„Łaski-statútum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
5. sor:
==Története==
 
A [[XV. század]]tól [[Kelet-Európa|Kelet-Európában]] is szükség mutatkozott a tartományonként és városonként eltérő [[feudális]] jog összegyűjtésére, válogatására és rendszerbefoglalására, azaz az egységes országos jog megteremtésére, kodifikációjára. [[Magyarország]]on ennek a folyamatnak volt az eredménye [[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás király]] [[Decretum Maius]]a [[1486]]-ból, és a [[Werbőczy István]] által összegyűjtött [[Tripartitum|Hármaskönyv]] (''(Tripartitum Opus Iuris)'') [[1514]]-ből.
 
A [[Lengyelország a Jagellók korában (1386–1572)|Jagellók korában]] a lengyel jog egyik kodifikációját [[Jan Łaski]] kancellár és prímás végezte, a statútum<ref>A középkori magyar jogban az országgyűlés és a király által közösen alkotott jogforrásokat törvénynek nevezték. Statútumnak az önkormányzatok (pl. városok) által alkotott jogot hívták. [[Csizmadia Andor]]-[[Kovács Kálmán (jogtörténész)|Kovács Kálmán]]-[[Asztalos László]]: Magyar állam- és jogtörténet. [[Budapest]], [[1981]]. 145. old.</ref><sup>,</sup><ref>Hüppe szerint Lengyelországban a törvényeket [[1550]]-ig latin nyelven szerkesztették, ezért helytelenül nevezték el az 1550. előtti törvényeket statútumoknak. [[Siegfried Hüppe]]: [http://mek.niif.hu/10400/10403/pdf/lengyelalkotmany1.pdf A lengyel alkotmány története.] Budapest, [[1894]]. I. köt. 49. old.</ref> ezért az ő nevét viseli. Munkája során szinte valamennyi korábbi lengyel jogszabályt számba vett és megvizsgált. A jogkönyvet az [[1505]]. évi [[radom]]i szejm tárgyalta meg. Ez volt az egyetlen hivatalos lengyel feudális törvénygyűjtemény, ugyanis más kodifikációs munkákat később nem iktattak törvénybe. Utóbbiak a Tripartitumhoz hasonlóan [[szokásjog]]i úton nyertek alkalmazást.
13. sor:
==Tartalma==
 
A statútum 720 oldal terjedelmű, s két fő részből áll. Az első rész közjogi és eljárásjogi szabályokat tartalmaz: időrendben az egyes személyeknek vagy csoportoknak adott királyi kiváltságokat ([[privilégium]]okat), a királyi rendeleteket, [[Krakkó]] szokásjogi gyűjteményét (''(Consuetudines terrae Cracoviensis)''), a [[szejm (lengyel)|szejm]] konstitúcióit, szerződéseit és nemzetközi megállapodásait, valamint egy perrendtartást (''(Processus iuris)''). A második részbe foglalták a [[Szász tükör|szász tükröt]], továbbá a [[Magdeburgi jogkönyv|magdeburgi]] és [[Lübecki jogkönyv|lübecki]] városi jogkönyveket. Utóbbi tartalmazta a [[római jog]] összefoglalását. Mindez a német jog erős befolyását mutatja a lengyel jogra, a cseh vagy a magyar jogfejlődéshez hasonlóan.
 
Łaski politikai nézetei erősen hatottak a kodifikációs munkára és a statútumban rögzített szövegre. Ennek legfontosabb vonása a köznemesség (''(szlachta)'') erősítése a mágnásokkal (főnemesekkel) szemben. A jogkönyvből ennek okán kimaradtak például az [[1501]]. évi mielniki privilégium és a [[mielniki unió]] rendelkezései.
 
[[Sándor lengyel király|Sándor]] (''(Aleksander Jagiellończyk)'') lengyel király csak a gyűjtemény első részét erősítette meg. A Łaski-statútum emiatt kettős jogi jelleggel bír: első része törvénykönyv, második része pedig csak jogkönyv, mivel az uralkodó ez utóbbit nem látta el pecsétjével.<ref>A középkorban az érvényes joganyag magánosok által történt összeállítását nevezték jogkönyvnek, megkülönböztetve ezeket a hivatalos törvénykönyvektől. Csizmadia-Kovács-Asztalos: i. m. 148. old.</ref>
 
==Jegyzetek==