„Japán kapitulációja” változatai közötti eltérés

[[április 5.|Április 5-én]] a [[Szovjetunió]] kijelentette, hogy nem szeretné megújítani az ötéves szovjet-japán semlegességi paktumot<ref>[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s1.asp/ Soviet-Japanese Neutrality Pact] {{Wayback|url=http://avalon.law.yale.edu/wwii/s1.asp/# |date=20170829151625 }}, April 13, 1941. ([[:en:Avalon Project|Avalon Project]] at [[Yale Egyetem|Yale University]])<br>[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s2.asp/ Declaration Regarding Mongolia] {{Wayback|url=http://avalon.law.yale.edu/wwii/s2.asp/# |date=20170912063640 }}, April 13, 1941. ([[:en:Avalon Project|Avalon Project]] at [[Yale Egyetem|Yale University]])</ref> (amelyet [[1941]]-ben írtak alá a [[halhin-goli csata]] után).<ref>''[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s3.asp/ Soviet Denunciation of the Pact with Japan.] {{Wayback|url=http://avalon.law.yale.edu/wwii/s3.asp/# |date=20170613171115 }}'' Avalon Project, Yale Law School. Text from United States Department of State Bulletin Vol. XII, No. 305, April 29, 1945. Retrieved February 22, 2009.</ref> A japánok számára ismeretlen volt, hogy a [[Teheráni konferencia|teheráni konferencián]], [[1943]] november-decemberében megegyeztek arról, hogy a Szovjetunió háborúba léphet Japán ellen, miután a [[Harmadik Birodalom|Náci Németországot]] legyőzte. 1945 februárjában, a [[Jaltai konferencia|jaltai konferencián]] az Egyesült Államok lényeges engedményeket adott a Szovjetuniónak, hogy betartsák a Japán ellen tett kijelentéseiket, és 3 hónappal Németország megadása után hadba lépjenek. Habár az ötéves semlegességi paktum még nem járt le [[1946]]. [[április 5.|április 5-ig]], az annak meg nem újítására tett szovjet kijelentés komoly aggodalmakat váltott ki a japánokból, mivel az erőket délen halmozták fel, hogy elhárítsák az elkerülhetetlen amerikai támadást, így kiszolgáltatták az északi szigeteket egy szovjet inváziónak.<ref>"Molotov jegyzete nem volt háborús nyilatkozat vagy hadüzenet. A szerződés jogszerűen még egy évig volt érvényben a lemondásáról szóló értesítéstől számítva. A külügyminiszter hangja azonban azt sugallta, hogy Oroszország kényelmében eltörlik ezt az eljárást." "[http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,775556,00.html/ So Sorry, Mr. Sato] {{Wayback|url=http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,775556,00.html/# |date=20170809151442 }}" [[Time (magazin)|Time]] 1945. április 16.</ref> Az orosz külügyminiszter, [[Vjacseszlav Mihajlovics Molotov|Vjacseszlav Molotov]] [[Moszkva|Moszkvában]], míg Jakov Malik szovjet nagykövet [[Tokió]]ban próbálta győzködni a japánokat arról, hogy "a paktum érvényességének határideje még nem ért véget".<ref>Slavinskiĭ (page 153-4) idézi Molotov naplóját, amely elmeséli Molotov beszélgetését Szatóval, a moszkvai japán nagykövettel: Miután Molotov elolvasta a nyiltakozatot, Szató "megengedi Molotovnak, hogy pontosítson rajta", mondván, hogy a japán kormány elvárja, hogy 1945. április 25-től 1946. április 25-ig a szovjet kormány azonos kapcsolatokat tartson fenn Japánnal, mint eddig, "szem előtt tartva, hogy a paktum érvényben marad". Molotov azt válaszolta, hogy a szovjet-japán kapcsolatok valójában visszatérnek a paktum megkötése előtti állapothoz. Szató megjegyzi, hogy ebben az esetben a szovjet és a japán kormány másképp értelmezi a kérdést. Molotov azt válaszolja, hogy "van itt pár félreértés", majd kifejti, hogy "''az ötéves időszak lejárta után'' ... a szovjet-japán kapcsolatok magától értetődően visszatérnek a paktum megkötése előtti status quohoz" További beszélgetés után Molotov azt állítja: "A paktum érvényességi ideje még nem járt le"

:"Tudatában annak a ténynek, hogy a jelenlegi helyzet mindennap nagyobb gonoszt és áldozatot hoz a hadban álló hatalmak népére, Őfelsége a császárnak szívének vágya, hogy a háború minél hamarabb véget érjen. Amíg azonban [[Anglia]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] ragaszkodik a feltétel nélküli megadáshoz, a [[Japán Birodalom]]nak nincs más választása, mint minden erejével harcolni a haza becsületéért és fennmaradásáért."<ref>Frank, 227, idézve: [http://gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB162/31.pdf/ Magic Diplomatic Summary No. 1205, 2] {{Wayback|url=http://gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB162/31.pdf/# |date=20140617070618 }} ([[Portable Document Format|PDF]]).</ref>

Ahogy a kutatások a végéhez közeledtek, az amerikai döntéshozók fontolgatni kezdték a bomba bevetésének lehetőségeit. Létrejött egy bizottság, amely 1945 áprilisában és májusában találkozott, hogy kijelölje a lehetséges célpontokat. Az egyik figyelmbe vett szempont az volt, hogy az érintett városok még nem lehettek bombázva hagyományos módon. Így szerették volna pontosan megállapítani az [[Nukleáris fegyver|atombomba]] által végzett pusztítás mértékét.<ref>United States Army Corps of Engineers, Manhattan Engineer District (1946). [https://www.worldcat.org/title/atomic-bombings-of-hiroshima-and-nagasaki-by-the-manhattan-engineer-district/oclc/77648098/ "The atomic bombings of Hiroshima and Nagasaki".] OCLC [http://www.atomicarchive.com/Docs/MED/med_chp5.shtml/ 77648098.] {{Wayback|url=http://www.atomicarchive.com/Docs/MED/med_chp5.shtml/# |date=20180131204329 }} Hozzáférés: 2011. január 23.</ref> A bizottság listája 18 japán várost tartalmazott, melynek tetején ott állt [[Kiotó]], [[Hirosima]],<ref>Quiner, Tom. [https://quinersdiner.com/2011/03/16/what-lesson-can-we-learn-from-japan/ "What lesson can we learn from Japan?".] Hozzáférés: 2013. december 30.</ref> [[Jokohama]], [[Kokura]] és [[Niigata]].{{refhely|Frank, 254–255. o.}}{{refhely|Hasegawa, 67.}} Kiotót végül eltávolították a listáról, Henry L. Stimson háborús titkár kérésére, aki annak idején a városban járt nászúton, és ismerte annak kulturális és történelmi jelentőségét.{{refhely|Schmitz, 182.}}