„Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 6 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
|||
8. sor:
Az európai keretmegállapodás alapja a kormányközi és nemzetközi szervezetek és roma civilek azonos súlyú jelenléte, ezzel szemben nem volt széles körű roma részvétel a stratégia<ref>1136/2011. (V. 2.) számú kormányhatározat</ref> kialakítása és végrehajtása során. Az egyedüli partnerként bevont intézmény az országos Roma Önkormányzat volt, ami nem tekinthető független intézménynek, hisz nincs önálló bevétele, sem kormányzati kötelezettsége.
A stratégiáról a miniszterelnök először 2011. április 7-én beszélt, az új EU roma program bemutatásakor.
2011. július 13-án a [[Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság]] (TFCTB) elfogadta a stratégia összefoglalóját. A bizottság feladata hogy koordinálja és értékelje az NTSF végrehajtását. A TFCTB elnöke a [[Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium]] (KIM) társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, tagjai pedig a nemzetgazdasági, a nemzeti fejlesztési, belügyi, a közigazgatási, a vidékfejlesztési, valamint a nemzeti erőforrással foglalkozó tárca államtitkárai, továbbá a [[Központi Statisztikai Hivatal]] (KSH) elnöke.
2011. szeptember 26-án interneten és szakmai fórumokon társadalmi vitára bocsátották a dokumentumot. Ugyanezen a napon tartották a Roma Koordinációs Tanács (ROK-T)<ref>1102/2011. számú Kormányhatározat</ref> alakuló ülését, amelynek feladata a stratégia (utó)véleményezésére terjedt ki. A 27 tagú tanácsnak csupán tizenhárom, roma szervezetek által delegált tagja van, elnöke az igazságügyi miniszter, két alelnöke a KIM két államtitkára. 2011. november 30-án a kormány elfogadta a stratégiát és a hozzá tartozó hároméves cselekvési tervet, melynek újabb változata a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. 2014. novemberében nyilvános előzetes egyeztetések nélkül frissítésre került.<ref>1603/2014. (XI. 4.) kormányhatározat</ref>
| |||