A nemesi BollstadtBollstädt családban született 1193 táján, a Duna menti Launingenben. Gyermekkorában kifejezetten szerény szellemi képességűnek tartotta környezete, ennek ellenére olyannyira nyitott volt a tudás megszerzésére, hogy nemcsak alaptanulmányait fejezte be sikeresen, hanem [[1223]]-ban a [[Padovai Egyetem]] elvégzése után magiszterként léphetett a [[Domonkos-rend]]be. 1228-tól, teológiai tanulmányainak lezárulásával a rend kolostoraiban tanított egyházi felettesei felkérésére. [[1245]]-ben [[Párizs]]ba utazott egyik legkedvesebb tanítványával, [[Aquinói Szent Tamás|Aquinói Tamással]] együtt.Innen [[1248]]-ban tértek vissza [[Köln]]be, ahol Albertus Magnus novíciusmester és professzor lett. Mindeközben pápai tanácsadóként és hitszónokként is feladatokat vállalt. [[1254]]-ben [[Worms (település)|Worms]] tartományfőnökévé választották. [[1260]]-tól [[Regensburg]] püspöke lett, [[IV. Sándor pápa]] kifejezett óhajának eleget téve. Hamarosan azonban kiderült, hogy Albertus Magnus személyisége nem alkalmas az akkoriban dúló egyházon belüli jogviták miatt kemény kezet igénylő poszt betöltésére, ezért [[1262]]-ben lemondott tisztségéről és visszatért kölni rendházába stúdiumait folytatandó. Élete utolsó két évtizedében a [[köln]]i dominikánus kolostorban élt és tanított. Halála előtt körülbelül három évvel Albertus Magnus memóriája annyira meggyengült, hogy szinte minden addigi tudását elvesztette, kivéve a legfontosabb egyházi feladatinak elvégzéshez szükséges ismereteket, melyek segítségével, aktívan részt vett egyházi közösségének napi tevékenységében, egészen 1280-ig, amikor 87 éves korában elhunyt.
Kezdeményezője volt az arab kommentárok felhasználásával megújult [[arisztoteliánusok|arisztoteliánus]] filozófiának, a klasszikus [[skolasztikus filozófia]] kibontakoztatásának.
