„Sarki fény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
81. sor:
2017-ben felfedeztek egy japán naplót, melynek egy [[1770]]-es bejegyzése [[Kiotó]] fölött megjelent sarki fényt ábrázolt. Ennek alapján úgy tűnik, hogy az esemény 7%-kal nagyobb volt a későbbi Carrington-eseménynél, ami akkor a távíróhálózatot is érintette.<ref name="1770 Japanese diary">{{Cite web |url=http://www.atlasobscura.com/articles/aurora-kyoto-1770-painting-science-magnetic-storm |title=1770 Kyoto Diary |last=Frost |first=Natasha |date=2017-10-04 |website=Atlas Obscura |access-date=2017-10-13}}</ref><ref name="Inclined zenith aurora over Kyoto on 17 September 1770: Graphical evidence of extreme magnetic storm">{{Cite journal |title=Inclined zenith aurora over Kyoto on 17 September 1770: Graphical evidence of extreme magnetic storm |journal=Space Weather |volume=15 |issue=10 |pages=1314–1320 |date=2017-09-17 |doi = 10.1002/2017SW001690|last1 = Kataoka|first1 = Ryuho|last2=Iwahashi |first2=Kiyomi }}</ref>
1859-ben augusztus 28-án és szeptember 2-án az Egyesült Királyságban lehetett megfigyelni a történelemben ismert leglátványosabb sarki fényt. Balfour Stewart a Királyi Társaság egy újságjában 1861. november 21-én mindkét eseményről beszámolt. [[Magnetográf]]fal dokumentálta őket a Kew Obszervatóriumban. Kapcsolatba hozta a későbbi eseményt a szeptember 2-ai Carrington-Hodgson ''flare'' eseménnyel.<ref name="BSp1">{{cite journal |last=Stewart |first=Balfour |jstor=111936 |title=On the Great Magnetic Disturbance of 28 August to 7 September 1859, as Recorded by Photography at the Kew Observatory |journal=Proceedings of the Royal Society of London |volume=11 |date=1860–1862 |pages=407–10 |doi=10.1098/rspl.1860.0086}}</ref> A szeptember 1-én különösen erős Carrington-Hodgson fehér fényű flare olyan erős sarki fényt produkált, hogy nagyon sok helyen megemlékeztek róla, tudományos és újságcikkekben, hajónaplókban az Amerikai Egyesült Államokban, Európában, Japánban és Ausztráliában. A New York Times arról tudósított, hogy Bostonban szeptember 2-án olyan erős volt a sarki fény éjjel 1 órakor (EST idő, GMT idő 6 óra), hogy olvasni lehetett mellette. A Kew Obszervatórium automata magnetográfja ugyanekkor erős mágneses vihart észlelt, ami egy óra hosszú volt. 1859 és 1862 között Elias Loomis kilenc cikkből álló sorozatot publikált az American Journal of Science tudományos újságban, Great Auroral Exhibition of 1859 címmel.
Úgy gondolják, hogy ez a sarki fény a történelem legnagyobb [[koronakidobódás]]ának következménye. Ekkor észlelték azt is, hogy a sarki fény aktivitása kétségkívül kapcsolatba hozható az elektromos árammal. Ezt nemcsak tudományos mérések mutatták ki, hanem távírászok is észlelték. A 201 ezer km hosszú távíróhálózat néhány vonal kivételével leállt. Csak azok a vonalak működtek, melyek elég hosszúak és megfelelő irányúak voltak ahhoz, hogy a mágneses mező által indukált árammal működjenek, saját áramforrásaikat lekapcsolva. Így például Boston és Portland, Maine állomások több, mint két óra hosszat beszélgettek így.
== Előfordulása a kultúrában ==
| |||