„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
68. sor:
 
=== Magánélete ===
Rákóczi és nővére korán árvaságra jutott. [[Bécs]]ben a himmelpforstrassei Rákóczi-házban az ifjú gróf számára hamar megszervezték udvartartását, nővérét pedig a szintén a városban található Szent Jakab zárdába küldték. A család katolikus ágának tagjai voltak, mely [[Rákóczi Pál]] révén jött létre, aki [[graz]]i tanulmányai alatt, rokonai jóváhagyásával katolizált. Az ezt követő évtizedekben a família tagjai sikeresen használták ki az eltérő vallás, neveltetés és politikai pálya sokszínűségéből származó előnyöket a család hatalmának és jelentőségének növelésére.<ref name="Horn63">{{Opcit|n=Horn 1990|o=63}}</ref> László tizenöt éves koráig csak levélben érintkezett nagybátyjával, [[I. Rákóczi György]] fejedelemmel, annak temetésén sem vett részt. Később [[II. Rákóczi György|unokatestvérével]] aki ugyanezen néven másodikként uralkodott, szívélyes viszonyba került és egyező politikai elképzeléseik miatt igyekeztek lépéseiket is összehangolni. Viszonyuk csupán a balsikerű [[Északi háború 1655-1660)|lengyel hadjárat]] után romlott meg.
[[1654. február 4]]-én vette feleségül ''nagymihályi'' Bánffy Erzsébetet ([[1630]]–[[1663]]), Bánffy Ferenc leányát. A házasságból két leánygyermek született:
 
* [[Rákóczi Erzsébet (1654–1707)|Erzsébet]] (*[[1654. november 16.]])
Fontos említést tenni a gróf [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy Zsuzsannához]] fűződő kapcsolatáról is. Az özvegy fejedelemasszony mély vallásosságából adódóan mindent megtett, hogy Rákóczi Lászlót rávegye az áttérésre. Emellett különféle módokon próbálta akaratát érvényesíteni a fiatal gróffal szemben: megtagadta a teljes apai örökség visszaszolgáltatását Rákóczinak, érzelmi zsarolásként állandóan emlékeztette Lászlót arra, hogy hálával tartozik neki birtokai gondviseléséért.<ref name="Horn66-68">{{Opcit|n=Horn 1990|o=66-68}}</ref> [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy]] sikeresen akadályozta meg Rákóczi Lászlónak a katolikus [[Csáky Borbála|Csáky Borbálával]] kötendő házasságát. A gróf végül [[1654]]. [[február 4.|február 4]]-én feleségül vette a református nagymihályi Bánffy Erzsébetet ([[1630]]–[[1663]]), Bánffy Ferenc leányát, [[Lónyay Zsigmond]] özvegyét. A házasságból két leánygyermek született: [[Rákóczi Erzsébet (1654–1707)|Erzsébet]] ([[1654]]–[[1707]]) és a kisgyermekként elhunyt Borbála ([[1656]]). Erzsébetet nagy szeretettel nevelték, a családban „Betkónak” becézték.<ref name="Horn68"></ref>
* Borbála (*[[1656]]. [[június 10.]], †[[1656]]. [[december 19.]]).
 
A gróf udvarában [[Lippay György]] révén jelen volt Szegedi Ferenc ferences szerzetes is, gyakori látogatóként pedig Millei István jezsuita és Vanoviczy János pálos barát. Rákóczi jószágigazgatója és titkára [[Luzsénszky Sámuel]], lengyel nemes volt. A több nyelven is folyékonyan beszélő Luzsénszky jó választásnak bizonyult az erdélyi és lengyel határhoz közeli országrészben, Rákóczi leghűségesebb emberévé vált. A gróf halálát követően hozzá került Rákóczi naplója, mely a Luzsénszky család osgyáni levéltárában hevert két évszázadon át.<ref name="Horn67"></ref>
 
== Irodalmi munkássága ==