„Figaro házassága (opera)” változatai közötti eltérés

Da Ponte hűen követte az eredeti vígjáték cselekményét, csak ott rövidített, ahol erre szükség volt. Elhagyta például azokat a részeket, amelyek fontosak voltak a [[próza]]i darab társadalomkritikája és filozófiai fejtegetései szempontjából, de nem vitték előre a cselekményt, így az operát vontatottá tették volna. Ilyen jelenet az eredeti vígjátékban a III. felvonásban Figaro és a gróf párbeszéde, amely egyértelműen az inas szellemi fölényét mutatja urával szemben.

 

 

Mozart zenéje kiegyensúlyozott, hangvétele nagyon választékos. Az opera huszonnyolc zárt számból áll, melyeket a kor szokásainak megfelelően [[csembaló]]kíséretes [[recitativo|recitativók]] kötnek össze. A zeneszerző olyan szélsőséges érzelmeket is képes volt harsányság nélkül ábrázolni, mint a féltékenység, a bosszúvágy, a [[groteszk]] [[komikum]] vagy az [[irónia]]. A szélsőségeket még a hangfajták megválasztásával is igyekezett kerülni: a darabnak nincsen sem vezető [[tenor]], sem kiemelkedő [[basszus]] szerepe. Az összesen tizenegy szereplő énekszólama közül öt vagy hat is kiemelkedő szerephez jutott. Nagyon jól sikerültek az együttesek, amik végre nem különálló, a recitativóktól élesen elkülönülő részek, hanem esetenként a cselekményt is előre viszik. Talán ez a mű Mozart legtökéletesebb ensemble operája: a tizennégy [[ária|áriával]], tizennégy együttes áll szemben. Ez is a darab szerkezetének kiegyensúlyozottságát bizonyítja.