„Ateizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (Nancy Prorok), visszaállítva Balint36 szerkesztésére |
|||
50. sor:
Az istentagadás vádját gyakorlatilag mindig akkor vették elő, amikor koncepciós pereket indítottak, néha halállal is büntették. A görögök nem vallásukban voltak intoleránsak – ami egy [[Henoteizmus|henoteisztikus]] vallásban meglehetősen furcsa is lett volna –, hanem a poliszok belpolitikájában. Isteneiket három csoportra osztották: a mesék és mítoszok, a természet és a filozófia, az állam és a politika isteneire. A mesék és mítoszok isteneit a nép képzeletére bízták, az állami istenek a társadalmi élet alapját képezték.
Ateista az a polgár volt, aki tagadta az állami istenek létét, vagy nem tett eleget kultikus kötelezettségének. A filozófusok közül azt is ateistának nevezték egyes koncepciós perekben, aki [[monoteista]] nézeteket vallott. Emiatt kellett menekülnie Athénból [[Klazomenai Anaxagorasz]]nak és [[Prótagorasz]]nak, és részben ezért is kellett meghalnia [[Szókratész]]nek. Ezzel szemben a [[
A kereszténység aztán mindenkiben ateistát látott, aki nem keresztény volt. [[Alexandriai Kelemen]] fő ateistának tartotta [[Epikurosz]]t, s a pogányokban kettős ateizmust látott: nem ismerik el az igaz Istent és istenként tisztelik azt, aki és ami nem Isten. Számukra ugyanígy ateisták voltak a különféle eretnekségek ([[animizmus]], [[manicheizmus]], [[doketizmus]]) követői, a [[markioniták]] és a [[szentlélektagadók]].
| |||