Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
A harmadidőszak elején, az [[eocén]]ban a szárazulat egy részét elöntötte a tenger, és [[mészkő (kőzet)|mészkő]]rétegeket rakott le. Ezekben alakultak ki a ma látható szép [[cseppkő]]barlangok.{{refhely|azonos=B561}} Az [[oligocén]] kezdetére a mai Új-Zéland jelentős részét elborította a sekély tenger, amiből hosszú, lapos szigetek emelkedtek ki. A hegyi tájak teljesen eltűntek, és a kisebb földdarabokon számos faj kihalt a megmaradt kevés élőhelyért folyó küzdelemben, erősen csökkent a [[biodiverzitás]]. Nagy valószínűséggel ezekben a kisebb szigeti környezetekben fejlődtek ki az új-zélandi alacsonyabb rendű élővilágnak (pl. a csigáknak) azon [[Endemikus élőlény|endemikus]] fajai is, amelyek elterjedése csak egy-egy szűkebb területre korlátozódik a szigetországon belül is. A talaj nem csak [[Erózió (geológia)|erodálódott]], hanem el is szegényedett és a felszín sokfelé sziklára és [[Vasérc|vasat]], valamint [[bauxit]]ot tartalmazó [[kvarc]]homokra redukálódott,{{refhely|Molloy|23. o.|azonos=M23}} amit aztán a későbbi vulkáni tevékenység titanomagnetittel gazdagított.{{refhely|Hamill}}
 
A szárazföldi élővilág elszegényedésével párhuzamosan a part menti tengerekben burjánzott az élet. Ekkoriban, a [[miocén]] kezdetén Új-Zéland éghajlata trópusi volt. Ekkoriban alakult itt ki a nikaupálma (''(Rhopalostylis sapida)'') endemikus faja, a vízparton [[Mangrovepálma|mangrove]]-erdők nőttek. Az északi részeken [[Virágállatok|korallok]] telepedtek meg a tengerben. Ez a helyzet azonban földtörténeti szemmel nézve nem tartott sokáig. A miocén végére a kontinensvándorlás folytatódásával az [[Antarktisz]] elfoglalta mai helyét, és az ott óriási szárazföldi területen kialakuló sarkvidéki hideg az egész [[déli félgömb]] éghajlatára meghatározó hatással lett. Maga Új-Zéland is délebbre csúszott, és kialakult a ma is jellemző hűvös-mérsékelt éghajlata.{{refhely|azonos=M23}}
 
Az Antarktisz körüli [[Déli-óceán]]on, a negyvenes és az ötvenes szélességi fokok körzetében, kialakult az az állandó légáramlás, amit a vitorlás hajózók „üvöltő negyveneseknek”, illetve „dühöngő ötveneseknek” neveztek el. Ezek a szelek, valamint a tengeri áramlatok számos növényt és állatot hoztak el Ausztrália területéről Új-Zélandra. Ekkor érkezett ide ''Celmisia'', ''Sophora'' (Kowhai), ''Epilobium'', valamint az ausztráliai [[akácia]] és a [[Golyós eukaliptusz|kék gumifa]] - ez utóbbiak a későbbi új-zélandi jégkorszakot nem élték túl. Hasonlóképpen a miocénban érkezhettek Új-Zélandra a madárvilág ausztráliai származású fajai is, mint a [[takahe]], a [[pukeko]] (''(Porphyrio melanotus)''), a [[csengőmadár]], a [[tui]] és az [[új-zélandi kaka]]. Új-Zéland sokkal délebbre nyúlt, mint Ausztrália, ezért megtelepedtek rajta a hidegkedvelő [[albatroszfélék|albatroszok]], [[pingvinalakúak|pingvinek]], [[fóka|fókák]].{{refhely|azonos=M23}}
 
==Új-Zéland a Tűzgyűrű része, új hegységképződés==
|align=center| 6. || piroklasztikus kőzetek || triász – [[Jura (időszak)|jura]] ||align=center| 251 – 145,5
|-
|align=center| 7. || [[mészkő (kőzet)|mészkő]], [[üledékes kőzetek]] és vulkáni kőzet<br />(''(központi és keleti üledékes zónák)'') || kambrium – [[devon (időszak)|devon]] ||align=center| 542 – 359,2
|-
|align=center| 8. || [[gránit]] || paleozoikum és kréta ||align=center| 542 - 251 és 145,5 – 65,5
|-
|align=center| 9. || [[metamorf kőzetek]]<br />(''(nyugati fjord-zóna)'') || paleozoikum és kréta ||align=center| 542 - 251 és 145,5 – 65,5
|-
|align=center| 10. || ofiolit és piroklasztika || perm ||align=center| 299 – 251
|align=center| 12. || mafikus-ultramafikus komplexum|| paleozoikum és kréta ||align=center| 542 - 251 és 145,5 – 65,5
|-
|align=center| 13. || grauvakke<br />(''(nyugati üledékes zóna)'') || kambrium – [[ordovícium]] ||align=center| 542 - 443,7
|}
</center>
294 263

szerkesztés