„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés

| halálozási dátum = [[1664]]. [[május 17.]] {{életkor-holt|1633|4|29|1664|5|17}}

Rákóczi László [[1633]]. [[április 29.|április 29-én]] született [[Zboró]]n [[Rákóczi Pál]] és Pethe Anna gyermekeként.<ref name="Horn61">{{Opcit|n=Horn 1990|o=61}}</ref><ref>{{cite web |url=http://kaiserhof.geschichte.lmu.de/10544 |title= Rákóczi László adatlapja |language=német |accessdate=2018-11-04 |publisher=kaiserhof.geschichte.lmu.de}}</ref> Születési dátumát korábban [[1635]]/[[1636]]-ra tették<ref name="Gyalókay435">{{Opcit|n=Gyalókay 1913|o=435}}</ref>, de a zborói anyakönyv és [[III. Ferdinánd magyar király]] [[1636]]-os oklevele, melyben említik bizonyította László [[1633]]-as születését.<ref name="Horn61"></ref> [[1636]]-ban, édesapjuk halála után anyjával és nővérével [[Bécs]]be utaztak, ahol néhány hónap múlva Pethe Anna is elhunyt. A szülők ellentétes végrendelete miatt a gyermekek jövőjének kérdése vitás helyzetet teremtett: bár mindketten a magyar király oltalmába ajánlották gyermekeiket, tényleges gyámként testamentumában [[Rákóczi Pál]] bátyját, [[I. Rákóczi György|I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet]], míg Pethe Anna [[Pázmány Péter]] [[esztergomi érsek]]et, László keresztapját kérte fel a feladatra.<ref name="Horn61"></ref> A gyermekek bécsi lakóhelye kész helyzetet teremtett, Pethe Anna végrendelete teljesült, ugyanakkor [[I. Rákóczi György|Rákóczi György]] igyekezett egy saját maga és családja számára minél előnyösebb kompromisszumot kötni [[III. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd királlyal]] a helyzetbe való belenyugvásért cserébe. Mindez sikerült is, a néhai [[Rákóczi Pál]] birtokait László nagykorúvá éréséig megkapta az [[I. Rákóczi György|erdélyi fejedelem]], míg a gyermekek neveltetését átengedte a királynak.<ref name="Horn63">{{Opcit|n=Horn 1990|o=63}}</ref> Emellett László apja halálát követően annak örököseként [[Sáros vármegye]] főispánja is lett, de tényleges főispáni teendőit csak nagykorúvá válása és hazatérése után láthatta el.<ref name="Horn65">{{Opcit|n=Horn 1990|o=65}}</ref>

A kiszemelt gyám, [[Pázmány Péter]] [[1637]]-ben elhunyt, így Rákóczi László nevelője [[Lippay György]], veszprémi, majd egri püspök, későbbi [[esztergomi érsekek listája|esztergomi érsek]], Pázmány szellemiségének és munkásságának folytatója lett. [[Lippay György|Lippay érsek]] megfelelő gyámnak bizonyult, nagykorúságának elérését követően sem lett közömbös Rákóczi sorsa felől és a későbbiekben befolyását igyekezett mentoráltja rangemelkedésének előmozdítására felhasználni. Apjához hasonlóan, de a család többi, protestáns ágától eltérően László és nővére katolikus hitben neveltetett. Az ifjú gróf mintegy 15 évet töltött a bécsi udvarban az uralkodó közvetlen környezetében. [[Bécs]]ben és a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult.<ref name="Horn63"></ref> A vele egyidős Ferdinánd herceg, később [[IV. Ferdinánd magyar király]], játszó- és tanulótársa volt, a herceggel [[1648]]-ban [[Spanyolország]]ba készült, később pedig [[Itália (földrajzi régió)|Itáliában]] is útitársa volt.<ref name="Horn63"></ref> Neveltetése révén komoly ismeretségi körre tett szert, számos magas rangú személlyel került kapcsolatba és a birodalmi arisztokrácia gyermekeivel együtt töltötte tanulóéveit. Származása, és az ebből adódó távlatok miatt előrehaladását figyelemmel kísérték a bécsi vezető körök, a magyar főurak és az erdélyi politikai elit tagjai is.

A [[linzi béke]] megkötését követően a magyar közvélemény a régóta várt törökellenes háború megindítását óhajtotta, nagy hatással volt a [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban tanuló magyar nemesi ifjúságra is. [[1648]]-ban Rákóczi László iskolaévei véget értek, ezt követően különféle magyarországi végvárakban, [[Batthyány Ádám (királyi kamarás)|Batthyány Ádám]] és a [[Zrínyi család|Zrínyiek]] birtokain teljesített szolgálatot.<ref name="Horn64">{{Opcit|n=Horn 1990|o=64}}</ref> [[1651]]-ben [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] oldalán részt vett a [[Hrvatska Kostajnica|Kostajnica]] közelében, a törökök ellen vívott győztes ütközetben.<ref name="Horn65">{{Opcit|n=Horn 1990|o=65}}</ref> [[I. Rákóczi György]] [[1648]]-as halálát követően László unokatestvére, [[II. Rákóczi György]] került az [[Erdélyi Fejedelemség]] élére, akitől egyes udvari körök és a magyar közvélemény is nagy tetteket várt, felgyorsult a közeledés az erdélyi és a bécsi politikai elit között. A fejedelem és László első találkozójára [[1648]] decemberében került sor, mikor az ifjú gróf néhány hónapra hazautazott hazatérését előkészítendő.<ref name="Horn65"></ref>

A hazatért grófra komoly feladatok vártak: alaposan meg kellett ismerkednie vármegyéjével, illetve annak lakosaival és vezető családjaival, emellett birtokügyeit is rendeznie kellett. Megszervezte udvarát és igyekezett elfogadtatni magát a gyermekkora alatt birtokait kezelő [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy Zsuzsannával]], [[I. Rákóczi György]] fejedelem özvegyével. [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy]] remek gazdának, szervezőnek és energikus vezetőnek bizonyult, aki tekintélye révén komoly befolyással bírt a családban.<ref name="Horn65"></ref> Az özvegy fejedelemasszonynak első fiával ([[II. Rákóczi György]]) hamar megromlott a kapcsolata, második fia [[Rákóczi Zsigmond (1622–1652)|Zsigmond]] pedig [[1652]]-ben elhalálozott, ennek okán [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy]] egyre nagyobb figyelmet fordított Rákóczi Lászlóra.<ref name="Horn66">{{Opcit|n=Horn 1990|o=66}}</ref> Bár az ifjú gróftól a [[kálvinizmus|református]] özvegy annak katolikus vallása miatt eleinte idegenkedett és később többször kísérletet tett, hogy rábírja az áttérésre, végül viszonyuk főként László diplomáciai érzékének köszönhetően normalizálódott.<ref name="Horn66"></ref> Komoly nehézséget jelentett első éveiben Rákóczi Lászlónak, hogy [[Lorántffy Zsuzsanna]] visszatartotta apai örökségének folyósítását, csupán kisebb, néhány ezer forintos összegeket juttatott belőle az örökösnek.<ref name="Horn67">{{Opcit|n=Horn 1990|o=67}}</ref> Az Lippay érsek számított [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy]] térítési törekvéseire, ezért Rákóczi László szerveződő udvarába beajánlotta megbízható embereit, többek között Kuratóczy Mihály [[ferences rend|ferences szerzetest]].<ref name="Horn67"></ref>

[[1657]]-ben [[II. Rákóczi György]] belépett az [[Északi háború (1655–60)|északi háborúba]], csapatai a svéd partraszállást követően [[Lengyelország]] ellen indultak. Rákóczi a fejedelem hadseregéhez küldött követség tagja és a helyi viszonyok ismerete révén a követút szervezője volt. A közeledési gesztusok mutatásán túl a követek más utasítással feltehetően nem rendelkeztek, a tatár támadás hírére hazaindultak. Rákóczi naplójában több jegyzetben is leírja a háború pusztította kietlen tájat, az utakon temetetlenül heverő halottakat.<ref name="Horn75">{{Opcit|n=Horn 1990|o=75}}</ref> Hazatérése után [[zboró]]i várból követte a fejleményeket. Nagy aktivitással igyekezett segíteni az erdélyi ügyet: a lengyel területeken harcoló erdélyi sereg [[I. Lipót magyar király|Lipót királynak]] címzett leveleit továbbította [[Bécs]]be, embereivel biztosíttatta a csapatoknak utánpótlást szállító szekerek útját, az [[erdély]]i birtokait megtámadó török-tatár harcosokra többször is ráütött, makoviczai birtokán pedig átjárót létesített az erdélyi, moldvai és havasalföldi menekültek nagy száma miatt.<ref name="Horn76">{{Opcit|n=Horn 1990|o=76}}</ref>

A háború gerjesztette erdélyi zűrzavar miatt joggal féltette birtokait, ezért igyekezett Északnyugat-Magyarországon érdekeltségeket szerezni, sikertelenül. [[1660]]-ban Szejdi Ahmed seregével [[Erdélyi Fejedelemség|Erdélyre]] támadt és [[II. Rákóczi György]] [[június 7.|június 7-én]], [[Nagyvárad|Váradon]] belehalt a [[szászfenesi csata|szászfenesi csatában]] szerzett sebesüléseibe.<ref name="Horn80">{{Opcit|n=Horn 1990|o=80}}</ref> A magyar és erdélyi rendek ismétlődő segélykérésére [[1661]]-ben az udvar bejelentette, hogy csapatokat küld [[Erdélyi Fejedelemség|Erdély]] megsegítésére, ám a sereg élelmezését és elszállásolását többek között a vármegyék kelletlensége miatt nem sikerült maradéktalanul megoldani. [[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] eredménytelen és a törökkel való megegyezéssel végződő hadjárata nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar rendek részéről, ráadásul a telet Felső-Magyarországon töltő hadsereg nagy károkat okozott<ref name="Horn82">{{Opcit|n=Horn 1990|o=82}}</ref>: Rákóczi László a nádorhoz írott levelében panaszolta, hogy szentmiklósi kastélyát feldúlták, 66 házát felégették. Határozott elégedetlenkedése viszont bécsi pozícióinak meggyengülését eredményezte.<ref name="Horn83">{{Opcit|n=Horn 1990|o=83}}</ref> Rákóczi az udvar politikájában csalódva utolsó éveiben azon dolgozott, hogy erdélyi támogatói körét megszervezve a Rákóczi–Kemény-párt vezetőjévé váljon.<ref name="Horn90">{{Opcit|n=Horn 1990|o=90}}</ref>

A források összevetését követően két verzió mutatkozik meg: az előbbi szerint [[május 27.|május 27-én]] magyar és német lovasok rajtaütöttek a váron, ám még mielőtt a belső gyűrűbe jutottak volna valamilyen okból harc tört ki, amelyben Rákóczi László életét vesztette. Az utóbbi verzió szerint a pünkösdi vásárra álruhában érkező Rákóczi vezette csapat bejutott a várba, de a piacon lelepleződtek és a harcban ő maga is elesett.<ref name="Horn86"></ref> Az újabb vélekedés szerint nem valószínű, hogy a megerősített erőd visszafoglalását néhány ezer lovasra bízták volna, tehát Rákóczi és csapatai nem [[Nagyvárad|Várad]] visszafoglalásáért harcoltak.<ref name="Horn87">{{Opcit|n=Horn 1990|o=87}}</ref> Valószínűbbnek tűnik, hogy a rajtaütést a hadjáratra készülő törökök terveinek összezavarására és a [[Nagyvárad|Váradon]] őrzött foglyok (köztük az arisztokrata Barkóczy Zsigmond) kiszabadítására tett kísérletként kell értelmeznünk. [[Horn Ildikó]] Rákóczi Lászlóról írott tanulmányában a leghitelesebb változatnak [[Kéry János]] beszámolóját fogadja el, mely szerint: „A katonák egy része titokban be is jutott a városba, de ott megfeledkeztek igazi céljukról és fosztogatni és zsákmányolni kezdték a várost. Ezzel az ellenségnek időt engedtek arra, hogy fölocsúdjon és a támadást visszaverje.”<ref name="Horn89">{{Opcit|n=Horn 1990|o=89}}</ref> És bár tragikus veszteségeket szenvedtek, a keresztény csapatok elérték, hogy a törökök megosszák Észak-Magyarországon harcoló török seregeket. Rákóczi László ha nem teljesen tisztázott körülmények között is, de elesett, fejét karóra tűzték a vár kapujában. Egykori nevelője és mentora [[Lippay György]] a következőképpen emlékezett meg Rákócziról:

* {{cite journal | author = Gyalókay Jenő | year = 1913 | title = Rákóczi László (1636-1664) | journal = Hadtörténelmi Közlemények | volume = 14 | issue = 1 | pages = 435-447 | id = | url = http://epa.oszk.hu/00000/00018/00119/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1913_435-447.pdf | accessdate = 2018-10-14}}

* {{cite journal | author = Horn Ildikó | year = 1990 | title = Rákóczi László pályája (1633-1664) | journal = Hadtörténelmi Közlemények | volume = 103 | issue = 2 | pages = 61-90 | id = | url = http://epa.oszk.hu/00000/00018/00130/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1990_02_061-090.pdf | accessdate = 2018-10-14}}

* {{cite journal | author = Kovács Sándor Iván | authorlink = Kovács Sándor Iván | year = 1991 | title = Rákóczi László naplója 1653-1658 | journal = Holmi | volume = 3 | issue = 7 | pages = 907-920 | id = | url = http://epa.oszk.hu/01000/01050/00166/pdf/EPA01050_holmi_1991_07_907-920.pdf | accessdate = 2018-10-17}}

* {{cite book |author=R. Várkonyi Ágnes |title=Rákóczi László naplója |editor= Horn Ildikó |chapter= Rákóczi László naplója és kora |pages=369-403 |year= 1990 |publisher=Magvető |location= Budapest |isbn= 963-141-504x}}

* {{cite journal | author = közli: Szerémi | year = 1890 | title = Gróf Rákóczi László level 1659-ből | journal = Történelmi Tár| volume = 13 | issue = 4 | pages = 800 | id = | url = http://real-j.mtak.hu/4097/1/MagyarTortenelmiTar_1890_38_3_13.pdf | accessdate = 2018-10-17}}