„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
119. sor:
Az 1280-as években az angol–skót viszony jónak volt mondható.{{refhely|Carpenter 2004|518. o.}} Az angol királynak adandó hűségeskü nem okozott olyan gondot, mint Walesben; 1278-ban [[III. Sándor skót király|III. Sándor]] esküt tett Eduárdnak, bár csak az angliai birtokai után.{{refhely|Prestwich 1997|357. o.}} A problémák a skót trón megüresedése után jelentkeztek. 1281-ben és 1284-ben gyors egymásutánban meghalt Sándor két fia és a lánya, majd 1286-ban ő maga is elhunyt. A trón három éves unokájára, [[I. Margit skót királynő|Margitra]] szállt.{{refhely|Barrow 1965|3–4. o.}} A két ország a birghami szerződésben megegyezett, hogy Eduárd hasonló nevű, hat éves fia fogja feleségül venni Margitot, és Skócia megőrzi függetlenségét.{{refhely|Prestwich 1997|361. o.}}{{refhely|Morris 2009|235. o.}}
 
A Norvégiában nevelkedő Margit hét évesen 1290 őszén hajóval hazaindult, de megbetegedett, és [[Orkney-szigetek|Orkney]] szigetén meghalt.{{refhely|Barrow 1965|42. o.}}{{refhely|Morris 2009|237. o.}} A skót trón megürült, és hosszas belviszály vette kezdetét. Legalább tizennégy trónkövetelő jelentkezett, de a harc a két legerősebb jelölt, [[János skót király|John Balliol]] és [[I. Róbert skót király|Robert the Bruce]] között dőlt el.{{refhely|Prestwich 2007|231. o.}} A skót főurak Eduárdot kérték fel döntőbírául, bár nem egyedül kellett döntenie, egy 104-tagú tanács javasolta Skócia új királyát, amelynek 40 tagját Baliol, 40-et Robert the Bruce, 24-et pedig Eduárd választott ki a skót nemesség köréből.{{refhely|Powicke 1962|601. o.}} Eduárd azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az új király tegyen neki hűbéresküt, a skót nemesség azonban húzódozott egy ilyen elkötelezettségtől. Végül abban egyeztek meg, hogy az új király megválasztásáig Eduárd kormányozhatja Skóciát.{{refhely|Prestwich 1997|365. o.}} A tanács hosszadalmas munkálkodás után végül, 1292. november 17-én John Balliolt jelölte meg győztesnek.{{refhely|Prestwich 1997|358. o., 367. o.|azonos=358,367}}
 
Eduárd azonban Balliol megkoronázása után után is Skócia hűbérurának tartotta magát és beavatkozott a peres ügyekbe. Egy ízben magát a skót királyt is az angol parlament elé idézte, hogy válaszoljon a kérdésekre [[Fife]] grófja fiának ügyében. Balliol (már mint I. János) engedett a követelésnek,{{refhely|Prestwich 1997|371. o.}} de Eduárd ezután azt kívánta, hogy a skótok harcoljanak a seregében a franciák ellen vívott háborújában.{{refhely|Barrow 1965|86–88. o.}} A skótok erre már fellázadtak; szövetséget kötöttek a franciákkal, és sikertelen támadást intéztek [[Carlisle (Cumbria)|Carlisle]] ellen.{{refhely|Barrow 1965|88–91. o., 99. o.}} Eduárd erre 1296-ban seregével bevonult Skóciába, vérfürdőt rendezve elfoglalta [[Berwick-upon-Tweed|Berwick]]et, és a [[dunbari csata|dunbari csatában]] szétzúzta a skótok ellenállását.{{refhely|Prestwich 1997|471–473. o.}} A király elkobozta a skótok szent [[Scone-i kő|koronázási kövét]], és a westminsteri apátságba vitette, ahol trónja ülése alatt helyezték el. János királyt elfogatta, és a [[Londoni Tower|londoni Towerba]] záratta, Skócia élére pedig angol kormányzót helyezett.{{refhely|Prestwich 1997|473–474. o.}}