tisztviselő.
 
Athén és a [[dionüszosz]]i misztérium legmagasabb kultuszviselője az ''[[arkhón]] baszileusz'' volt.
 
[[Exegéta]]i (''(értelmező)'') volt a neve azoknak a delphoi papoknak, akik Pythia jósszavait értelmezték.
 
A papokon kívül voltak még ''bakidák'' (''(vándorjósok)''). Ők arról a csodás [[Boiótia|boitóia]]i jósról, ''Bakisz''ról voltak elnevezve, aki a görögöknek megjósolta a perzsa háborút.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
== Kapcsolódó cikkek ==