„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
402. sor:
A {{kínai|Song|Szung}}-kori regényszerű kezdetek után a Ming-korban megjelenik a kínai [[regény]]. A vásári mesemondók népszerű történetei fűződnek össze meglehetősen laza egységekké. Az előadások egy-egy „alkalma” ({{kínai|''hui''|''huj''}}) lesz a regény egy-egy fejezete. Ennek ellenére ezek a nagy terjedelmű elbeszélés-ciklusok már regénynek tekinthetők, hiszen nagyepikai igénnyel készültek. Szemléletük népi, sokszor forradalmi, nyelvük a korabeli beszélt nyelv. A konfuciánus írástudó elit sohasem ismerték el hivatalosan irodalmi műfajnak, sőt némelyik regény kiadását, terjesztését, birtoklását és olvasását rendeletileg is tiltották. Tőkei szerint: „A szemlélet, a nyelv, valamint a könyvnyomtatás elterjedése a regénnyel egészen új irodalmat teremt: tömegekről tömegeknek szólót.”<ref>Tőkei - Miklós 1960, 148. o.</ref>
 
A regények közül is legelőször a történelmi tárgyú regények jelentek meg. Közülük is a leghíresebb ''[[A három királyság regényes története]]'', amelynek szerzőjeként bizonyos [[Lo Kuan-csung|{{kínai|Luo Guanzhong|Lo Kuan-csung}}]]ot (kb. 1330?-1400) neveznek meg. Más Ming-kori regények legfeljebb kiindulópontként vagy keretként használnak fel történelmi tényeket, maga a történés pedig költött alakok, népi csínytevők kalandjainak összefűzéséből épül fel. Az ilyen kalandorregények közül kiemelkedik [[Si Naj-an|{{kínai|Shi Naian|Si Naj-an}}]] (1296—1372) regénye, a ''[[Vízparti történet]]'' ({{kínai|''Shui hu zhuan''|''Suj hu csuan''}}). Ugyancsak a 16. században született {{kínai|[[Wu Cheng'en]]|[[Vu Cseng-en]]}} (kb. 1505–1580 vagy 1500–1582) regénye, a ''[[Nyugati utazás]]'' ({{kínai|''Xi you ji''|''Hszi ju csi''}}).<ref>A ''[[Nyugati utazás]]'' Csongor Barnabás fordításában: http://www.terebess.com/keletkult/vu_cseng_en_nyugati_utazas_1.pdf {{Wayback|url=http://www.terebess.com/keletkult/vu_cseng_en_nyugati_utazas_1.pdf# |date=20070929100750 }}</ref> A Ming-kori kiemelkedő regények közül mindenképpen meg kell említeni ''Az istenek birtokba helyezése'' vagy ''Istenek születése'' ({{kínai|''[[Feng shen yanyi]]''|''[[Feng sen jen-ji]]''}}) című mitológiai regényt, melynek szerzője ismeretlen. A 16. század végéről származik a Ming-kor legjelentősebbnek tartott regénye, ''[[Szép asszonyok egy gazdag házban]]'' ({{kínai|''Jin Ping Mei''|''Csin Ping Mej''}}), melynek szerzője szintén ismeretlen. A 16. század és a 17. század első felében született regények közül figyelmet érdemel még az ''Egy jó párválasztás története'' ({{kínai|''[[Hao qiu zhuan]]''|''[[Hao csiu csuan]]''}}), amelyre [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] és [[Friedrich Schiller|Schiller]] is felfigyelt.
 
A Ming-korban nemcsak a beszélt nyelven írt klasszikus regény, hanem a beszélt nyelven írt elbeszélés is a virágkorát éli. Tőkei ekként jellemzi a Ming-kori elbeszéléseket: „ahogyan a regény nem szakad el teljesen a mesétől, félig-meddig mese marad az elbeszélés is. A történetek igen sokszor nem fantasztikusak, hanem a való életből merítettek, de az ismeretlen szerzőknek igen ritkán sikerül valódi novella kompozíciót teremteni.”<ref>Tőkei - Miklós 1960, 159. o.</ref> Való igaz, hogy az elbeszélések viszonylag terjedelmesek, sőt a hosszabbak már-már regénynek is tekinthetők. A számos Ming-kori elbeszélés-gyűjtemény közül a legnevezetesebb a {{kínai|[[Feng Menglong]]|[[Feng Meng-lung]]}} (1574-1645) nevéhez köthető ''Mostani és régi idők csodálatos látványai'' ({{kínai|''[[Jin gu ji guan]]''|''[[Csin ku csi kuan]]''}}).<ref>Négy elbeszélés a ''Mostani és régi idők csodálatos látványai'' c. gyűjteményből Kemény Katalin fordításában: http://terebess.hu/keletkultinfo/az_olajarus_es_a_kurtizan/body/kolofon.html</ref><ref>{{kínai|Feng Menglong|Feng Meng-lung}} egy további novellája Kutas György fordításában: http://terebess.hu/keletkultinfo/gyilkos.html</ref>