|
Háziasított egyedei az egész Földön megtalálhatóak, és sok helyen szöknek meg gazdáiktól. Ezek az egyedek olykor tartósan meg is telepedhetnek egy adott területen. Már igen nagy, szabadon lévő populációi vannak [[Florida|Floridában]].
Sokfelé megpróbálták meghonosítani szerte a Földön, így [[Anglia|Angliában]], [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrikában]], a [[Hawaii]] szigeteken, [[Japán]]ban, [[Hongkong]]ban és [[Új-Zéland]]on is, de sehol sem sikerült.siker
18 [[centiméter]]es hosszával a legkisebb faj a laposfarkú papagájok közül. A vadon élő alak [[zöld]] színű. Fejének elülső része [[sárga]], fejének alsó részén egy nagy kerek folt található55található, torkán pedig egy sor ovális [[fekete]] folt van. Háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad a madárnak, amirőlam5tiről a nevét is kapta. Farka 9-10 centiméter hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. [[Csőr]]én levő jellegzetes viaszhártyájának színe a madár nemére utal. IvarérettIvarétrsáouhfbjtrsdrett korban a hímek viaszhártyája kék színű, a tojóké barnás. ▼== Megjelenése ==
▲18 [[centiméter]]es hosszával a legkisebb faj a laposfarkú papagájok közül. A vadon élő alak [[zöld]] színű. Fejének elülső része [[sárga]], fejének alsó részén egy nagy kerek folt található, torkán pedig egy sor ovális [[fekete]] folt van. Háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad a madárnak, amiről a nevét is kapta. Farka 9-10 centiméter hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. [[Csőr]]én levő jellegzetes viaszhártyájának színe a madár nemére utal. Ivarérett korban a hímek viaszhártyája kék színű, a tojóké barnás.
A háziasított madarak között elvétve akadnak vadszínűek is, de inkább a különböző színváltozatait kedvelik.
Különösen gyakoriak a [[kék]]ek, a sárgák és a fehérek, de ezek kombinációjából álló foltos egyedek is akadnak.
Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája. Főként fűmagvakkal táplálkozik. Ezek közül a legfontosabb, legkedveltebb élelme a köles (vörös, fehér). ▼== Életmódja ==
▲Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája. Főként fűmagvakkal táplálkozik. Ezek közül a legfontosabb, legkedveltebb élelme a köles (vörös, fehér).
Röpte gyors, szabálytalan ívű. A kellemes időjárás és klíma kedvez a gyors elszaporodásának. Nincs elég ragadozó a szaporulat kordában tartására, de a gyakran jelentkező aszály megtizedeli az állományt.<ref>http://www.pets-magazin.hu/index.php/madar/98-madarak/508-a-hullamos-papagaj</ref>
A [[faj]]t feltehetőleg Thomas Watling [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]] deportált fegyenc fedezte fel [[1792]]-ben. Hivatalosan [[George Shaw]] írta le [[1805]]-ben, és [[1831]]-ben került az első kitömött példány Európába.
A faj első élő képviselőit [[John Gould]] természettudós [[1840]]-ben hozta [[Európa|Európába]], melyek a még ugyanabban az évben megrendezettme madárkiállításon [[Antwerpen]]ben nagy sikert arattak. A madarak iránt nagyon nagy lett a kereslet Európában, [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliából]] hajórakományszámra érkeztek a madarak. ANYÁDFASZA
Mivel félő volt, hogy tömeges befogásuk miatt nagyon megritkulnak hazájukban, Ausztrália [[1884]]-ben megtiltotta a madarak kivitelét az országból. Ennek köszönhetően a faj még ma is igen gyakori madár Ausztráliában.
Ebből az is következik, hogy azóta az összes madár fogságban jött a világra, így ez lett az első fogságban tenyésztett papagájfaj. A madár a természetes élőhelyén levő kedvezőtlen körülményekhez jól alkalmazkodott, ennek köszönhetően jól bírja a fogságot. Mivel tápláléka őshazájában is javarészt néhány fűféle magjára korlátozódik, így nem szenved az egyhangú étrendtől fogságban sem.
A tenyésztés során, mint a többi, ember által nevelt fajnál is, kezdtek megjelenni az eredetitől elütő színű egyedek. Ezek feltehetően olykor megjelennek vadon élő madarak között is, de mivel ezeket a példányokat könnyebb észrevenni, így a ragadozók igen hamar kiszelektálják ezeket a rendellenes színezetű egyedeket a populációból. Az [[ember]]nek viszont megtetszettek a más színű példányok és azokat kiválogatva megindult az egyéb színekre való szelektálás. [[1872]]-ben jelentek meg először [[sárga]] színű madarak, [[1900]]-ban bukkantak fel először a [[kék]]ek és [[1920]]-ra sikerült [[fehér]] színű példányokat kitenyészteni. Mára ezen három szín és az eredeti [[zöld]] kombinációjából több mint 100 féle, egymástól olykor csak igen kis mértékben különböző színkombinációt sikerült kitenyészteni.
Az elmúlt kétszáz év során a hullámos papagáj tenyésztése a vad alaktól teljesen függetlenül ment végbe, így a ma világszerte tartott több millió hullámos papagáj gyakorlatilag háziasított állatnak számít.
Így a [[kanárimadár]] után a hullámos papagáj lett a második kizárólag a díszértéke miatt háziasított madárfaj.
== Tartása ==
[[Fájl:Budgie.JPG|thumb|200px|left]]
Kétségkívül a leggyakoribb fogságban tartott papagájfaj. Háziasított alakját ma az egész Földön tartják, egyedszáma valószínűleg több millió lehet. Közkedveltségéhez hozzájárulhat, hogy tartása könnyű (ezt a fajt szokták ajánlani a papagájkedvelőknek első fajként), táplálékban nem válogat, mérete viszonylag kicsi, így a kalitkás tartás is megoldható. A magányosan tartott egyed (inkább a hímek) néhány szót „beszélni” is megtanítható. Fogságban tenyészteni is könnyű, még nagyobb kalitkában is költhet. Mivel nagy csapatokban él őshazájában is, ezért fogságban több pár is együtt tartható megfelelő helyen. Mivel abszolút békés természetű madár, így együtt tartható más papagájfajokkal is, inkább őt kell félteni a nagyobb fajoktól.
== Forrás ==
* {{redlist|47988|20110601}}
* {{Csodálatos állatvilág}}
== Külső hivatkozás ==
{{Commons|Budgerigar}}
{{források}}
| 