„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

1 566 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
9 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
(1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2))
(9 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
A [[Institut de France|Francia Intézet]] ''(Institut de France)'' is ezekben az években alakult, és Cuvier a Tudományos Akadémia ''([[Académie des Sciences]])'' titkára lett. 1796-ban az [[Lycée Henri IV|École centrale du Panthéonban]] kezdett előadásokat tartani, és áprilisban az intézet megnyitó ünnepségén felolvasta első paleontológiai tanulmányát, amit később, 1800-ban a ''Mémoires sur les espèces d'éléphants vivants et fossiles'' (Tanulmány az élő és kihalt elefánt fajokról) címen adtak ki. Ebben a tanulmányában elemezte az [[Ázsiai elefánt|indiai]] és az [[afrikai elefánt]] csontvázát és egy [[mamut]] [[Fosszília|fosszíliát]], melyet akkoriban „ohiói állat” néven ismertek. Cuvier elemzése először azt mondta ki, hogy az indiai és az afrikai elefánt külön faj. A mamutokról megállapította, hogy egyik fajhoz sem tartoznak, azok már régen kihaltak, de azt is bebizonyította, hogy a jégkorszak óriás ormányosa közelebb állt az indiai, mint az afrikai elefántokhoz. Ezt a vizsgálatát sokkal később a szerodiagnosztikai módszerrel elvégzett vérvizsgálatok is megerősítették.{{refhely|Lambrecht 1938|}} Továbbá azt is kijelentette, hogy az ohiói állat egy, az elefántoktól és a mamutoktól is teljesen külön álló, már szintén kihalt fajhoz tartozik. 1806-ban egy másik tanulmányban visszatért az ohiói állathoz és elnevezte [[mamut|masztodonnak]].<ref group="m">A masztodont Cuvier a [[görög nyelv|görög]] ''mastos'' (mell) és ''odous'' (fog) szavakból képezte utalva az állat mellbimbót formázó fogaira azaz gumósfogú, mastos-fogú állatoknak nevezte el.</ref><ref>{{CitLib|szerző=Claudine Cohen |url=https://books.google.hu/books?id=Il2rrmAySq0C&pg=PA100&lpg=PA100&dq=Mammut+ohioticum+Cuvier&source=bl&ots=TQZfTHD3zw&sig=lzVKV1Z3Hhw2Ci1ih6ou5mtMM2o&hl=hu&sa=X&ei=mWaUUuSlHYzIswbjjoDADA&ved=0CC0Q6AEwAA#v=onepage&q=Mammut%20ohioticum%20Cuvier&f=false |cím=The Fate of the Mammoth: Fossils, Myth, and History |kiadó=The University of Chicago Press Chicago-London |év=2002 |nyelvkód=en|isbn=0226112926}}</ref>
 
Másik, 1796-ban írt jelentős tanulmányában egy [[Paraguay]]ban talált nagyméretű emlős csontvázról értekezett, melyet ő nevezett el [[Megatherium]]nak. Itt arra a következtetésre jutott, hogy ez is egy már kihalt állatfaj képviselője, amelynek koponyáját összehasonlította a létező fajokéval, és megállapította, hogy az [[óriáslajhár-félék]]hez tartozó, de a fán lakó létező fajokkal szemben egy talajlakó lajhárról van szó. Ez a két 1796-os tanulmánya mérföldkő lett a [[Őslénytan|paleontológia]] történetében, és az összehasonlító anatómia fejlődését is megalapozta. Ezek a tanulmányok továbbá nagyban növelték Cuvier személyes hírnevét is, de tudományos értékű jelentőségük az volt, hogy véget vetettek azoknak a korábbi hosszan tartó vitáknak, amelyek a [[kihalás]]t kérdőjelezték meg.<ref name="bibliotheque">{{cite web |url=http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf |title=Georges Cuvier exposition |accessdate=2013-11-27 | publisher=bibliotheque-institutdefrance.fr |format=pdf |language=francia |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131203044312/http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf# |archivedate=2013-12-03 }}</ref>
 
Többnyire egyedül dolgozott, műveinek közreadásában azonban volt esetenként segítsége is. Behatóan foglalkozott a halakkal, de ezt a szakterületet barátjával [[Achille Valenciennes]]-nel közösen tanulmányozta. Öccse, [[Frédéric Cuvier|Frédéric]] is segítségére volt, hiszen fő művének utolsó kiadását ő rendezte sajtó alá, aki egyébként írt önállóan egy könyvet is az emlősök fogazatáról.{{refhely|Lambrecht 1938|}} 1799-ben a neves természetrajzi professzor, [[Louis-Jean-Marie Daubenton]] örökébe léphetett a párizsi Francia Kollégiumban ''(Collège de France)''. 1802-ben kapta meg a címzetes professzor titulust a Füvészkerttől, és még ebben az évben az intézet közoktatási főfelügyelőnek nevezte ki. Ebben a minőségében járt Dél-Franciaországban is. 1803-ban állandó titkárnak választották a Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályára, és így korábbi megbízatásait kénytelen volt feladni és végleg visszatért Párizsba. 1806-ban a [[Royal Society]] felvette külsős tagjának, és 1812-ben a [[Svéd Királyi Tudományos Akadémia]] is ugyanígy tett. Minden erejét a tudománynak szentelte, de különösen három szakterületre ásta be magát. Belefogott a [[puhatestűek]] ''(Mollusca)'' osztályozásába és besorolásába, a [[halak]] ''(Pisces)'' összehasonlító anatómiai vizsgálatába és szisztematikus rendezésébe, valamint a fosszilis emlősökhöz és a hüllőkhöz hasonló létező állatok [[oszteológia]]i (csonttan) vizsgálatába.<ref name="macroevolution"/>
Cuvier 1812-ben azt jelentette ki, hogy nem valószínű, hogy további nagytestű állat felfedezetlen maradhatott. Erre mondta jóval később a belga-francia természettudós [[Bernard Heuvelmans]], hogy ez nagyon elhamarkodott kijelentés volt. Halála után tíz évvel, 1842-ben a [[dinoszauruszok]]at ''(Dinosauria)'' pont az ő követője, Sir [[Richard Owen]] ''(az angol Cuvier)'' nevezte el.<ref>{{cite web |url=http://www.strangescience.net/owen.htm |title=Sir Richard Owen |accessdate=2013-12-10 | publisher=strangescience.net |language=angol}}</ref>
 
Élete során, [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] uralkodása idején birodalmi tanácsosként szolgált, a [[Bourbon restauráció]] idején a Közoktatásügyi Tanács elnöke, egyetemi kancellár, a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend főtisztje]], a főnemesi cím birtokosa ''(Pairie de France)'', volt belügyminiszter, két ízben közoktatásügyi miniszter. 1827-től a protestáns ügyek minisztere, [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] uralkodásakor az Államtanács elnöke, és mindezen fontos teendők becsületes elvégzése mellett azt kell mondani, hogy ezeket a természettudományi munkásságával nem is lehet egy lapon sem említeni, hiszen olyan nagy hozzájárulást tett a természettudomány fejlődéséért.<ref name="ramet.elte"/><ref>{{CitLib |szerző=Andrew Dickson White |url=http://aren.org/prison/documents/religion/Misc/History%20of%20the%20Warfare%20of%20Science%20with%20Theology%20in%20Christendom--Andrew%20Dickson%20White.pdf |cím=A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom |kiadó=D. Appleton and Company |év=1896 |nyelvkód=en |isbn=0879758260 |accd=2013-11-26 |aurl=https://web.archive.org/web/20130909021836/http://www.aren.org/prison/documents/religion/Misc/History%20of%20the%20Warfare%20of%20Science%20with%20Theology%20in%20Christendom--Andrew%20Dickson%20White.pdf# |archd=2013-09-09 }}</ref>
 
Cuvier születésétől, taníttatásából és meggyőződéséből eredően is hithű [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] volt, és az is maradt egész életében.{{refhely|Coleman 1962|16. old.}} Rendszeresen részt vett egyháza szertartásain, ennek ellenére a hitét magánügyként tudta kezelni olyan esetekben, amikor állami hivatásából adódóan ő felügyelte a protestáns felekezeti kisebbségek kormányzati oktatási programjait. A párizsi Bibliatársulat 1818-as alakításakor annak létrejöttében aktívan részt vett, és később ő lett a társulat elnökhelyettese.{{refhely|Larson 2004|8. old.}} 1822-től 1832-ben bekövetkezett haláláig a Francia Egyetem teológiai kar protestáns fakultásának a nagymestere volt.{{refhely|Taquet 2009|127. old.}}
Kritizálta kortársai, Lamarck és Geoffroy Saint-Hilaire azon evolúciós elméleteit, melyek az egyedek egyik formából a másikba történő fokozatos átalakulásról szóltak. Újra és újra hangoztatta, hogy az ő tapasztalata alapján a megkövesedett formák azt mutatják, hogy azok nem alakulnak át egy eltérő másik formába. Azt állította, hogy az ősmaradványok alapján a tipikus forma váratlanul jelenik meg, és egészen a kihalásáig változatlan marad. Cuvier a paleontológiai jelenségeket (a „[[punctuated equilibrium]]” elmélet egy évszázaddal később került előtérbe)<ref group="m">[[Niles Eldredge]] és [[Stephen Jay Gould]] indították útjára az elméletet, mely magyarázatot kínált a fosszilis leletekben található hosszú ideig tartó változatlanságra. Ezt a jelenséget sztázisnak nevezték el. Lásd bővebben: [[Az evolúciós gondolkodás története]] szócikkben.</ref> megpróbálta úgy magyarázni, hogy az összhangban legyen a [[Biblia]] állításaival és a különböző korszakok nagy katasztrófáival, amelyek közül az utolsó megtalálható a [[Mózes első könyve|Genezis]] leírásában.{{refhely|Turner 1984|35. old}}{{refhely|Kuznar 2008|37. old}}
 
Kételkedett Lamarck és Geoffroy Saint-Hilaire fokozatos változásról szóló elméleteiben. Ráadásul Cuvier állásfoglalása, a részek korrelációjának az elvéről nagy kétséget okozott az evolúciót támogatók között, hiszen azt állította, hogy ha bármely mechanizmus egy részét izoláltan megváltoztatjuk (ez volt Lamarck nézete), akkor ez változást fog okozni az összes többi résznek is. Ez az állatok esetében azt jelenti, hogy magát a túlélésüket is veszélyeztetheti. Ez a bírálat Cuvier ''Éloge de M. de Lamarck'' művében jelent meg.<ref>{{cite web |url=http://www.academie-sciences.fr/activite/archive/dossiers/eloges/lamarck_vol3228.pdf |author=Georges Cuvier |title= Éloge de M. de Lamarck |accessdate=2013-11-28 |publisher= academie-sciences.fr |format=pdf |language=francia |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131205081330/http://www.academie-sciences.fr/activite/archive/dossiers/eloges/lamarck_vol3228.pdf# |archivedate=2013-12-05 }}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.victorianweb.org/science/science_texts/cuvier/cuvier_on_lamarck.htm |author=Georges Cuvier|title= Elegy of Lamarck|accessdate=2013-12-08 |publisher=victorianweb.org |format= |language=angol}}</ref> Cuvier befolyásának is betudható, hogy a kor legtöbb vezető tudósa meggyőződéssel hitt a fajok változatlanságában.<ref>{{cite web |url=http://www.behav.org/gene/hist/gen_hist_020_Lamarck_hun.htm |title=Lamarck (1744-1729) |accessdate=2013-11-28 | publisher= behav.org |language=magyar |archiveurl=https://web.archive.org/web/20111208114702/http://behav.org/GENE/hist/gen_hist_020_Lamarck_hun.htm# |archivedate=2011-12-08 }}</ref>
 
Cuvier Lamarck evolúciós elméletéről így vélekedett: „Két önhatalmú feltevésen alapszik: az egyik, hogy az ondófolyadék az, ami létrehozza az embriót, a másik, hogy az erőfeszítés és a vágyakozás létrehozhat szervet. Az ily alapokon nyugvó rendszer csak egy költő képzeletét tudja szórakoztatni. A metafizikus következtethet a rendszer teljesen új sorozatára, de az nem, aki a vizsgálatát úgy végzi, hogy egy kezet, egy belső szervet vagy csak egy tollat boncolgat.”
Több író igazságtalanul vádolta, mert makacsul tartotta magát ahhoz a nézethez, hogy fosszilis embert nem fognak találni. Az angolul megjelent ''Essay on the Theory of the Earth'' művében azt írta: „nem találtak még emberi csontokat az ősmaradványok között”, és ezt bővebben is megmagyarázta: „Amikor én azt állítom, hogy emberi csontokat ez idáig nem találtak fosszíliákban, akkor értsék meg azt, hogy őskori leletekről és kövületekről beszélek.”{{refhely|Cuvier 1818|130. old.}}
 
A megkövesedett csontok, amelyeknek volt elég idejük [[Ásvány (anyag)|ásvánnyá]] majd [[kőzet]]té alakulni, azok általában sokkal idősebbek, mint az átlagos csontok. Cuvier jó ideig csak olyan emberi maradványokról tudott, amelyek viszonylag fiatalok voltak, még nem kövesedtek meg, és a földfelszín felső rétegeiből kerültek elő. Azonban nem kezelte ezt az állítást dogmaként.{{refhely|Cuvier 1818|133-134. old.}} Cuvier-nek tulajdonítják azokat az állítólagos kijelentést, hogy: ''„L'homme fossile n'exist pas”'' („ősember pedig nem létezik” vagy másképp „ásatag ember pedig nincs”). Azt azonban el kell ehhez mondani, hogy Cuvier munkássága és hallatlan tekintélye tényleg alapjaiban akasztotta meg az ősemberkutatást, de azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a tételt így, ebben a formában ő nem tanította.<ref>{{cite web |url=http://www.ace.hu/rudi/rudhu.html |title= Rudabánya és az emberré válás korai szakasza |author=Kertzoi Miklós|accessdate=2013-11-27 | publisher= ace.hu |language=magyar}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.10.2/benedek_istvan_darwinizmus_kibontakozasa.pdf |title=A darwinizmus kibontakozása|author=Benedek István Kertzoi Miklós|accessdate=2013-11-27 | publisher= orvostortenet.hu |language=magyar|archiveurl=https://web.archive.org/web/20131211161847/http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.10.2/benedek_istvan_darwinizmus_kibontakozasa.pdf#|archivedate=2013-12-11}}</ref> Amikor például új bizonyítékok kerültek napvilágra, akkor egy a korábbi tanulmányait kiegészítő későbbi kiadásban beszámolt egy csontvázról, amely a fosszilis emberi kövületre volt példa.{{refhely|Cuvier 1827|407. old.}}
 
Az viszont tény, hogy az evolúció esetében az ő bírálatainak keménysége és félelmetes hírneve elvette a kedvét a természettudósoknak attól, hogy a fajok fejlődésének fokozatosságára gondoljanak egészen addig, amíg [[Charles Darwin]] két évtizeddel halála után publikálta a [[Biodiverzitás|földi élet sokszínűségét]] alátámasztó ''[[A fajok eredete]]'' című művét.{{refhely|Larson 2004|9-10. old.}}
 
=== Kihalás ===
1796-ban, amikor bemutatta tanulmányát az élő és kihalt elefánt fajokról, a tudomány akkori állása szerint nem hitték el azt, hogy állatfaj valaha is [[Kihalás|kihalhatott]]. A hatóságok és [[Georges-Louis Leclerc de Buffon|Buffon]] is azt állította, hogy az [[Európa|Európában]] megtalált állatmaradványok, mint a [[gyapjas orrszarvú]] ''(Coelodonta antiquitatis)'' és a [[mamut]] ''(Mammuthus)'' még élő állatok, mint [[Elefántfélék|elefánt]] és [[Orrszarvúfélék|orrszarvú]] a [[trópusok]]on. Az életterük azért tolódott el Európából [[Ázsia|Ázsiába]], mert hidegebb lett a környezet. Cuvier már korai munkáiban bebizonyította, hogy nem ez a helyzet.{{refhely|Rudwick 1997|22-24. old.}} A kihalásokat [[Katasztrófa|katasztrófákhoz]] kapcsolta, és ezzel igazolta, hogy tömeges kihalások földtani értelemben rövid idő alatt lejátszódhatnak.<ref>{{cite web |url=http://www.nhmus.hu/evilag/magyar/mult/dok/II_1_D/II_1_D_a_1.1_jobb.html |title=Kihalások |accessdate=2013-11-29 | publisher=nhmus.hu |language=magyar |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070612131414/http://www.nhmus.hu/evilag/magyar/mult/dok/II_1_D/II_1_D_a_1.1_jobb.html# |archivedate=2007-06-12 }}</ref>
 
=== Katasztrofizmus ===
Ez a kijelentése Cuviert a [[katasztrofizmus]]nak nevezett geológiai irányzat egyik fő támogatójává tette. A tudományág a [[Föld]] geológiai jellemzőit és a földi élet történetét olyan [[Katasztrófa|katasztrófákkal]] magyarázta, amelyek felelősek az állatfajok tömeges kihalásáért. Cuvier munkássága végére odáig jutott, hogy úgy vélte, nem egy általános katasztrófa volt, hanem több is, melyek hatására alakultak ki a különböző [[Faunabirodalom|faunabirodalmak]]. Erről a ''Recherches sur les ossements fossiles de quadrupèdes'' (A [[négylábúság]] csontmaradványainak kutatása 1812-es munkája) tanulmányában is értekezett, melynek közzététele előtt már részletes vitába bocsátkozott a témakörben. A publikációkat megelőző előzetes szakmai vita nagyon ismert dolog volt akkoriban, és ezekről nem hivatalos fordítások is jelentek meg angol, német és olasz nyelven. Cuvier 1826-ban egy, a témakört érintő felülvizsgált értekezést is közzé tett ''Discours sur les révolutions de la surface du globe'' (Értekezés a Föld felszínének fejlődéséről) címmel.<ref>{{CitLib |szerző=Georges Cuvier |url=http://geology.19thcenturyscience.org/books/1831-Cuvier-Revolutions/htm/doc.html |cím=A Discourse on the Revolutions of the Surface of the Globe |kiadó=Carey & Lea Philadelphia |év=1831 |nyelvkód=en |isbn=0879758260 |accd=2016-02-07 |aurl=https://web.archive.org/web/20160303201258/http://geology.19thcenturyscience.org/books/1831-Cuvier-Revolutions/htm/doc.html |archd=2016-03-03 }}</ref>
 
Cuvier halála után ez a geológiai irányzat teret veszített [[Charles Lyell]] és a követői által képviselt [[uniformizmus]] előtérbe kerülésével, amely azt állította, hogy a Föld múltját alakító geológiai hatások azonosak a ma is megfigyelhetőekkel, így például az [[Erózió (geológia)|erózióval]] és a [[Tűzhányó|vulkáni működéssel]]. Ugyanakkor a 20. század végén a [[kihalási esemény]]ek vizsgálatakor a természettudósokat újra érdekelni kezdték Cuvier katasztrófákhoz kötődő tanulmányai.<ref>{{CitLib |szerző=Pálfy József |url=http://www.nhmus.hu/~palfy/Palfy_2006_AFSZK.pdf |cím=A triász végi és a kora jura tömeges kihalás |kiadó=Hantken Kiadó, Budapest |év=2006 |egyéb=PDF |isbn=963 87015 1 X |accd=2013-12-02 |aurl=https://web.archive.org/web/20131202234527/http://www.nhmus.hu/~palfy/Palfy_2006_AFSZK.pdf# |archd=2013-12-02 }}</ref>
 
=== Sztratigráfia (rétegtan) ===
Korának elismert és ünnepelt tudósa volt, és elérte azt, hogy maga [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] kérte meg [[Európa]] valamennyi kormányát, hogy támogassák a kutatásait. [[Pierre-Paul Royer-Collard|Collard]] nem véletlenül ''az intelligencia Napóleonjának'' nevezte, míg [[Franciaország]]ban sokan ''kora [[Arisztotelész]]eként'' üdvözölték, és nagyra tartották korszakalkotó munkásságát.{{refhely|Lambrecht 1938}}<ref name="poligenizmus"/> Emlékezete mindezek ellenére ellentmondásos, habár az nem vitás, hogy a természettudomány nagyságai közé tartozik, ám bírálói is akadtak és akadnak szép számmal a mai napig is. Egyrészről munkássága előtt tisztelegve több állatfajt neveztek el róla, világszerte számos közterület és utca viseli nevét. Párizs ötödik kerületében a Cuvier utcában, szemben a Füvészkerttel található a [[Cuvier szökőkút]]. [[Jules Dumont d’Urville]] Új-Zéland egyik szigetét nevezte el [[Cuvier-sziget]]nek. Névadója a [[9614 Cuvier]] kisbolygónak. Szülővárosában, Montbéliard-ban múzeumot ''(Musée Cuvier)'' hoztak létre tiszteletére. [[Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája|Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listáján]] szereplő 72 tudós között a nyolcadik helyen szerepel a felsorolásban. Síremléke a Párizsi [[Père-Lachaise temető]]ben található.
 
Másrészről munkásságát már életében is sokan kritizálták, és halála után többen felrótták neki, hogy vitathatatlan érdemei mellett az evolúció tagadásával hátráltatta a tudományos fejlődést.<ref>{{cite web |url=http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/02_SzegediPeter-Tudomanytortenet/ch05s05.html |title= Rapport historique sur les progrès des sciences naturelles depuis 1789, et sur leur état actuel |work=E. A korai (XVIII–XIX. századi) evolúciós elméletek, 1. A rendszerezett sokféleség magyarázata: átalakulások vagy helyettesítések |author=Kiss János |accessdate=2013-12-22 |publisher=A Tudományos Gondolkodás Története |language=magyar |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131224100423/http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/02_SzegediPeter-Tudomanytortenet/ch05s05.html# |archivedate=2013-12-24 }}</ref> Az emberi rasszok tanulmányozása során [[Sarah Saartjie Baartman]]on végzett vizsgálatainak megítélésén pedig máig tartó vita folyik, és vannak olyan vélemények, melyek szerint a nagy természettudós arra sem méltó, hogy közterületeket nevezzenek el róla.<ref>{{cite web |url=http://africanwomenincinema.blogspot.hu/2010/11/venus-hottentote-street-named-cuvier-in.html |title=Vénus Hottentote: a street named Cuvier in Paris, is it appropriate? |accessdate=2013-12-20 |publisher=africanwomenincinema.blogspot.hu |language=angol}}</ref> Cuvier korát bemutatva, ezt a történetet dolgozta fel 2010-ben [[Abdellatif Kechiche]] tunéziai filmrendező, a ''[[Fekete vénusz (film)|Fekete vénusz]]'' ''(Vénus noire)'' című filmben.<ref name="Fekete Vénusz"/>
 
=== Róla elnevezett fajok ===
}}
* {{cite web
|url = http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf
|title = A Bibliothèque de L'Institut Georges Cuvier bemutatása (2013. február 18. - május 17.)
|format = pdf
|publisher = bibliotheque-institutdefrance.fr
|language = francia
|accessdate = 2013-12-20
|archiveurl = https://web.archive.org/web/20131203044312/http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf#
|archivedate = 2013-12-03
}}
* {{cite web
174 764

szerkesztés