„Eurójel” változatai közötti eltérés

A hivatalos értelmezés szerint a jel alapja a görög [[epszilon]] karakter, utalva az európai civilizáció gyökereire, illetve földrészünk nevének első betűjére. A jelben levő két [[párhuzamos]] vonal az [[egyenlő]]ség jele, azt a reményt hivatott kifejezni, miszerint az euró stabil, értékálló fizetőeszköz lesz.<ref>[http://www.ecb.int/pub/pdf/other/eurobren.pdf EKB: the EURO. OUR money c. tájékoztató füzet] {{en}}; lásd a harmadik oldalt</ref><ref>[http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0144/07.html Dr. Turján Anikó: Tizenkét állam közös pénze: az euró] {{Wayback|url=http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0144/07.html# |date=20071017144015 }}; lásd az Eurójel című keretes írást</ref>

Megemlítendő, hogy a kiválasztott eurószimbólum [[1998]]-ban jogi viták tárgyává lett, miután a [[london]]i székhelyű [[Travelex]] pénzügyi szolgáltató panaszlevelet juttatott el az Európai Bizottsághoz, miszerint az eurójel és egy általuk, illetve leányvállalataik által több országban is, először [[1989]]-ben bejegyzett [[védjegy]] nagyfokú hasonlóságot mutat.<ref>[http://archivum.magyarhirlap.hu/gazdasag/folytatodik_az_eurologovita.html Magyar Hírlap Online: Folytatódik az eurólogó-vita]{{Halott link|url=http://archivum.magyarhirlap.hu/gazdasag/folytatodik_az_eurologovita.html |date=2018-11 }} (2002. június 25.)</ref> A kérdéses védjegy a cégnévből, illetve – a vita alapját képező – egy két vízszintes vonallal áthúzott <tt>c</tt> betűből áll, s a pénzhelyettesítő eszközök, hitelkártyák és banki szolgáltatások területére jegyezték be 5 nagyobb uniós államban. A cég véleménye szerint az eurójel széles körű használata csorbítja a védjegy eredetiségét, s védjegyük további felhasznására ösztönöz harmadik feleket. Miután az EB vitatta a két szimbólum hasonlóságát, s eleve eltérő jellegűnek vélte azok felhasználási területét (így az eurójelet alkalmatlannak találta arra, hogy az kárt okozzon a vállalatnak), az álláspontok többszöri levélváltás során sem közeledtek. A Travelex ennek fényében [[2000]]-ben védjegybitorlás címszó alatt, angol fontban 25 és fél milliós kártérítési igénnyel – plusz a kamatok és a perköltség –, brit jog alapján keresetet nyújtott be az [[Európai Bíróság]]hoz az ügyben. A bíróság [[2003]]. április 10-i állásfoglalása megalapozatlannak vélte a vádakat.<ref>[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62000TJ0195 Az Elsőfokú Bíróság ítélete a T 195/00 ''Travelex Global and Financial Services Ltd (a korábbi Thomas Cook Group Ltd) és az Interpayment Services Ltd kontra Európai Bizottság'' ügyben, 2003. április 10.] {{en}}</ref><ref>[http://www.lov-ww.com/germany/ControlServlet/en/publication/pubIssueId/2448/ Intellectual Property Newsletter, 2003. augusztus] {{Wayback|url=http://www.lov-ww.com/germany/ControlServlet/en/publication/pubIssueId/2448/# |date=20160309132647 }} {{en}}; lásd a negyedik oldalt</ref> A döntés alapjául az a feltevés szolgált, hogy az eurójel használata általános jellegű, és nem konkrét termék vagy szolgáltatás védjegyeként használatos. Felmerült továbbá az is, hogy a Travelex a védjegyet – miután csak néhány országban volt bejegyezve – olyan ügyfélköre, illetve belső alkalmazottak felé jelenítette csak meg, akik kellően jól informáltak ahhoz, hogy a két hasonló jelet össze ne keverjék. A döntés értelmében a perköltség teljes egészében a céget terheli.