[[Fájl:Goldene Bulle - Komplettansicht.JPG|bélyegkép|jobbra|Az Aranybulla [[trier]]i példánya, a 31 fejezetből álló dokumentumot hét eredeti példányban készítették el, és a ráfüggesztett aranypecsétről nevezték el]]
[[Fájl:Goldene Bulle - Vorderseite crop.jpg|bélyegkép|jobbra|[[IV. Károly német-római császár|IV. (Luxemburgi) Károly]] portréja az aranypecséten]]
A '''német Aranybulla''' egy [[IV. Károly német-római császár|IV. (Luxemburgi) KárolyKarcsi]] által [[1356]]-ban, a tartományurak nyomására kiadott okirat, mely a német-római birodalom alkotmányául szolgált. Az irat meghatározta a [[Német-római Birodalom]] császárának megválasztásának módját, kijelölve hét [[Választófejedelem|választófejedelmet]] - három egyházit és négy világit: ([[trier]]i, [[mainz]]i, [[köln]]i [[érsek]]ek, [[Csehország|cseh]] [[király]], [[Szászország|szász]] [[fejedelem]], [[brandenburg]]i [[őrgróf]], [[Rajnai Palotagrófság|rajnai palotagróf]]). Jelentősége abban áll, hogy IV. Károly – okulva a [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] és [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely]] és utódaik közötti [[invesztitúraharc]]ból – kizárta a pápát a császár megválasztásából. A pápa ezentúl nem szólhatott bele a császár személyének kiválasztásába, így a császárság is elindult a szekularizáció útján a nemzeti monarchiák példáját követve. A pápa potenciális támogatásáról lemondott fejedelmek viszont körülbástyázták rendi különállásukat, amivel megakadályozták, hogy a császárságban is kiépülhessen az abszolutizmus, bár erre a későbbi császárok elsősorban az igazságszolgáltatás központosításával (1495, [[Accursius|Reichskammersgerichtsordnung]]) és a rendi gyűléstől függetlenül is kivethető [[Közfillér|központi adó]] bevezetésével kísérletet tettek. A fejedelmek az [[Augsburgi vallásbéke|1555-ös augsburgi vallásbékével]] először vallási, majd később a [[harmincéves háború]]t lezáró 1648-as vesztfáliai békében, külpolitikai téren is függetlenítették magukat a császártól. A Birodalom ezzel ''de facto'' darabjaira hullott.
