„Erdőfelek” változatai közötti eltérés

[[1468]]-ban valószínűleg a falut jelölték ki Makariosz, a [[Bázel–ferrara–firenzei zsinat|ferrarai zsinat]] szellemében a pápa által kinevezett [[Halicsi püspökség|halicsi görög szertartású püspök]] székhelyéül, aki a lengyel király ellenkezése miatt költözött [[1466]]-ban a fennhatóságához tartozónak tekintett [[Máramaros vármegye|Máramarosba]], majd [[Erdély]]be. Az erdélyi, a váradi és az egri püspök előbb itt is akadályozták, de 1468-ban a [[II. Pál pápa|pápa]] közbenjárására engedélyezték működését azzal a feltétellel, hogy [[tized|dézsmát]] csak a királyi földeken élő [[ortodox kereszténység|ortodoxoktól]] szedhet. Felek ilyen királyi földnek számított, és ugyanezen évben, 1468-ban román lakosságát felmentették a [[juhötvened]] fizetése alól. Valószínűleg Makariosz püspökségéhez kötődik az ekkoriban, a legkorszerűbb [[gótika|gótikus stílusban]] felépült ortodox templom is. Fennhatósága kezdetben valószínűleg Észak-Erdélyre terjedhetett ki, de utóda a század végén a [[barcaság]]i románok tizedére is igényt tartott. Makarioszról 1470 után nem történik említés, de egy [[1550]]-es irat mint egykori feleki püspököt említi a görög Márkot, aki talán ugyanaz a személy lehetett. Kolostorában másoltak [[1481]]-ben egy [[Óegyházi szláv nyelv|ószláv nyelvű]] liturgiát. [[1488]]-ban püspöke a Daniil nevet viselte, majd még egy Dancso nevű püspök neve maradt fenn. [[1536]]-ban azonban már nem létezett feleki székhelyű püspökség, ugyanis ekkor a moldvai vajdák birtokához tartozó [[Révkolostor|Vádon]] székelő Anastasie „Vád és Felek püspöké”-nek írta magát. A régi püspöki székhelyekre való tekintettel a kolozsvári ortodox érsek hivatalos címe [[1921]]-től mai napig ''[[Révkolostor|Vád]], Felek és Kolozsvár érseke''.

 

 

[[1882]]-ben vált ki Kolozsvárból és alakult önálló községgé. Lakói ekkoriban juhot és szarvasmarhát tenyésztettek, erdőműveléssel és fuvarozással foglalkoztak. [[1940]] és [[1944]] között határfalu volt. [[1944]]-ben 1200-1500 magyarországi zsidó szökött itt át Romániába. A román oldalon már szervezett segítség juttatta el őket Tordára.<ref>Tibori Szabó Zoltán: ''Élet és halál mezsgyéjén.'' Kolozsvár, 2004</ref>

== Források ==

* Cristian-Nicolae Daniel: ''Coping with the Powerful Other: A Comparative Approach to Greek-Slavonic Communities of Rite in Late Medieval Transylvania and the Banat'' (doktori disszertáció, CEU, 2014), 113–123. o. [http://www.etd.ceu.hu/2014/mphdac01.pdf] {{pdf}}

 

== További információk ==