„Fengsuj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
8 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
||
15. sor:
Egy i. e. 3000 körülire datált jáde leleten a hagyományos {{kínai|feng shui|fengsuj}} ma is alkalmazott iránytűjén látható elemekre és elemzési formulákra kísértetiesen hasonlító kozmográfiára bukkantak {{kínai|Hanshanban|Hansanban}}.<ref>Chen Jiujin és Zhang Jingguo. 'Hanshan chutu yupian tuxing shikao,' ''Wenwu'' 4, 1989:15</ref>
A korai bronzkori palotáktól<ref>Li Liu. ''The Chinese Neolithic: Trajectories to Early States.'' Cambridge University Press (2004) 230-237.</ref> kezdve valamennyi kínai főváros {{kínai|feng shui|fengsuj}} elvek szerint épült és rendezkedett be. Ezeket az építési szabályokat a {{kínai|Zhou|Csou}}-korban (kb. i.e. 1066-221) írták össze végül a ''{{kínai|Kaogong ji|Kaokung Csi}}'' (考工記 „Mesteremberek kézikönyve”). Az építők számára egy ács-kézikönyvben, a ''{{kínai|Lu Ban Jing|Lu Pan Csing}}'' (魯班經 „Lu Pan klasszikusa”) c. műben foglalták össze az irányelveket. A temetőket és sírhelyeket ugyancsak {{kínai|feng shui|fengsuj}} alapján alakították ki. A legkorábbi feljegyzések szerint a sírokra gyakran az élők lakhelyeire használt kifejezéssel (宅 ''{{kínai|zhái|csaj}}'') utaltak, valószínűleg a holtak lakhelyeinek tekintették azokat és alapjában véve nem tettek különbséget.<ref name="Zangshu" /> Ez egészen az Öt dinasztia korszakáig (i. sz. 907–960) így volt, de akkortól a {{kínai|feng shui|fengsuj}} különvált az élők lakhelyének (阳宅風水, ''{{kínai|Yang Zhai Feng Shui|Jang Csaj Fengsuj}}'') és a holtak békés nyughelyének (阴宅風水, ''{{kínai|Yin Zhai Feng Shui|Jin Csaj Fengsuj}}'') tanulmányozására irányuló módszerekre.<ref>
Az égi energiák földi hatásaira, illetve a nyolc égtáj felől érkező hatásokra vonatkozó megfigyeléseket a [[Kínai ókor|Tavasz-Ősz korszakig]] (i. e. 770 – i. e. 476.) visszanyúló ''Háztérképek az Öt Család számára'' (圖宅五姓, {{kínai|Túzhái wǔxíng|Tucsaj vuhszing}}) avagy ''Lakóhelyek módszere az Öt Család számára'' (五姓宅法,, ''{{kínai|Wǔxíng Zhái Fǎ|Vuhszing Csaj Fa}}'') néven rendszerezték egykor, de ez már a [[Tang-dinasztia|Tang-korra]] elavulttá vált,<ref>[http://hi.baidu.com/%D6%F1%C1%D6%C2%AA%CA%D22007/blog/item/21e2f9ee793406fdb2fb95b1.html Geomancy and Traditional Folk House]</ref> a {{kínai|feng shui|fengsuj}} jelentősen továbbfejlődött s különféle megközelítések születtek. például a {{kínai|Wei|Vej}}-dinasztia uralkodása idején (i. sz. 386–538) a ''Nyolc Ház módszer'' (八宅法, ''{{kínai|Bāzhái Fǎ|Pacsaj Fa}}''), amely ma is nagy népszerűségnek örvend.<ref name="The Complete Idiot's Guide to Feng Shui" /><ref>[http://ccr.tnua.edu.tw/paper_2/paper_2_16.htm A Preliminary Survey on the Dunhuang Manuscripts of Fengshui]</ref> A táj és a terepformák elemzésére és a kedvező helyek kiválasztására vonatkozó alapelveket elsőként a kései [[Han-dinasztia|Han-korban]] (i. sz. 190-220) foglalták össze a '''Temetkezések klasszikusában''' (葬经, ''{{kínai|Zàngjīng|Cangcsing}}''). Mintegy száz évvel később, korának elismert tudósa, [[Kuo Pu|{{kínai|Guo Pu|Kuo Po}}]] saját megfigyelései alapján kiegészített és letisztázott '''Temetkezések könyve''' (葬書, ''{{kínai|Zàngshū|Cangsu}}'') címen a {{kínai|Qianlong|Csienlung|乾隆|első=1}} császár uralkodása idején összeállított legnagyobb kínai szöveggyűjteményben, a ''Négy Tárház Összes Könyvében'' (四庫全書, ''{{kínai|Sìkù Quánshū|Szeku Csüansu}}'').<ref name="The Complete Idiot's Guide to Feng Shui" /><ref>[http://zh.wikisource.org/zh-hant/%E8%91%AC%E6%9B%B8 葬書 維基文庫，自由的圖書館]</ref> Azóta is ezt tekintik a hagyományos {{kínai|feng shui|fengsuj}} legfontosabb alapművének. Ezt az eszmerendszert {{kínai|Wang Wei|Vang Vej}} ''{{kínai|Kiangxi|Kianghszi}}'' módszernek, {{kínai|Ding Juipu|Ting Zsuipu}} pedig 形勢派 ''{{kínai|Xíngshì Pài|Hszingsi Paj}}'' néven nevez, amit a nyugatiak tévesen „forma iskolaként” emlegetnek. Azért téves az „iskola” elnevezést használni, mert nem a {{kínai|feng shui|fengsuj}} különálló ágazatáról vagy intézményéről van szó, hanem a kifejezetten a formákra vonatkozó megfigyelések, tanítások rendszerezett összességéről. Azok, akik ismerték a teljes képet, együtt alkalmazták a nyugati világban „iránytű iskolaként” elhíresült, az időszerűséggel foglalkozó és a ''{{kínai|qi|csi}}'' mintázataira vonatkozó tanításokkal, amelyet {{kínai|Wang Wei|Vang Vej}} az Ősök csarnokának nevez, {{kínai|Ding Juipu|Ting Zsuipu}} pedig 理氣派 ''{{kínai|Lǐqì Pài|Licsi Paj}}'' kifejezéssel illet.<ref name="The Complete Idiot's Guide to Feng Shui" /><ref name="Bennett, Steven J. 1978">Bennett, Steven J. (1978) "Patterns of the Sky and Earth: A Chinese Science of Applied Cosmology." ''Journal of Chinese Science.'' 3:1-26</ref><ref>[http://www.accfs.com/index_files/Page602.htm Schools of Classical Feng Shui: San He and San Yuan by Denise A. Liotta-Dennis, 2009]</ref> Az nyugati elnevezésbeli megkülönböztetés már csak azért is téves, mert mindkettőnél használhatnak iránytűt.<ref>
=== Korai eszközök és módszerek ===
A hagyományos {{kínai|feng shui|fengsuj}} több, mint 3500 évet<ref>Aihe Wang. ''Cosmology and Political Culture in Early China.'' 2000: 55</ref> ölel fel a mágneses iránytű feltalálását megelőzően. Alapvetően csillagászati és kozmológiai megfigyelésekből ered.<ref>Feng Shi. Zhongguo zhaoqi xingxiangtu yanjiu. ''Zhiran kexueshi yanjiu,'' 2 (1990).</ref> Mondák<ref>
Az i. e. 130 körül megtalált, ősi szertartások leírását tartalmazó '''{{kínai|Zhou|Csou}} rítusai''' (周禮, ''{{kínai|Zhōulǐ|Csouli}}'') szerint a {{kínai|feng shui|fengsuj}} mesterek kezdetben [[gnómon]]t használtak méréseikhez. A kínaiak a [[cirkumpoláris|cirkumpoláris csillagok]] alapján tájolták észak-déli irányba a településeiket. Paul Wheatley megfigyelte,<ref>''The Pivot of the Four Quarters'' (1971: 46)</ref> hogy olykor egyszerűen megfelezték a felkelő és lenyugvó nap pályája által bezárt szöget, hogy meghatározzák az északi irányt. A {{kínai|feng shui|fengsuj}} mérőeszköz helyes beállításához alkalmazójának meg kellett vizsgálnia az adott időpontra vonatkozó égi jelenségeket is.<ref>Mark Edward Lewis (2006).'' The Construction of Space in Early China.'' p. 275</ref>
''Lu {{kínai|Ban|Pan}}'' 魯班 (i. e. 507 - 440) Lu tartományában élt kivételes kézügyességű ácsmester (aki egyben {{kínai|feng shui|fengsuj}} mester is volt) találta fel az ma „{{kínai|feng shui|fengsuj}} vonalzóként” ismeretes távolságmérő eszközt. Követői készíthették fából, vasból, rézből, s különféle méretben, felosztással és funkciójától függően más-más elnevezéssel – összefoglaló nevük: „Lupan mércefajtái” (魯斑尺式, ''{{kínai|Lǔbān chǐshì|Lupan Csesi}}'').<ref>[http://ethesys.yuntech.edu.tw/ETD-db/ETD-search/view_etd?URN=etd-0812105-165029 Chin-Ming Tsao: Evolution of Traditional Rulers and Its Significance ― Using Luban Chi as a Case Study]{{Halott link|url=http://ethesys.yuntech.edu.tw/ETD-db/ETD-search/view_etd?URN=etd-0812105-165029 |date=2018-11 }}</ref> Először kizárólagosan az ajtók méreteinek kedvező kijelölésére használták, majd a [[Ming-dinasztia]] (i. sz. 1368-1644) idején általánosan elterjedt az ács szakmában és a {{kínai|feng shui|fengsuj}} mesterek körében.<ref>Dr. Jes. T. Y. Lim: ''Feng Shui és az egészség'', Lunarimpex Kiadó, 2000</ref><ref>Hermann Meyer-Günther Sator: ''Feng Shui Testi-lelki egészség'', Édesvíz Kiadó, 2000</ref>
A '''Temetkezések könyve''' utalást tesz két másik, jádekőből készült mérőeszközre is: „Földmérővel (土圭, ''{{kínai|tǔguī|tukuj}})'' mérik az irányokat, jáde-mércével (玉尺, ''{{kínai|yùchǐ|jücse}})'' mérik a távolságokat.”<ref>[http://zh.wikisource.org/zh/%E8%91%AC%E6%9B%B8/%E9%9B%9C%E7%AF%87 葬書/雜篇 維基文庫，自由的圖書館]</ref> A földmérő egy jádetáblára helyezett iránytű volt.<ref>[http://www.kodokei.com/dt_011_1.html 和漢三才図会(ずえ) 正徳三年（1713年）]</ref>
54. sor:
== Klasszikus megközelítések ==
=== {{kínai|Xingshi Pai|Hszingsi Paj}} („Forma iskola”) ===
Egy adott hely külső és belső környezetének vizsgálatára vonatkozó tanításokat takarja. Némelyik módszer iránytűt is alkalmaz. Elnevezése két kifejezésből áll, mindkettő formákra, alakzatokra utal. A 形 ''{{kínai|xíng|hszing}}'' a konkrét terepformákat, alakzatokat jelenti, a 勢 ''{{kínai|shì|si}}'' pedig a tájat, a terepviszonyokat, vagyis a különféle konkrét alakzatok elrendeződését takarja. „A ''{{kínai|qi|csi}}'' kígyózva vonul keletről nyugatra vagy délről északra. Ezer lábnyira még tájként érzékeljük, száz lábnyira konkrét formákként nyilvánul meg.”<ref name="Zangshu" /> Fő célja az építésre illetve temetkezésre ideális hely (ún. sárkányvacok, 龍穴, ''{{kínai|lóngxué|lunghszüe}}'') meghatározása, amelyhez részletesen vizsgálták a megfelelő védelmet és táplálást nyújtó hegyeket és erővonalakat (ún. sárkányereket, 龍脈 ''{{kínai|lóngmài|lungmaj}}''), a vízáramlásokat, állóvizeket, ivóvízforrásokat, a talaj fajtáját és minőségét, az elhelyezkedési irányt.<ref>
Alapvetően három fő alrendszerre osztható:
78. sor:
Kína újkori történelmében nagy szerepet játszott a tömeges kivándorlás. A letelepedő kínai családok kulturális örökségük részeként ismertté tették a {{kínai|feng shui|fengsuj}}t az amerikai kontinensen, ahonnan azután Európába is eljutott. Azonban a nyugati világban többé-kevésbé újjáalakultak a módszerek, a New Age irányzatok hatására egyfajta titokzatos varázsmutatványként robbantak be az amerikaiak életébe.<ref>H. L. Goodall, Jr. Writing the American Ineffable, or the Mystery and Practice of Feng Shui in Everyday Life. ''Qualitative Inquiry,'' 7:1, 3–20 (2001).</ref> Az évek során gyorsan népszerűvé vált, és elterjedt a világ többi részére is. Számos új megközelítés és eszmerendszer kapott szárnyra, átformálva s különféle egyéb praktikákkal ötvözve a nyugatra eljutott kínai hagyomány értékes morzsáit.
Legismertebb közülük a Thomas Lin {{kínai|Yun|Jun}} által 1986-ban megalkotott '''Black Sect''' — más néven '''[[Black Hat School módszer|Black Hat Tantric Buddhist (BHTB) Feng Shui]]''' — irányzat, amely Magyarországon '''Háromajtós módszer''' vagy '''Bágua módszer''' néven terjedt el. Ennek azonban semmilyen írásos vagy régészeti bizonyítéka nincs Kínában, sem a {{kínai|feng shui|fengsuj}}, sem a Tantra, sem a kínai buddhizmus területén.<ref>Chou Yi-liang. Tantrism in China. ''Harvard J. of Asiatic Studies,'' 8:3/4 (Mar., 1945), 241–332.</ref> Ez az iskola a hagyományos {{kínai|feng shui|fengsuj}} alapelveit ötvözi a kínai népi hiedelmekkel és vallási tanokkal, valamint a professzor egyéni elképzeléseivel. Lényege, hogy különféle „transzcendentális” módszerekkel megfelelteti a ház egyes részeit bizonyos életterületeknek (család, karrier, gazdagság, szerelem stb.), és az elemzést a bejárat elhelyezkedésétől függően végzi el.<ref>
== A {{kínai|feng shui|fengsuj}}hoz hasonló módszerek más kultúrákban ==
A '''Vasztu''' – avagy Marcus Schmieke újabb kori elnevezésével<ref>[http://timesofindia.indiatimes.com/india/German-firm-holds-trademark-rights-on-vastu/articleshow/32495421.cms The Times of India ''German firm holds trademark rights on vastu''; PTI, Dec 26, 2002, 10.41pm IST]</ref><ref>[http://www.scribd.com/doc/25024572/Hinduism-Today-Apr-May-Jun-2003 Hinduism Today, Apr/May/Jun, 2003; page 5]</ref> '''Vaszati''' – egy indiai eredetű módszer, amely az ember és környezete összhangjának megteremtését foglalja magába. Alapelveit a ''Szthapatja véda''<ref>[http://www.tmhirek.hu/TMhirek/MSZV1.html Épülettervezés és kivitelezés a Természeti Törvénnyel összhangban]{{Halott link|url=http://www.tmhirek.hu/TMhirek/MSZV1.html |date=2018-11 }}</ref> örökítette meg. A {{kínai|feng shui|fengsuj}}tól eltérően itt nagyobb hangsúly helyeződik a vallási, lelki háttérrel. A legkülönbözőbb egyetemes törvényszerűségeket foglalja magában (gravitáció, energia-áramlás, a bolygók mozgása és hatása, az égtájak jellemző tulajdonságai, az öt alapelem: föld, tűz, víz, levegő és éter sajátosságai), amelynek az ősi indiai Védikus Írások istenségeivel és félisteneivel állnak szoros kapcsolatban.<ref>
Híres még a '''japán zen-kertrendezés''' is, amely a történeti feljegyzések szerint kínai alapokon nyugszik. Alapelveit egy XI. században élt arisztokrata, ''Tachibana no Toshitsuna'' 橘俊綱 (1028-94) foglalta össze kézikönyvében ''Sakuteiki'' 作庭記 címmel,<ref>[http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/s/sakuteiki.htm SAKUTEIKI 作庭記]</ref> amely máig meghatározza a japán kertművészet szabályait. A műben felismerhető a kínai {{kínai|feng shui|fengsuj}} és a buddhista paradicsomi kertek tanításai.<ref>Dr. Jes T. Y. Lim: Feng Shui és kert – A taoizmus és a zen a kertművelésben, Lunarimpex Bt., 2004, 19. oldal</ref>
95. sor:
* Dr. Jes. T. Y. Lim: ''Feng Shui és az egészség'', Lunarimpex Kiadó, 2000
* Dr. Jes. T. Y. Lim: ''Feng Shui az irodában és az üzleti életben'', Lunarimpex Kiadó, 2002
* https://web.archive.org/web/20121015043752/http://www.fengshui-kert.hu/ - Feng Shui Kert Magazin
A {{kínai|Xuan Kong|Hszüan Kung}} módszerekhez:
| |||