„Zöld gyík” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A02:AB88:27BF:7A00:29E9:1930:24DE:A4B4 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére Címkék: Visszaállítás Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
1. sor:
|status = LC
| védettség = V
30. sor:
[[Fájl:2007-05 Eidechse 02.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Hím zöld gyík]]
[[Fájl:Lacerta viridis01.jpg|bélyegkép|260px|Az újabban külön fajként kezelt ''Lacerta bilineata'' hímje ([[Gy]], [[Franciaország]])]]
A '''zöld gyík''' ''(Lacerta viridis)'' egy [[európa]]i elterjedésű gyíkfaj, ami nevét feltűnő világoszöld pikkelyeiről kapta. A hím emellett nászidőszakban szája körül és a torkán látványos kék színezetet kap.
== Előfordulása ==
Zömmel európai elterjedésű faj, bár a [[Fekete-tenger]] [[anatólia]]i partján is honos. Az öreg kontinensen kb. a 41-50° szélességi kör között és az [[Atlanti-óceán]]tól nagyjából a [[Don]]ig terjedő területen fordul elő. Az [[Ibériai-félsziget]] nagyobbik részéről így hiányzik, és [[Franciaország]] valamint [[Németország]] északi területein sem találkozhatunk vele. Újabb kutatások ''Lacerta bilineata'' ([[François-Marie Daudin|Daudin]], [[1802]]) néven külön fajként kezelik a nyugati állományt, bár a több esetben komplexet alkotó két faj elkülönítésére egyelőre nincs elég [[genetika]]i bizonyíték. A [[Balkán-félsziget|Balkánon]] fordul elő a [[balkáni zöld gyík]] ''(Lacerta trilineata'', [[Jacques von Bedriaga|Bedriaga]], [[1886]]), melynek génállománya szintén kevéssé tér el a zöld gyíkétól.
Élőhelyét tekintve nem válogatós: erdőszéleket, 1800 méteres magasságig bezárólag hegyvidéki, sziklás területeket, nedves kaszálókat egyaránt benépesít. Nem kerüli az emberi településeket sem. Kedvenc élőhelytípusa a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldal.
== Megjelenése ==
A zöld gyík elterjedési területének nagy részén, így [[Magyarország]]on is, a legnagyobb gyíkfaj. Testhossza akár 40 centiméteres is lehet, amelyből 60%-ot a fokozatosan elvékonyodó [[farok]] tesz ki. [[Fej]]e és [[végtag]]jai szélesek, viszonylag nagyok. A nőstények rendszerint kisebbek a hímeknél, és színük is sötétebb.
Nászidőszakon kívül mindkét nem zöld pikkelytakarót visel, amely a barnástól a fűzöldig bármilyen árnyalatú lehet, amit kisebb fekete pettyek vagy foltok tarkítanak, illetve az idősebb hímeken fehér oldalpontok sora alakul ki. A hasi rész egyszínű kékes- vagy sárgásfehér.
Nászidőszakban és az ezt követő időszakban (kb. áprilistól júliusig) az állatok színe élénkebb lesz, és a hímek feje és [[torok]]része világos kobaltkék színt ölt fel.
== Életmódja ==
Áprilistól október közepéig aktív, először a hímek bújnak elő a fagymentes helyen (faodú, talajban lévő üreg) töltött telelésből. Ragadozó állat, elsősorban [[ízeltlábúak]]kal táplálkozik, de adott esetben kisebb [[Madarak|madárfiókákat]] és kisebb [[rágcsálók]]at is elejt. Ügyes famászó, bár ideje nagy részét a talajszinten tölti, ahol könnyen elrejtőzhet az esetleges fenyegetés elől. Mind vadászatkor előfordul, hogy rovaráldozatát egy ugrással kapja el a lágyszárú növények virágjáról, de megfigyelték már a fákon, bokrokon az ágról-ágra történő ugrását is menekülésekor. A zöld gyík alapvetően ragaszkodik lakhelyéhez, amelyet csak táplálkozni hagy el egy kb. 20–80 m²-es körben. Ezért nem ritka, hogy a párok évekig együtt maradnak.
Ha fenyegetve érzi magát, teljesen kinyitja a száját és a macskákhoz hasonló fújtató, sziszegő hangot ad ki támadás előtt.
== Szaporodása ==
Május elején kezdődik a párzási időszak. Ilyenkor a hímek súlyos harcokat vívnak a nőstényekért, amit számos feji és nyaki harapásnyom, vagy levetett farok is bizonyít. A nőstény a párzást követően júniusban rakja le puha, fehér tojásait. A 6-14 kis gyík mintegy 80 nap után kel ki, általában augusztus és szeptember fordulóján, de fejlődésük időtartamát nagyban befolyásolja az [[időjárás]]. A kis gyíkok azonnal önállóan kezdenek vadászni.
== Védettsége ==
Mivel az egyes párok relatíve nagy területen élnek, állománysűrűsége sehol sem nagy, de ettől eltekintve élőhelyei többségén általánosan elterjedtnek mondható, a [[Természetvédelmi Világszövetség]] értékelése szerint a ''L. viriatis'' és a ''L. bilienata'' egyaránt a nem veszélyeztetett kategóriába tartozik. Elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti.
Számos természetes ellensége van, így a [[rézsikló]], a különféle [[menyétfélék]], [[gólya|gólyák]], [[Vágómadárfélék|vágómadarak]], [[gébics]]ek és az elkóborolt [[macska|házi macskák]] és [[kutya|kutyák]]. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják. Mint minden [[magyarország]]i [[kétéltűek|kétéltű]] és hüllő, a zöld gyík is védett. [[Eszmei érték]]ét 10 000 [[forint]]ban szabták meg.
== Hivatkozások ==
{{wikifajok|Lacerta viridis}}
{{commonskat|Lacerta viridis}}
* {{redlist|61530|2011-07-10}}
* [https://web.archive.org/web/20070313004051/http://www.khvsz.mme.hu/index.php?p=rept&s_id=23 Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának Monitoring Központja]
* [https://web.archive.org/web/20060118102211/http://karpatkert.kismester.hu/adatlap_lista.php Adatlap a Kárpátkertben]
==Források==
*A rovarok ugrással való elkapásához: KARDOS ÁRPÁD, A zöldgyík budapesti fajváltozatai (Természetrajzi füzetek, 1885, 89–91; idézet 90. oldalról)
*BREHM, ALFRED, A zöld gyík. Lacerta viridis (In. UŐ, Az állatok világa egy kötetben Budapest, [1926], Rapaics Raymund átdolgozásával; 154–159; 156. oldal)
*SCHMIDT EGON–BÉCSY LÁSZLÓ, Ezer ágán ezer fészek (Bp., 1986, 60–62: Zöld gyík; idézet a 62. oldal)
*A zöld gyík ágról ágra történő ugrásához: SZABÓ ISTVÁN, Zöld gyík. Lacerta viridis Laur. (In: Akvárium és Terrárium 1959, IV. évf./1. szám:40–41, 41. oldal)
*VÁSÁRHELYI ISTVÁN, Zöld gyík. Lacerta viridis Laur. (In: UŐ., A kétéltűek és hüllők hasznáról, káráról. Bp. 1965, 174–179; 176. oldal)
*DR. LÁNYI GYÖRGY, Magyarország védett gerinces állatai [poszter-sorozat]
*Zöld gyík. Lacerta viridis (Búvár, 1983, 9:409. oldal)
{{Taxonbar}}
| |||